Dr. Mihály Andrea válaszai

A szakértő általános üzenete a kérdezőkhöz:

Doktornőtől most nem kérdezhet,

Kedves Andrea!

A Segítségét kérem. Egy nagyon nagy változáson megyek keresztül. Volt egy 2éves kapcsolatom (abból házasság 1év). A lényeg, hogy az exemmel nagyon nem illetünk össze. Ő ivott, depressziós volt, felelősséget soha nem vállalt semmiért, stb. Iskolai végzettségünk: nekem főiskola, neki szakmunkás. Tényleg mondhatni semmiben nem illetünk össze. Nagyon csúnya veszekedéseink voltak. Most válunk. Uralkodni akart felettem, irigy és féltékeny volt mindenre és mindenkire. Nem is az ő személyisége a lényeg, hanem rólam van szó. Most itt vagyok egyedül egy másfél éves kislánnyal. Önerőből tudtam tisztázni magammal, hogy ennek a kapcsolatnak semmi jövője nincs, sőt idővel teljesen kikészültem volna. A környezetem sokszor említette, hogy hogy tudtam ilyen embert választani(és nem ez volt az első ilyen, volt 5éves kapcsolatom is, ami hasonlóan más típusú ember volt mint én). Nos, most kezdem ezt megérteni, felfogni.Rájöttem, hogy tényleg komoly önértékelési, önbizalmi problémáim vannak. Például annak ellenére, hogy én már nem tudnék vele együtt élni, és igazából nem is hiányzik a személye,de mégis ilyen önsanyargató módon sokszor féltékeny vagyok rá, hogy ő már biztosan nőzik, meg ilyenek. pl megnézem a közösségi oldalakon, hogy mit csinál. A környezetem (nem csak a szüleimre gondolok) szerint csinos, intelligens nő vagyok. Igazából nem lenne okom így viselkedni, de mégis sokszor ki tudom készíteni magamat. Sajnos az elmúlt évek alatt a baráti kapcsolataim minimálisra csökkentek. Tudom azt, hogy most nagy változásra van szükségem, mert ez az út amin eddig jártam az nem normális. Olyan embereket vonzottam be akik külső szemmel nagyon távol állnak tőlem. Most itthon vagyok gyesen, nagyon keveset mozdulok ki, még ötletem se sok van, hogy mit csináljak. Először is tudom azt, hogy barátságokat tudjak építeni, majd később párkapcsolatot is, helyre kell hoznom az önértékelésem, mert amik eddig történtek az életembe, mind elkerülhető lehetett volna, ha ez rendben van. Tudom, hogy amíg ezek nincsenek rendben, hiába próbálkozok új kapcsolatokat építeni, újra korpa közé keverednék. Picit depressziósnak is érzem magam, konkrétan az önbizalom hiánytól. Hogyan tudok valós képet kialakítani magamról, hogyan tudom ezt helyes mederbe terelni? Tényleg nem arról van szó, hogy okom lenne így érezni, de mégis nagyon mély gyökerekkel bennem van. Jól akarom érezni magam, és nem pedig a frusztrációk mögé bújni, amit magamnak alkottam meg. Az exemre sem akarok féltékeny lenni, vagy így gondolni. Az agyam tudja, de az önértékelésem nem. Kérem, segítsen, hogy hogyan tudnék megerősödni, rendet rakni magamban, és azt lehetőleg hosszú távon oldjam meg?!

Előre is köszönöm a válaszát!
Tisztelettel, Zsófia

Tisztelt Drnő!
Rendkívül nehéz helyzet elé állított az élettársam pszichiátere.

Az élettársnőm beteg.Én is az vagyok. A kedvesem szülei arról próbálták meggyőzni őt,h szakítson velem,mert két "beteg" ember nem lehet boldog,illetve beteg gyereket fog majd szülni a mindkettőnk által szedett gyógyszerek miatt..

Ma a társam elment a kezelőorvosához gyógyszert íratni és szóbakerült a gyermekvállalás is.A pszichiáter tanácsa az,h az élettársam ne vállaljon gyereket a gyógyszerek miatt.Illetve életvezetési tanácsot is kapott tőle:Ha egészséges lesz a gyermekünk,és én egy "szép napon" úgy döntök,h elhagyom őt,akkor ott marad betegen ,de már nem egyedül,hanem egy gyermekkel..

Átnéztem az élettársam gyógyszereit,ismerem a saját gyógyszereimet,és elképzelhetetlennek tartom azt,h két pszichés-beteg felnőtt csak azért ne vállaljon gyermeket,mert gyógyszert szed.

A párom a vizit után azt kérte tőlem,h aludjak egyet a kapcsolatunkra és gondoljam át azt,h baba nélkül is kellek e neki.
A párom sajnos bepánikolt.Mindketten intelligens emberek vagyunk,és tisztában vagyunk azzal,h betegek vagyunk.

Azt kértem tőle,h jövőhéten jöjjön el velem az én kezelőorvosomhoz,és én csendben maradván azt kérem a pszichiáteremtől,h válaszoljon az élettársam "babás" kérdésére..

Őszintén mondom:Tele van a hócipőm.Legszívesebben azonnal feljelenteném a kedvesem pszichiáterét inkorrekt hozzáálása miatt,de az élettársam iránt érzett szimpátiám ezt kizárja.

Válaszát várja,B Gábor.

T isztelt doktornő azt szeretném kérdezni hogy a sertralin szandoz hatásose a pánikbetegségre mert én három honapja szedem és nem érzek semi jot csa k megerősődtek a tűnetek erősebek érzek minden tűnetet és még szedek naponta 4 mg xanaxot a gyomromban is félelem van az egész testemben és mindig gyenge vagyok sokszor remegek már nagyon elvagyok keseredvel orvosom azt mondta szedjem továb kérem adjon valami jo tanácsot várom válaszát előre is kőszőnőm

Tisztelt Dr. Mihály Andrea!

\"Érdekes\" észrevételeim vannak magammal kapcsolatosan az utóbbi időben: fényképek, videófelvételek visszanézése után, - amelyek nemrégen készültek -, igen meglepődve vettem/veszem tudomásul, hogy mennyire másképpen nézek ki, mint amilyennek a tükörben látom, ill. \"belülről\" érzem magamat. Ezekhez képest ezek a képeken, felvételeken sokkal öregebb nő \"néz\" vissza rám. Tisztában vagyok vele, hogy az idő csak ront a helyzeten, mégha ez is az élet rendje, de nem könnyű feldolgozni ezt a változást.

Ez azt jelenti, hogy nem tudom elfogadni az öregedés tényét, egyébként ez a \"megélés\" másnál is így jelentkezik?

Előre is köszönöm válaszát.

Éva

Tisztelt Doktornő!

Pszichoszomatikus tüneteimre, szorongásaimra kb 2004 óta szedek antidepresszánsokat. Amivel először komolyabban kezeltek, azok a szédüléses, nagy szorongással, erős hányingerrel, erős álmossággal, erős betegségérzéssel járó tünetek voltak. Sok antidepresszánst próbáltak ki rajtam, némelyikük ezen tüneteket okozta felnagyítva, amit senkinek nem kívánok, leírhatatlan. Eléggé ellene voltam bármilyen gyógyszer folyamatos szedésének. A legszelídebbnek az Aurorix bizonyult (napi 300 mg reggel). Őt szedtem úgy kb 2005 óta, hogy többször próbáltam abbahagyni - mivel igazából nem érzem szükségét. Igazából teljesen jól érzem magam a bőrömben. Eddigi leszokási kísérleteimnél erős hányinger, fejfájás, erős álmosságérzés jelentkezett pár napon belül. Most hónapokon keresztül csökkentve az adagot, eljutottam odáig hogy kb 1,5 hónapja nem szedem és 2 hete tapasztaltam erősödő álmosságérzést ( amiből szinte nem lehet felkelni) , majd fokozódó fejfájást, hányingert, néha lökéshullám szerű fél óráig tartó erős feszültségérzést. Igazából nem tudom, hogy ez a "betegség" vagy elvonási tünet. Ön szerint? Lehetséges e Aurorix függőség ennyi év alatt? Mi lehet a kiút ebből? Nem érzem szükségét egyébként a szedésének. Van e valami leszoktató, átsegítő terápia? Én úgy érzem, hogy ez nem lehet maga a "betegség", hanem elvonási tünet. De hisz ki tudná ezt pontosan megmondani.

Válaszát előre is köszönöm,
üdvözlettel:
Gábor

Tisztelt Doktornő!

Férjem pszichiátrián van, napi 3 xanaxot kap és reggel cipralexet szorongás miatt. Ő maga ment be , mert már nagyon rosszul érezte magát, aludni sem tudott,stb.
már egy hete bent van, már jobban van, de még néha vannak rosszabb időszakok. Szeretném megkérdezni hogy valamikor le lehet majd tenni ezeket a gyógyszereket? Nem szokik hozzá a szervezet? És ha letenné nem jön elő a probléma, nem lesz megint szorongó nagyon? Persze az életben vannak stresszes helyzetek, de hát túl kell lenni ezeken nem?
Ezekkel a gyógyszerekkell lehet vezetni?
köszönöm
Lara

Kedves Andrea.19 éves vagyok és azthiszem teherbe estem,pedig mindig rendesen védekeztünk a párommal.nem tudom örüljek-e vagy ne.elvetetni semikképp nem akarom.de egyetemre járok nem tudom a barátom mit szolna ehhez a dologhoz.vagy hogy mondjam el a szüleimnek.félek mások véleményétöl,mert én itthon mindig az okos ügyes kislány voltam...most meg hirtelen ez történik.nemtudom mit tegyek.köszönöm a segitségét.SZ

Kedves Andrea!

Egy éve járok pszichiáterhez paranoid sch. miatt!
A baj az hogy semmi javulást nem érzek, ugyan úgy vagdosom magam, kedvetlen vagyok!
Már sokféle gyógyszert kipróbáltunk, de nem használ semmi, vagyis ami használna egy kicsit attól meg hízom!
A kérdésem az lenne, hogy mikor várható már javulás? ha lesz! És mi ez a betegség egyáltalán?

ELőre is köszönöm

zsuzsi

Kedves Doktornő!

3 hete szedem a Cipralex nevű gyógyszert,mellé 0,25 Clonazepamot.Azonban 3 napja elhagytam a nyugtatót,ma azonban az ügyeleten kötöttem ki olyan rosszul lettem,vérnyomásom az egekben,pulzusom 149.Lehet,hogy ez elvonási tünet?Pánikroham?vagy esetleg nem jó az antidepresszáns?
Várom válaszát!
Tisztelettel:Barbara

Tisztelt Doktornő!

Sokat gondolkodtam, vajon kérjek-e tanácsot szakembertől, és arra jutottam, hogy talán segít a döntésemben. Én egy 34 éves fiatalasszony vagyok, a férjemmel 10 éve vagyunk együtt, 7 éve vagyunk házasok. Gyermekünk nincs, kezdetben még nem szerettünk volna, később pedig már úgy voltunk vele, hogy majdcsak \"jön\" valamikor. Közben a házasságunk hullámvölgyekbe jutott sajnos, elég sokat veszekedtünk és vannak vitáink a mai napig, dehát melyik házasságban nincs. Boldogtalannak éreztem magam, nem figyelt rám eléggé, persze biztos, hogy én sem voltam mintafeleség, az egyre fokozódó viták miatt elhidegültünk egymástól. Regisztráltam egy társkereső oldalra, először csak kíváncsiságból aztán egyre jobban érdekelt a dolog. Rengeteg levelet kaptam, beszélgettem férfiakkal sokat, de csak baráti jelleggel. Jó volt, hogy valaki \"észrevett\". Én már ennek is örültem. Aztán megismertem valakit az oldalon, egy nős férfit, aki velem egyidős és aki 100 km-re lakik tőlem. Nála sincs gyermek. Nagyon szimpatikus volt, sokat chateltünk, szinte már tűkön voltam, mikorra megbeszéltük az időpontot, hogy tudunk beszélgetni. Persze nem volt egyszerű, hogy mindketten ráérjünk a házastársunk miatt és a munkánk miatt sem. De valahogy mindig összehoztuk. Megbeszéltük a találkozást is, nagyon megérintett a személyisége és persze tetszett is nagyon. Azt mondta, kevés otthon a sex, ezért is keresett partnert. Az első alkalommal csak ismerkedtünk, beszélgettünk egymással, de nagyon vágytam rá! Második talinál már szeretkeztünk, nagyon imádtam vele lenni. Aztán mindennap sms-eztünk, vagy telefonáltunk. Nem volt olyan nap, amikor ne beszéltünk volna valahogy. Azt mondta, imád és nem tudja mi lesz velünk, de ez sokáig így nem mehet. Ez egy éve tart, ritkán tudunk talizni, de napi kapcsolatban vagyunk. Azt mondta, nem gondolta, hogy egy sexkapcsolatból \"ez\" lesz. Én szeretem, legalábbis úgy gondolom, ez szerelem részemről. Vagy valamiféle ragaszkodás. Rajta nem nagyon tudok kiigazodni, szerintem belegyalogoltunk rendesen a dolgokba és egyikünk sem gondolt erre. Hogy lesznek érzelmek...... Két hónapra szakítottunk úgymond, semmi chat, vagy sms, de nagyon nehezen bírtam. És ő is. Aztán újra írt. Nem tudunk elszakadni egymástól. Tudom. Az sms-ekből ítélve szenved ő is. Ön szerint ez milyen kapcsolat?? Tudom, hogy abba kéne hagyni, de nagyon fáj a tudat, hogy nem ír többé. Mindig eldöntjük, hogy vége aztán nem bírjuk ki. Lehetetlen állapot, közben pedig bánt az egész kapcsolat, mert a férjemet sajnálom, nem érdemli ezt meg. Fogalmam sincs mit kéne tennem. Várom válaszát! Köszönettel: Melinda