tisztelettel.45 eves no vagyok es 22 eve hazas tele problemakkal .ebbe 10 eves alkoholizalas van ,ez mara megszunt de maradt a szobeli bantalmazas.olyanok hogy nagyon fajnak mert nem igaz .aztan jon hogy bocsassam meg es en ezt mindig megteszem utana kezdodik elorol.azt tudom hogy gyerek koraban sok rosszat latot es halott epp emiat amikor megeskudtunk azt mondta tenyeren hordozz majd es jol becsapott.harcoltam hogy a csalad ne essen szet de mi az ara?nem tudom miert mikor azt hiszem hogy na alakul jo lesz jon es jol hatbavag jelkepese nmondva .akkor mikor nem beszelek vele jon es esedezik es azt mondja szeret es iger fut fat.templomba is jar ezert nem ertem hogy beszel igy a gyerekei anjarol.sohase utasitom vissza ha kozeledik testileg mig o igen ,nagyon sokszor ez is bant .megis normalis hogy jo vele amikor egyutt vagyunk az agyban hiszen bant szoval normalis vagyok ?
vagy nagyon ismer es kihasznal ?
koszonom a valaszt

Kedves Pszichologus!
Lehet, hogy beteg vagyok. arra szoktam gondolni milyen jo lenne a kisbabakat kisgyerekeket megverni akik nem tudnak védekezni.néha szoktam is csipkedni meg odaverni egy kicsit nekik persze azert arra ügyelek hogy ne látszodjon meg.csak ilyen kicsi ártalmatlan csipkedes amire sir a baba. meg ralépni a lábára a 2 eves gyereknek.ez számomra élvezet hogy sír. szégyenlem de igy van.gondolom megérti hogy ezzel élőben nem merek elmenni orvoshoz főleg hogy ezt dokumentálnák is biztos. miert lehet ez? mert nem tudom iranyitani a gondolataim akkor mikor helyzetben vagyok hogy vigyaznom kell a tesom gyerekeire.ugy elvezem ha picit bántom őket ők meg sirnak. de ugyanakkor utana lelkiismeretfurdalásom van és félek mi van ha a tesom is ezt csinalja az én gyerekeimmel? mi van ha ez benne is benne van? es van megegy dolog. a sajat gyerekeimet sose bántanám, nem vertem meg őket de most a fiam már 13 éves és arra gondolok milyen jo lenne ha velem feküdne le először. egyedül nevelem őket.neha 1 agyban alszunk fiammal de nem volt semmi. ez nagyon gaz hogy nekem ilyen gondolataim vannak? most hogy ez utobbi előjött már kezdek megijedni. de annyira férfias a fiam , és irigylem a lányoktol őt. még szüz.mindent megbeszélünk jó a viszonyunk. és kislányom mikor serdült akkor is voltak ilyen vagyaim mikor láttam ahogy nő a melle mindig en szoktam fürdetni regen.most mar szegyenlős most már nem. de régen mikor mostam a pelyhesedő nemi szervet meg a mellkasat felizgatott ahogy nő a melle stb, de itt vissza tudtam fogni magamat es mondtam neki hogy nagylany kezd lenni most már egyedül kell mosdani. de ugy erzem valami megvaltozott bennem azota.egyre jobban csak a fiamra gondolok es ha ő akarná és bevezetnem a sexuális életbe. vajon más szülöknek is ez megfordul a fejükbe? felizgulnak sajat gyerekükre? biztos megbotrankozott rajtam de segitsegre van szüksegem kérem segitsen. üdvözlettel: beáta

Kedves Doktornő! A probléma, amivel megkerestem azt hiszem már túlnőtt rajtam! Azt sem tudom hol kezdjem ahhoz, hogy teljes képet kapjon a problémáról. Gyermekkoromban nem egészen éltem úgy ahogy a többi gyerek. 4 testvérem volt, mind fiú. A szüleim egyáltalán nem törődtek velünk, sem azzal, hogy eszünk-e, sem azzal,hogy koszba fekszünk, tanulunk, szeretnek vagy utálnak minket. Ittak mind a ketten, otthagytak akár éjszakára is, mert Ők elmentek szórakozni. Így kimondva talán nem is tűnik olyan szörnyűnek, mint amilyen volt. Az iskolában utáltak mert piszkos és ápolatlan voltam, és a faluban is ugyan ez volt a helyzet. A legidősebb bátyám többször mellém feküdt éjszaka, és fogdosott. Egyszer "Anyu" is észrevette, de azon kívül, ejnye-benye semmi sem történt. Volt egy öregember, aki tudta, hogy éhezünk, és egy kis kajáért különböző dolgokat kért (simogatás,bugyilevétel...) talán 8 éves voltam. Elég sok ilyen, és ehhez hasonló dolog történt! Hosszú lenne mindent leírni! "Anyu" 1989 nyarán meghalt (az ital és a 3 féle nyugtató megtette hatását) 13 éves voltam. Az élet nem lett sokkal rosszabb, mondjuk jobb sem! 15 éves voltam megismerkedtem egy fiúval, akinek ma már tudom,hogy csak a szüleit szerettem. 17 évesen született egy kislányom,de a kapcsolat hamar zátonyra futott. Rövid időn belül megismerkedtem mostani párommal , akivel még két fiunk lett. 15 éve vagyunk házasok. Ő egy nagyon jó ember, rengeteget dolgozik, nagyon jó apa, mindent ami emberileg lehetséges megtesz a családjáért, és soha nem iszik egy korty alkoholt sem, és természetesen Én sem! A szexuális életünk sohasem volt túl jó, bár az is igaz, hogy engem elég sokszor műtöttek( 2 császármetszés,egyszer belsővérzés méhen kívüli terhesség miatt, végül a méh és a petefészkek eltávolítása 29 évesen) Most 35 éves vagyok, és klimax gyötör. A gondom az, hogy Én sohasem kívántam igazán a szexet. A férjem nagyon türelmes ezen a téren velem, de azt hiszem kezd elege lenni. Ha együtt vagyunk nagyon fontos Neki, hogy nekem is jó legyen, és az is, de valahogy mégsem kívánom. Persze Ő folyton rosszkedvű,féltékeny,morcos. Elég ritkán vagyunk együtt 2-3 hetente. Nem tudom,hogy mit kellene tennem, mert Én nagyon szeretem, és tudom,hogy Ő is engem! Egyszerűen ha ez a téma terítéken van tiszta ideg leszek, nem akarok beszélni róla, selejtnek érzem Magam! Én nagyon jól ellennék szex nélkül! Mi vagy ezért vitázunk, vagy a lányom miatt( Akinek nem Ő az apukája.) Az Én életem elsősorban a gyerekeim körül forog, szeretném ha Ők mindent megkapnának,ami az életemből kimaradt! Azt hiszem nagy vonalakban leírtam a problémámat,amire nagyon várom válaszát!

20-as évek eleje, jeligére írtam.
zsuzsi

Kedves Eszter!

Már irtam önnek korábban, és most sikerült összeszedni a gondolataimat, amit szintén szeretnék önnel megosztani!

Az apám alkoholista már ebbe születtem bele, így nem sok éjszakát aludtam a saját ágyamba! Az egész így történt!
Álandóan menekültünk apám agressziója elöl, anyám mindig azt nézte hogy éppen kihez tudunk menni, kit nem zavarunk, kihez tudunk menni akár az éjszaka is, ha úgy alakul!
A nénikém volt erre a megfelelő személy, neki volt 2 fia, nálunk talán 3-4 évvel idősebbek! Sokszor náluk aludtunk! Már nem is tudom hogy kezdődött, de egy nap az idősebbik fiú nekiállt tapogatni, és úgymond megerőszakolt! Én kis fejjel hiába próbáltam megvédeni magam, egyedül kevés voltam hozzá!

A sors gyakran úgy hozta hogy ismét náluk aludtunk, így elkerülhetetlen volt hogy ismét megtörténjen! Ez több éven keresztül így folytatódott! Ha nem mentünk fel hozzájuk akkor ő jött le hozzánk, és ismét megtörtént! Egy kis idő után már nem is tiltakoztam, úgy gondoltam, hogy ha hagyom magam, akkor előbb szabadulok! Ami így is történt, csak hogy élveztem is a dolgot, ami akkor nem is tűnt olyan nagy bajnak!

12-13 éves koromba hagyta abba, amikor úgymond nagy lány lettem! A problémák igazából akkor kezdődtek igazán, amikor tényleg felfogtam hogy mi is történt, és ez nem helyénvaló! Rossz volt rádöbbenni hogy igen én ez vagyok, akit csak úgy bármikor....

Amikor kikerültem általános iskolából teljesen más ember lettem, az előtt nagyszáju nagy dumás lányból, egy félszeg, önbizalom nélküli, emberke voltam, aki kisebbnek érezte magát mind a többi ember!
Kerestem az olyan emberek társaságát akiket valamilyen szempontból nehezen fogad el a társadalom! Elkezdtem lógni a suliból, ittam, suli mellet, vagy helyette, füveztem, vagdostam a kezem... és még sorolhatnám! Ezek a dolgok közül az ivás és a vagdosás megmaradt! Érzéketlen lettem!

Nem tudok normális kapcsolatot kialakítani, érzelmek nélkül megyek a kapcsolataimba, ami általában nem működnek!
Szexuális életem nem igazán van, az előző kapcsolatom 1 évig tartott, ez idő alatt 4 szer voltuk együtt, és akkor sem volt sikeres! Majd sok veszekedés után szakítottunk! A jelenlegi kapcsolatom 3 hónapos, vele már többször voltam együtt, de nem érzek semmit, nem élvezem az együttléteket! Neki elmondtam hogy mi történt kiskoromba, de csak látszólag fogadja el, én úgy érzem! Azt mondja hogy megérti hogy az együttlét az nekem nem jó, de neki hiányzik a szex, és próbál is közeledni felém, amit én nem akarok, de megteszem, hisz neki erre van szüksége!

Vajon jól teszem? Már magam sem tudom!
Zsuzsi

Kedves Eszter!

Van két gyermekem egy 25 éves fiam és egy 22 éves lányom! Evvel még nincs is semmi baj, mert nagyon szeretik egymást!
De van egy furcsa szokásuk ami hihetetlenül bosszant!
Találtak az interneten olyan számítógépes játékot ahol ketten is tudnak játszani, még ez sem lenne baj, mert mindketten dolgoznak, és a ház körüli munkákat is megcsinálják, de van egy olyan baj, hogy a játékba hogy ha az egyikük meghal a játékba akkor újra előröl kezdik az egész pályát és ez eléggé bosszantja őket, és így eldöntötték azt hogy aki miatt újra kell kezdeni az kap ököllel a kezébe! Hát azt gondolom mondani sem kell hogy a fiú erősebb, és a lányomnak a keze úgy szokott kinézni mint akit állandóan vernek! Valami hihetetlen hogy ebbe mi a jó nekik?
De addig szokták ütni egymást amíg annyira fáj nekik hogy hozzá se lehet érni!
Ez mitől lehet? Szeretik a fájdalmat? Mit tudnék tenni hogy ezt ne csinálják?
Hiába mondom nekik hogy ne üssék egymást, hanem inkább találjanak ki valami mást, ami nem okoz fájdalmat a másiknak, de egyszerűen nem hallgatnak rám!
Őn mit gondol erről?
Zsuzsa

Kedves Eszter!174 177 kerdes volt az enyem. most meg az van hogy a áteremmel ki már meghalt reen beszelgetek ugy erzem ő sugall nekem dolgokat mit tegyek. megijedtem.meg attol is hogy nem mehetek a pszichomhoz akinek elmondtam hogy szeretem.össze vagyok zavarodva. Ez valami nagyon nagy gaz hogy a halott ateremmel beszelgetek? EZ mire utalhat?köszönöm vera