Kedves Doktornő!

2006 szeptemberétől küzdök a depresszió,pánik betegséggel.Sajnos sok pszichológusnál jártam ,és sok gyógyszert szedtem de sajnos eggyik sem segít rajtam ,amit eddig elértem hogy, nincsenek ájulási rohamaim.
Nagyon elvagyok keseredve hogy ebből a betegségből nincsenkiút! Minden nap kedvetlenvagyok,és pánikkap el ha pd:vezetnem kell.
Jelenleg Mirtazapin Sandoz 30mg,Elontrint 150mg,Frontin 0,25mg,gyógyszereket szedek.Szeretném megkérdezni a doktornőt hogy, ezek helyett kipróbálhatnám,a neuroptim gyógyszert.?Én még ebben érzek lehetőséget a gyógyulásom felé.Szeretném ha tanácsot adna nekem.Előre is kösszönöm kedvességét.

Kösszönettel :Móni

Kedves Andrea! Rengetegszer vagyok rosszul, pedig mindenféle teszt azt mutatta ki, kutyabajom. Mindennap hányingerem van, szédülök, fáj a fejem... ezenkívül úgy érzem magam (nem akarok ezzel senkit megbántani) mint egy 70 éves nyugdíjas, akármennyit alszom, fáradt maradok, ezáltal sokszor ingerült is. Még csak tizenhetedik életévemben járok, és ez nagyon nem tetszik... létezik, hogy ez a sok rosszullét (zsibbadás is néha) a rossz kedv miatt van?

kedves dr,no.miert 22 ev hazassag utan amobol 10 arra ment hogy alkoholal kuzdo paromat mentsem meg ami sikerult is es 12 eve mar nincs de megmaradt a szobeli bantalmazas,ahogy tellik az ido mind erosebben bant szoval ,hogy eltart,,kover vagyok.lusta es ehez hasonlo.peddig nagyon rendes anyuka vagyok es feleseg es ez faj mert nem igaz .aztan jon hogy bocsasak meg neki iger fut fat hogy tobbe nem teszi es en mint mindig megbocsajtok es 1 het mulva kezdodik minden elorol hogyan kezejem ezt a problemat?
koszonom elore is a segitseget .

TiszteltDr.Nö Nagyon szépen köszönöm,hogy ilyen gyorsan válaszolt s mielöbb szándékomban áll elvinni orvoshoz csak én nemgondoltam volna,hogy egy neurologushoz kell vinnem.Igy egy kicsit megkönnyebültem,mégegyszer köszönöm válaszát!Tisztelettel:Gerencsér Lajosné.

Tisztelt Dr.Nö! Vivien lányom17-éves tegnapelött éjszaka arra ébredt fel,hogy valaki leakarja rola huzni a takarot,nagyon megijedt mert ugyérezte mintha valaki lenne a szobába,bejött hozzám a szobámba,de ugy érezte mintha közbe valami huzná vissza a lábát.Azota már nappal is fél a szobájában megmaradni mert ugy érzi folyton figyeli valaki és hangokat hall.Tegnap éjszaka szintén bejött hozzánk és nagyon kétségbe van esve és attol fél,hogy bolondnak nézik.Azota sem tud aludni sem enni,rossz nézni ahogy szenved .Nagyon kérem mit tanácsol,van e rá megoldás?Nagyon várom válaszát.Tisztelettel:Gerencsér Lajosné az imail cimem:gmargit64@gmail.com

Köszönöm szépen válaszát! Ilyen se volt még velem, harmadik napja nagyon boldog vagyok!

Jo napot!
Andrásnak hivnak.27 éves vagyok s munkanélküli,jelenleg a barátnőmmel lakom albérletben Budapesten,ő egy étteremben dolgozik mint takarító.
Nekem január óta nincs munkahelyem mert egész egyszerűen észrevettem ojan dolgokat magamon,itt értek olyat mint mások előtt,ill. csoportok előtt való félelem,fóbia ami sűrűn járt erős izzadással,mások előtt nem tudtam étkezni,vagy ha kimentünk étkezni már a szóra is elvörösödtem,meg ilyenek.
Ami számomra nagyon ciki volt,ezért elmentem háziorvoshoz ő felirt Anxiront,-jo-igy birtam kb. 3 hétig s felmondtam,nem tudtam kezelni a helyzetet.
Amit elfelejettem mondani hogy január előtt 1.5 évig fűveztem,miután januárban felmondtam leálltam vele 1 honapig közben keresgéltem nem tul sok sikerrel.Idén februárban v.szoktam egészen dátumra pontosan május 17-ig,amikor is aztán eldobtam mondván ez a fobia nekem biztos ez miatt van.
S most itt vagyok...lassan 2 honapja hogy leálltam vele s ugy érzem jobb valamivel,de most hogy bekell mennem egy hivatalba,s tudom hogy összeleszek zárva emberekkel,valahogy elfog azaz ismerős szorongás.
Ebből arra következtetek hogy lehet nem is a fűtöl lett ez,hanem alapban bennem volt s évek alatt alakult ki.
Lehet hogy több honap kell a kiürüléshez,s rendbe jövök???
Háziorvosom irt fel Paroxint,ami erre jo,de akkor azért nem szedtem mert ugy gondoltam a fűtöl van s elmulik.
Lehet hogy mégiscsak szednem kellene a gyogyszert a szorongásaimra??
Amit ugye nem akarok,mert nem vagyok hive.
Doktornőtöl akarok tanácsot kérni mert szörnyű igy élni s behatárolja az életemet,nem is beszélve arról hogy az embernek igy se könnyű, mégha ráadásul munkát se tud keresni-mert sajnos lenne-ilyen dolgok miatt.
Mit csináljak?
Merre menjek?
Válaszát elöre is köszönöm

Üdv.: András

Kedves Andrea! Fiatal vagyok még, 19 múltam... de óriási problémám, hogy lassan már nem tudom, mi az a boldoság. Betegen születtem, 8 évig nem mozoghattam, amitől elhíztam... suliban és mindenhol csúfoltak folyamatosan, ettől nagyon önbizalom hiányos lettem. Aztán meghaltak azok akiket a legjobban szerettem, pont mikor már kezdtem talpraállni. Mindig akkor történik valami rossz, mikor kezdek kilábalni. Anorexiába is beleestem még pár éve, de barátnőmnek hála túl éltem. Azt se fogom soha feldolgozni, hogy mennyire megbántottam őt (pszchiátriára is került) a szakítással (nem átlagos szakítás volt, anorexiás koromba kifordultam magamból, 1 hónapig nem találkoztunk majd interneten keresztül azt mondtam neki, hogy már nem szeretem, közbe pedig ugyanúgy szerettem, csak nem volt erőm se megmozdulni a hónapokig tartó koplalásnak hála). Azóta újra együtt vagyunk, de ő állítása szerint megbocsátott, és mondja hogy ne a múltra koncentráljak. Én imádom, jobban mint bármit vagy bárki mást az életben. De mindig ott motoszkál ez a fejemben... így sose leszek boldog, ha mindig a múltban vájkálok és azt mondogatom, nekem a jövőben se fog semmi sikerülni, mert régen se sikerült semmi. Tudom, hogy változtatni kéne, de ez nem megy. Ha elveszíteném a lányt, belehalnék. Ez 100%. Régebben sokszor bántottam magam, fájdalmaim enyhitésére (vagdosás, autó elé hajtás stb.) de erről már sikerült "leszokni". Köszönöm válaszát!

Kedves Andrea!

Már irtam önnek korábban, és most sikerült összeszedni a gondolataimat, amit szintén szeretnék önnel megosztani!

Az apám alkoholista már ebbe születtem bele, így nem sok éjszakát aludtam a saját ágyamba! Az egész így történt!
Álandóan menekültünk apám agressziója elöl, anyám mindig azt nézte hogy éppen kihez tudunk menni, kit nem zavarunk, kihez tudunk menni akár az éjszaka is, ha úgy alakul!
A nénikém volt erre a megfelelő személy, neki volt 2 fia, nálunk talán 3-4 évvel idősebbek! Sokszor náluk aludtunk! Már nem is tudom hogy kezdődött, de egy nap az idősebbik fiú nekiállt tapogatni, és úgymond megerőszakolt! Én kis fejjel hiába próbáltam megvédeni magam, egyedül kevés voltam hozzá!

A sors gyakran úgy hozta hogy ismét náluk aludtunk, így elkerülhetetlen volt hogy ismét megtörténjen! Ez több éven keresztül így folytatódott! Ha nem mentünk fel hozzájuk akkor ő jött le hozzánk, és ismét megtörtént! Egy kis idő után már nem is tiltakoztam, úgy gondoltam, hogy ha hagyom magam, akkor előbb szabadulok! Ami így is történt, csak hogy élveztem is a dolgot, ami akkor nem is tűnt olyan nagy bajnak!

12-13 éves koromba hagyta abba, amikor úgymond nagy lány lettem! A problémák igazából akkor kezdődtek igazán, amikor tényleg felfogtam hogy mi is történt, és ez nem helyénvaló! Rossz volt rádöbbenni hogy igen én ez vagyok, akit csak úgy bármikor....

Amikor kikerültem általános iskolából teljesen más ember lettem, az előtt nagyszáju nagy dumás lányból, egy félszeg, önbizalom nélküli, emberke voltam, aki kisebbnek érezte magát mind a többi ember!
Kerestem az olyan emberek társaságát akiket valamilyen szempontból nehezen fogad el a társadalom! Elkezdtem lógni a suliból, ittam, suli mellet, vagy helyette, füveztem, vagdostam a kezem... és még sorolhatnám! Ezek a dolgok közül az ivás és a vagdosás megmaradt! Érzéketlen lettem!

Nem tudok normális kapcsolatot kialakítani, érzelmek nélkül megyek a kapcsolataimba, ami általában nem működnek!
Szexuális életem nem igazán van, az előző kapcsolatom 1 évig tartott, ez idő alatt 4 szer voltuk együtt, és akkor sem volt sikeres! Majd sok veszekedés után szakítottunk! A jelenlegi kapcsolatom 3 hónapos, vele már többször voltam együtt, de nem érzek semmit, nem élvezem az együttléteket! Neki elmondtam hogy mi történt kiskoromba, de csak látszólag fogadja el, én úgy érzem! Azt mondja hogy megérti hogy az együttlét az nekem nem jó, de neki hiányzik a szex, és próbál is közeledni felém, amit én nem akarok, de megteszem, hisz neki erre van szüksége!

Vajon jól teszem? Már magam sem tudom!
Zsuzsi

Kedves Andrea!

Van két gyermekem egy 25 éves fiam és egy 22 éves lányom! Evvel még nincs is semmi baj, mert nagyon szeretik egymást!
De van egy furcsa szokásuk ami hihetetlenül bosszant!
Találtak az interneten olyan számítógépes játékot ahol ketten is tudnak játszani, még ez sem lenne baj, mert mindketten dolgoznak, és a ház körüli munkákat is megcsinálják, de van egy olyan baj, hogy a játékba hogy ha az egyikük meghal a játékba akkor újra előröl kezdik az egész pályát és ez eléggé bosszantja őket, és így eldöntötték azt hogy aki miatt újra kell kezdeni az kap ököllel a kezébe! Hát azt gondolom mondani sem kell hogy a fiú erősebb, és a lányomnak a keze úgy szokott kinézni mint akit állandóan vernek! Valami hihetetlen hogy ebbe mi a jó nekik?
De addig szokták ütni egymást amíg annyira fáj nekik hogy hozzá se lehet érni!
Ez mitől lehet? Szeretik a fájdalmat? Mit tudnék tenni hogy ezt ne csinálják?
Hiába mondom nekik hogy ne üssék egymást, hanem inkább találjanak ki valami mást, ami nem okoz fájdalmat a másiknak, de egyszerűen nem hallgatnak rám!
Őn mit gondol erről?
Zsuzsa

Kedves Andrea!

Tudna nekem olyan oldalt ajánlani ahol olyan emberek vannak, akik vagdossák magukat?
Előre is köszönöm!
Timi

Jó reggelt Dr.Nő

Az lenne a problémám nem tudom miért,de mikor el kell indulnom pl:iskolába, városba, előtte lévő időszak míg odaérek elkészülök rosszulléttel párosul(hányás stb...) pedig nem és semmi olyan tényező ami ezt igazolná,de mikor odaérek ez az állapot elmúlik, mi bajom lehet?

Tiszt:Nagy Tibor

Tisztelt doktornő!

A közeljövőben MRI vizsgálatra kell mennem. Tavaly novemberben voltam először, de csak másodjára tudták megcsinálni, mert pánik rohamot kaptam. Adtak valamilyen nyugtató injekciót, de attól rosszul lettem (10-15 perc után a torkomban dobogott a szívem, és 2-3 órán át csak nagyon homályosan láttam.)
A következő vizsgálatra szeretnék felkészülni. Régebben volt már pánik rohamom, amivel kezeltek, így az itthoni gyógyszer-felszerelésemben szerepel Rivotril és Tegretol. Kb. másfél éve nem szedem őket.
A hétköznapi életben már nincs problémám, liftbe is beszállok, ami nálam már nagy eredmény, és libegőzni is voltam (bár ott hajszálon múlott, hogy ne pánikoljak.
Ha nem szíjaznának le az MRI-be, nem lenne vele gondom, mert akkor tudom, hogy bármikor kijöhetek.
És a libegős élményre azt mondták mások, hogy lehet ott bezártság érzésem, mikor hatalmas tér vesz körül.
Nekem azt mondták, hogy klausztrofóbiám van, de ez csak részben igaz, mert azt nem bírom elviselni, ha a mozgásomban akadályoznak, és hát a libegőn akadályoznak, mert nem tudok elmenni, amíg le nem érünk.
A kérdésem annyi lenne, hogy mivel a vizsgálatra küldő orvos javasolta, hogy az előzmények miatt vegyek be nyugtatót, hogy ezt milyen dózisban tegyem meg.
Mikor pánikrohamom volt, akkor hirtelen, viszonylag nagy adagokban szedtem ezeket a gyógyszereket, 3x0,5 mg Rivotril + 2 x Tegretol (este 2), meg még valami, azt hiszem Stimuloton.
Nem tudom, hogy mennyit vegyek be a vizsgálat előtt, hogy ne kapjak megint pánik rohamot. Az egyszeri 0,5 mg Rivotril nem fog hatni annyira, ez biztos, de azt sem akarom, hogy utána úgy kelljen fellapátolni.
Nagyon fontos lenne a válasza, mert félek a vizsgálattól, és az eredmény nagyon fontos lenne, mivel kiújult méhnyakrák a gyanú, és ettől függ a műthetőség.

Köszönettel:
Z. Ildikó

Kedves Andrea!
Levelemet folytatva!
Számtalanszor átgondoltam , hogy vajon minek is van velem?
Ő klasszisokkal jobb pasi, mint amilyen nő én vagyok, tehát minden ujjára akadnak több nő is!Sajnos számomra is kérdés, hogy együtt fogunk -e megöregedni!
Egyre inkább úgy érzem, hogy nem!
Az ember nagyon gyenge ahhoz, hogy kimondja, hogy vége,mert ugye senkinek nem jó egyedül!
Neki úgy gondolom, hogy nagyon kényelmes ez a kapcsolat!
Mindig arra hivatkozik, hogy ha nem szeretne rég nem lenne velem, mert neki amúgy is van hová mennie!
Meddig hallgassam még, hogy majd, ha komolyra fordul a kapcsolatunk elválik, 4 év után nem érdemelnék meg annyit , hogy "lerendezze" az előző életét?

Üdv. Szép Hajnalka

Kedves Andrea!
Eléggé szorongó, ideges ember vagyok már gyermekkorom óta. Észrevettem, hogy az állandó idegesség miatt a koncentráló képességem egyre romlik. Az lenne a kérdésem, hogy ha azt szeretném elérni, hogy nyugodtabb legyek ugyanakkor jobban tudjak figyelni milyen gyógyteát vagy táplálékkiegészitőt lenne tanácsos szednem? Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel
Katalin