Doktor úrtól most nem kérdezhet,

Tisztelt Dr Úr!
Citopramot szedek 2 hete de most annyira rosszul érzem magam hánytam félelem érzetem van gyengének érzem magam. Mit tegyek visszamenjek az orvosomhoz de csak hétfőn rendel. Vagy még addig szedjem tovább? Niki

Udvozlom!
Kerdezni szeretnek Ontol...nem tudom hol kezdjem. Sajnos en sokszor kivagyok borulva amiatt, hogy ilyen nehez az elet, tehat nincs gyerekem es a csaladom is alakuloban van, de sajnos nagyon pesszimista vagyok, hogyan tudnek ezen segiteni? Kisbabat is szeretnek, de gondolom, hogy ez is befolyasolja a dolgot, mert nem igazan jon ossze. Mit tudna tanacsolni ezzel kapcsolatosan?
Koszonom elore is valaszat!

Kedves Doktor úr!
5 évig éltem a férjemmel házasságban, született 2 gyermekünk, akik 1,5 és 3 évesek. Férjem 2 hónappal ezelőtt elköltözött tőlünk, másnap –elmondása alapján- összejött egy lánnyal, aki 1 hónapja beadta a válókeresetet, és 12 év házasságból lépett ki, és költözött a férjem albérletébe. Természetesen mi is válunk….és természetesen mindennek –szó szerint- én vagyok az oka.
Férjem 9 millió feletti tartozással és két bőrönddel jött a második házasságba 26 évesen. Most 31 évesen megy közel hasonló paraméterekkel. Két gyermeke született, de szerintem az apaszerepre még nem érett meg. Külsőségeknek él, drága órákat vesz, hazudik saját magáról, sok esetben saját magának is, drága öltönyökben jár, miközben otthon 1,5 millió feletti hitelkártya-tartozást görgetünk magunk előtt, hitelre vettünk tévét, személyi kölcsönünk is van………vagyis tele vagyunk hozott és újonnan keletkezett tartozásokkal, megtakarított pénzünk nulla. A lakásomon is hitel van, szóval elég siralmas és kilátástalan így az élet. Anyagi biztonságot tőle nem kaptunk, de érzelmit sem. Mindig késő este járt haza, de a barátok meg a piálás mindig helyet kapott az életében. Sok esetben ült ittasan autóba, és vezetett „ üzleti utakról” haza 200 km-t. Én ezeket szóvá tettem neki, hogy szerintem nem normális ez a sok „vetítés” és hazudozás, nem normális, hogy két gyerek mellett 100 Ft megtakarított pénzünk nincs, és egy percet nem foglalkozik velük, holott mindenkinek azt mondja, a gyerekek neki nagyon fontosak. Gondolom ez is az image része, és ezt várják tőle a nagymenő orvos és jogász barátai, hisz mindenki családban él, és nem hagyta egyik sem ott őket más nő miatt. A sok vitának költözés és más nő lett az eredménye, de mit is könnyebb? Menekülni, mint megváltozni? Elment egy 120 ezer Ft+rezsis albérletbe, hogy az új lánynak villogjon, hisz ez méltó hozzá, nem a 40 ezres. Ajándékokkal halmozza el, miközben az összes tartozásunkat (tv, személyi kölcsön, hitelkártya) itthon hagyta, a kocsimat elvette, és adott 100 ezer forintot a kiadásokra, amik havi 300 ezer fölött vannak. A nagyobbik lányom, mióta az apja nem lakik itthon bepisil, bekakál, nem hajlandó a szobájában egyedül aludni, mint korábban, hanem velem alszik, és még sokáig sorolhatnám. Szép, csendes válás is megviseli őket, nemhogy egy hangos, csúnya. Már azon is túl vagyunk, hogy a barátnőt bemutassa nekik, és múlt héten már papás-mamásat játszottak a gyerekeimmel, vagyis együtt aludtak a férjemnél mindannyian. Normális az én férjem? Gyerekpszichológust keresek, hogy a lányok könnyebben átvészeljék ezt az időszakot, de néha azt hiszem, nem nekünk kell orvos, hanem neki.

Kata

Jonapot kivánok én egy 25 éves srác vagyok,engem a pozvai pszichiátrián kezeltek akkut skizofrémiával,szorongással,izomrángással kezeltek,sajnos kaptam injekciot is a hátsomba,amitöl ugy érzem alább hagyott a férfiasságom,nincs reggeli erekciom,van -e olyan készitmény ami visszaállitja?

Kedves Doktor Úr!

Úgy érzem itt a vége lassan.Nem érzek már erőt magamba hogy éljek.
Semmi nem jön össze párkapcsolati gondok idős szülőkkel való gondok
egyedül vagyok rájuk közben dolgozok.
Vajon a sors tartogathat még meglepetéseket nekem,Bár azt kötve hiszem.

Mit tegyek? járjak pszcihoterápiára de hova és kihez Békés megyéből nem tud a dr úr szakembert?

Vajon a pszichiáter hogyan tudja feldolgozni az ő személyes gondjait

Tisztelettel:NATÁLIA

Összefüggéstelen érthetetlen beszéd, rogyadozó lábak
mi okozhathja ezeket a tüneteket

Tisztelt Doktor Úr
nem is tudom hogyan fogalmazzam meg a gondomat.Több kapcsolaton vagyok már túl és sajnos mindegyik kudarcba fulladt.amikor elindul a kapcsolat akkor teljesen jó minden hamar elkezdjük tervezni a jövöt de 1 hónap és mindenkiben keresem a hibát.Meg akarom változtatni és mindenért szolok.Mindig azt kell csinálni amit én akarok és akárhányszor probálom nem birom megváltoztatni a viselkedésem.ezáltal minden kapcsolatom megromlik.tudni kell hogy édesapám meghalt.Nem tudom ez mennyire befolyásolja ezt a dolgot de szerintem van hozzá köze.Nagyon szerettem és kiskoromban elhunyt.Kérem adjon tanácsot.Köszönöm

igen , mind a két gyögyszer buprenorphine hydrochlorid-t tartalmaz,ugyan az. a barátom hetente jár orvoshoz, aki felirja neki a heti adagot,szoval megkapja tölle a heti ópiád-adagját!!!!! le lehet erröl szókni?saját erövel?-vagy kihez kell fordulnia? mi az elsö lépés? van ebböl kiut?ha nem szedi be a gyögyszert,meddig lesznek fájdalmai? napok-hetek?vegyen ki szabit,és próbálja meg nélküle,én segitek, ahogy tudok? nehéz eset ez az egész,sajnálom a barátomat, igy kell fizetnie a drogos multért!!! üdv.Héra

dr.Úr a barátom heroinfüggö volt 12 éve, most már tiszta, és 2 éve szed SUBUTEX-gyögyszert fizikai fájdalmak ellen,ezt ö mondja.az a baj, ha nem szedi be nem tud felálni az ágybol, rosszul van,izzad,szoval ez a gyögyszer tartja életben, pedig csak 25éves!!!!! engemet ez nagyön zavar,le tud -e valamikor szokni erröl a gyögyszerröl??? vagy talán nem is akar? a gyögyszert széttöri és felszippantja az órán,igy hamarabb hat,ezt mondja. 1 napig kibirta gyögyszer nélkül,félelmetes látvány volt!!!! a lényeg, mi legyen az elsö lépés az abbahagyáshoz???hogyan tudnék én neki segiteni? Héra Nikoletta

Kedves Doktor Úr!
Őrületes félelmem van a HIV vírustól, minden szexuális (hetero) kapcsolatom után, melyen nem használtam óvszert, rohanok tesztre. Ez tudom, hogy alapvetően optimális dolog, tekintve, hogy nem vagyok egy nőfaló típus. Ám épp ez a probléma: bármilyen megbízható, régóta ismert lánnyal vagyok együtt, mindenkiben a fertőzöttség lehetőségét látom. Hogy érzékeltethessem a probléma súlyát: 24 éves vagyok, eddig összesen 5 lánnyal volt dolgom, teszten pedig kb. már tízszer voltam. Végeláthatatlannak érzem a dolgot, kapcsolatba csak úgy kezdenék, ha már az első szex előtt elmennénk tesztre... ám ezt kevesen értik meg. Esetenként felvetődött már bennem, hogy probléma esetén bizonyosan feladnám az életem és ezzel megkeseríteném a körülöttem élőkét is, ezért lassan elmenni sem merek...

Mit tehetnék?Miben változtassak?

Köszönettel:
T.

Kedves DoktorÚr!

Az lenne a kérdésem, hogy létezik teljes gyógyszerrezisztencia. Milyen arányban? valakinek egyik gyógyszer sem hat, megfelelő mennyiségben és ideig. Mennyi ennek az esélye?
Köszönöm:
További szép hetet kívánok!
Beáta

Kedves Doktor Úr!

Hivatkozással a 2010.június 9.#1479-es levélre(ugyanez a jelige),ezúton szeretném megköszönni válaszát.
Viszont egy további kérdés merült fel bennem,éspedig:
Válaszában azt írja,hogy az a bizonyos kényszercselekvés amit a levélben ecseteltem a Fevarin mellékhatásának tudható be?Egy szorongó állapotra,amire gyógyszert írtak fel,kaptam egy súlyosabbat, mellékhatás formájában?
Ön azt írta,hogy összefügghet a Fevarin szedésével.Viszont,ahogy visszapörgetem a dolgokat a memóriámba,le kell írnom Önnek,hogy a Fevarin előtt is megvolt már ez a kényszeres dolog,csak lehet nem olyan nagy mértékben(lehet,hogy ahogy teltek a napok mélyült a depresszióm??)Gondolkozzunk úgy,hogy a Fevarin előtt is megvolt,viszont akkor továbbra sem értem mi lehetett az az egész.
Szeretném ha ezt kifejtené egy kicsit részletesebben,orvosi szemszögből nézve!
Mint ahogy említettem Önnek a levélben,Paroxat-ot és Rivotril-t szedtem,utóbbit csak 4-5 hónapig,viszont előbbit majdnem 2 évig,igaz az utólsó idöszakban már csak nagyon kis darabokat,szinte porszemnyieket (2009 decemberében hagytam el).
Ez idő alatt híztam majdnem 20 kilót.Ma az van,hogy bázikus poron(savtalanító étrendkiegészítő) és Béres C(1-2 tabletta egy nap,500 Mg-os kiszerelésben) vitaminon kívül semmilyen gyógyszert nem viszek be a szervezetembe.Kedélyállapotom rendben,úszni járok,az evést is csökkentettem,van amikor a vacsorát is kihagyom.Azért írom ezt,mert szeretnék lefogyni a 87-90 Kg-os normális súlyomra(187 cm vagyok),túl vagyok a 40-en,Ön mit javasol,hogyan tudnék lefogyni(biztos vagyok benne,hogy ha nincs a Paroxat nem hízok meg)?.
Azért lenne fontos a fogyás,mert sajnos saroksarkantyú van mindkét lábamon és szerintem kisebb súllyal a lábam is ritkábban fájna!

Köszönöm és maradok Tisztelettel!

Lajos

4 és fél éve küszködök, pánik betegséggel, mostani tüneteim remegés szorongás állandó belső feszültség. Cipralexet szedek és napi 3x2 0,5-ös rivotrilt. Orvosom azt tanácsolta szedjek mellé még Falvent (Venlafaxine készítményt) én félek a gyógyszerektől szabad ezeket együtt szedni. Nem lesz tőle bajom?

Tisztelt Dr. Úr!

23 éves lány vagyok. érzékeny természetu sajons, hajlamos vagyok a depressziora. 1 éve depresszios vagyok. járok pszichiáterhez is aki nagyon kedves és segítokész. 1 éve szedem a serlift tablettát naponta 50 mg. ez volt az elso gyogyszer amit kiirtak és rogton segített is szoval ebbol a szempontbol szerencsés vagyok. azota elég sokat olvastam a depresszioro l a kulonféle stressz lekuzdo technikákrol, a gyogyszerekrol mindenféle szemszogbol. mivel nem volt semmi gond és már 9 honapja szedem a gyogyszereket az orvosom ajánlására csokkentettem a tablettát félre majd késobb minden másnap felet vettem be nem volt ekkor sem semmi gond. ugyanugy éreztem magam mint eddig. már épp kezdtem orulni annak hogy végre vége a rémálomnak. azonban miota teljesen elhagytam kb. 4 napjára a hangulatom egy kissé rosszabb, és belurol furcsa még soha nem érzett érzésem van. pár másodperces széduléshez hasonlo érzés.nem tudom másképp leírni. azt szertném kérdzeni hogy ez normális? ennek igy kell lenni? vagy ez azt jeleni hogy még nem gyogyultam meg. tudom hogy ezekhez a gyogyszerekhez nem lehet hozzászokni de én mégis attol félek hogy a tablettaszedésnek már sosem lesz vége. alapjába véve gyogyszerellenes vagyok de mivel más modszerrel nem ment ezért beláttam hogy nincs más megoldás.
mielobbi válaszát elore is koszonom
tisztelettel
Erika

Jó napot kívánok!

Szeretném megkérdezni, hogy milyen betegség (srizofénia, kényszerbetegség, mániás depresszió, egyéb) tünetei lehetnek a következők :

Egész napos hangulatingadozás, régebb óta képzelek apró betegségeket súlyosnak, amikor kiderül hogy nem az, megnyugszom, de mindig van valami, amin aggódnom kell (úgy érzem). Ezen kívűl esténként nyugtalan voltam, de nem volt konkrét oka, éreztem hogy ki kell mennem mozognom kell a friss levegőn, akár éjfélkor is.
Kb. 4-5 hónapja kezdődött ez a mostani súlyos állapot, erőss szorongással, pánikrohamokkal, félelem a megbolondulástól. Minden nap félelmek gyötörtek, kényszeresen, amit nem tudtam kiverni a fejemből, minél inkább nem akartam azokra gondolni, annál erőssebb lett a gondolat, egész nap ilyen szörnyű állapotban voltam, a munkámra sem tudtam rendesen koncentrálni, és a hangulatom folyamatosan ingadozott. A jobb oldalon éreztem fejzsibadást és sokszor szédülést. Társaságban is ezek a kényszeres gondolatok jártak az eszemben, nem tudtam normálisan jól érezni magam, csak félig voltam jelen, pedig általam kedvelt tevékenységeket végeztünk. Ezekre a találkozókra is alig mertem elmenni, mert féltem hogy megint rámjönnek a félelmek, gondolatok, előre féltem a gondolataimtól. Nem is mertem semmiről beszélni. Ez depresszióhoz és fogyáshoz vezetett. Voltam csoportterápián, de csak nyugtatót kaptam, nem sokat segített. Amíg bent voltam elidegenettem a kinti környezetemtől, befordultam, már a telefon csörrenésétől is megrettentem, nem tudtam mit fogok az ismerőseimnek mondani, volt hogy fel sem vettem a telefont, nem akartam senkivel beszélni, csak kiterülve, kiüresedve feküdtem az ágyon. Akkor meg attól rémültem meg, hogy hogy tehetemet ezt, mindig bűntudatom volt. Rettegtem hogy kivel kell beszélnem, mit tudok mondani. Alig tudtam aludni, minden zajra felriadtam, alvás közben is félig ébren voltam. Éreztem hogy a gondolatokat le kell zárni, hogy meg kell nyugodni, (amíg nem találok rájuk megoldást, addig nem tudom elfelejteni), de hiába. Most ott tartok hogy sokszor nem is merek semmire gondolni, napközben nagyon rosszul érzem magam, van amikor szédülök, már félek mi jut eszembe, de már nincs az a rettegés, hanem sokszor tompulság, érdektelenség, flegmaság érzése és közben aggódás, de már másképp. Olykor már nem tudom, mit gondoljak magamról, különböző hangulatokban, különböző személyiségem van, magammal vitatkozok. A hangulatok ált. úgy követik egymást, hogy reggel amikor felkelek nagyon flegmatikusnak, morcosnak érzem magam, nem is értem! Kb. egy két óra múlva jobb kedvem lesz, lelkesebb leszek, megvéltozik a véleményem, nem értem előtte hogy lehettem olyan negatív. Később kezdődik az aggódás, a gondolatokkal pinpongozok az agyamban, nem tudok rendesen a munkámra koncentrálni, de annyira nem veszik észre, mert azért igyekszem. Mindig van valami, amit végig akarok gondolni és lezárni, de bizonytalanságomban nem megy, vagy csak nehezen. Mindennel ellenkezek, megkérdőjelezem. Nincs mentsváram (eddig a párom volt, de a bűntudat miatt, már erre sem merek gondolni). Nem értem hogyan lehet, ilyen labilis az állapotom, félek hogy nem tudok koncentrálni arra amit mondok, félek hogy milyen butaságot fogok mondani az ügyfeleknek. Nem tudom azt sem hogy mit gondoljak. Többször össze vagyok zavarodva (máskor meg magabiztos vagyok). Ilyen állapotokban furcsa a beszélgetés, a reagálás, szavakra ugrok, képes vagyok butaságokat kitalálni, amit nem is szeretnék, de mivel félek tőle mi jut az eszembe, rendszerint sikerül is valamit kitalálni, amitől rosszul érezhetem magam. Ezek után, vagy közben lezsibbad a fél fejem, majd képtelen vagyok szinte bármire is gondolni, bambaság következik (mintha nem lennék magamnál). Aztán megint rossz, majd estefele ált. jobban érzem magam és aktívabb vagyok, szívesen olvasok pozítiv könyveket és reménykedek hogy rendbe jövök (ingerszegényebb otthoni környezet). Ilyenkor csodálkozok, mint ha mi sem történt volna és nem is értem miért viselkedtem így. Hónapok óta nem is tudok nagyon másról beszélni, mint ezekről a szörnyű állapotokról, kivéve amikor "normális" állapotomban vagyok (ami ritka). De másnap, vagy már éjszaka kezdődik előlről. Már nem félek a régebbi "normális" dolgoktól, szinte semmi nem tud aggasztani, csak ez a dolog. Magamtól félek, nem értem mi ez. Van amikor ürességet érzek, de mostanában már nem esek pánikba, csak aggaszt. Ha rólam van szó, kiakadok, ha megkérdezik hogy vagyok, rögtön megijedek és jönnek a félelmek. Már nem vagyok képes annyira ellenállni a félelmeknek, jönnek maguktól. Nehezen merek véleményt nyilvánítani. Van amikor adott helyzetekben, vagy szituációkban kezdeg rosszakra gondolni (amikor máskor is arra gondoltam, abban a helyzetben). Olykor nem is értem hogyan lehettem olyan állapotban és optimistán, bizakodva, lelkesedve (talán túlzottan is) szemlélem a dolgokat, mondván hogy áá nincs is semmi baj, (és úgy érzem hogy nem is tudnék depressziós lenni)de mindig csalódnom kell, mert kezdődik előlről. Elég risztóak ezek az állapotok, mi lehet ez? Eddig az ügyfeleimmel is elég gátlásos voltam, most viszont, megszüntek ezek a gátlásosságok is, már néha szerintem túl "lazán" beszélek velük. Másokkal is túl közlékeny vagyok az állapotommal kapcsolatban. Már nem tud annyira érdekelni, hogy mit gondolnak mások. Ez is furcsa számomra. Kevés dolog érdekel, azok közül amik régen érdekeltek és úgy érzem hogy,csak akkor tudnék megnyugodni és érdeklődni a régi dolgaim iránt, ha ezt az egészet teljesen elfelejteném, mert így szinte azt sem tudom ki vagyok. Mindig ezek jutnak eszembe, még akkor is, ha éppen jól tudnám érezni magam (nem tudom, nem merem megengedni magamnak, ezzel a tudattal a boldogságot).

Köszönettel,
Mariann!

Tisztelt Dr.Úr.
Az lenne a kérdésem,hogy az F20 és az F22 közül melyik minősül súlyosabb betegségnek?/szakorvosi szempontból/

Kedves János!

Már irtam önnek korábban, és most sikerült összeszedni a gondolataimat, amit szintén szeretnék önnel megosztani!

Az apám alkoholista már ebbe születtem bele, így nem sok éjszakát aludtam a saját ágyamba! Az egész így történt!
Álandóan menekültünk apám agressziója elöl, anyám mindig azt nézte hogy éppen kihez tudunk menni, kit nem zavarunk, kihez tudunk menni akár az éjszaka is, ha úgy alakul!
A nénikém volt erre a megfelelő személy, neki volt 2 fia, nálunk talán 3-4 évvel idősebbek! Sokszor náluk aludtunk! Már nem is tudom hogy kezdődött, de egy nap az idősebbik fiú nekiállt tapogatni, és úgymond megerőszakolt! Én kis fejjel hiába próbáltam megvédeni magam, egyedül kevés voltam hozzá!

A sors gyakran úgy hozta hogy ismét náluk aludtunk, így elkerülhetetlen volt hogy ismét megtörténjen! Ez több éven keresztül így folytatódott! Ha nem mentünk fel hozzájuk akkor ő jött le hozzánk, és ismét megtörtént! Egy kis idő után már nem is tiltakoztam, úgy gondoltam, hogy ha hagyom magam, akkor előbb szabadulok! Ami így is történt, csak hogy élveztem is a dolgot, ami akkor nem is tűnt olyan nagy bajnak!

12-13 éves koromba hagyta abba, amikor úgymond nagy lány lettem! A problémák igazából akkor kezdődtek igazán, amikor tényleg felfogtam hogy mi is történt, és ez nem helyénvaló! Rossz volt rádöbbenni hogy igen én ez vagyok, akit csak úgy bármikor....

Amikor kikerültem általános iskolából teljesen más ember lettem, az előtt nagyszáju nagy dumás lányból, egy félszeg, önbizalom nélküli, emberke voltam, aki kisebbnek érezte magát mind a többi ember!
Kerestem az olyan emberek társaságát akiket valamilyen szempontból nehezen fogad el a társadalom! Elkezdtem lógni a suliból, ittam, suli mellet, vagy helyette, füveztem, vagdostam a kezem... és még sorolhatnám! Ezek a dolgok közül az ivás és a vagdosás megmaradt! Érzéketlen lettem!

Nem tudok normális kapcsolatot kialakítani, érzelmek nélkül megyek a kapcsolataimba, ami általában nem működnek!
Szexuális életem nem igazán van, az előző kapcsolatom 1 évig tartott, ez idő alatt 4 szer voltuk együtt, és akkor sem volt sikeres! Majd sok veszekedés után szakítottunk! A jelenlegi kapcsolatom 3 hónapos, vele már többször voltam együtt, de nem érzek semmit, nem élvezem az együttléteket! Neki elmondtam hogy mi történt kiskoromba, de csak látszólag fogadja el, én úgy érzem! Azt mondja hogy megérti hogy az együttlét az nekem nem jó, de neki hiányzik a szex, és próbál is közeledni felém, amit én nem akarok, de megteszem, hisz neki erre van szüksége!

Vajon jól teszem? Már magam sem tudom!
Zsuzsi

Tisztelt Doktor Úr!
Ön szerint lehet együtt szedni Sertralint (reggel) és Mirzaten Q tablettát (este)? Válaszát köszönöm.

Kedves doktor úr! köszönöm válaszát. Ha nem veszi tolakodásnak , szeretném önnek ajánlani a www.neurohab.hu oldalt ahol az rTMS kezelésről tájékozódhat.A kezelés szakértője Dr Málly Judit aki állítja ,hogy ezzel a kezeléssel lehet oldani a depressziót. kérem segítsen nekem a döntésben, mert a doktornő nem pszichiáter hanem neurológus . Köszönöm . Csalló Mária