Nagy Zsolt

addiktológiai konzultáns

alkoholizmus

Születésnapom

Közel hét éve dolgozom szenvedélybetegekkel, főként alkoholistákkal. Útitárs, kísérő, segítő vagyok abban a nehéz folyamatban, amit felépülésnek neveznek. Azoknak az útját próbálom egyengetni, akik az önpusztítás, a „lassú öngyilkosság” helyett a józanságot, az életet választják, és ezért hajlandóak lépéseket is tenni, cselekedni. Meggyőződésem és tapasztalatom, hogy a függőségből nincs gyógyulás, de lehetséges a felépülés. A szenvedélybeteg számára minden pillanatban adott a változás lehetősége, amelynek mentén kialakítható egy örömteli, derűs, élhető élet. Van tehát remény. Szenvedélybetegségébe az érintettnek nem kell belehalnia, környezetének pedig tovább szenvednie. Ez azonban a függő részéről belátást, tetteket, és kitartást követel, a család részéről pedig aktív támogatást, bizalmat és türelmet igényel.