Tisztelt Doktornő!Az én kislányom 5,5 éves.Már 2 éve jár óvodába,de ennek ellenére a mai napig sem kommunikál a körülötte lévő gyerekekkel.Az óvonőknek is csak egy-két szót szól,ha kérdezik.Ha bárhová megyünk legyen az idegen hely idegen emberekkel vagy rokonok,akiket nem lát mindennap ő azonnal leblokkol és képes órákon keresztül szótlanul ülni mellettem.Holott én látom rajta,hogy ez nagyon rossz neki és megviseli.Szeretném megkérdezni,hogy van-e rá valamilyen módszer,amivel segiteni tudnék neki ?Esetleg vegyük igénybe szakember segitségét?Egyébként itthon nagyon sokat beszél.Előre is köszönöm!Várom válaszát:Egy aggódó anyuka.

Tisztelt Doktornő! A barátnőm fia aki most 23-éves nagyon reszket a keze. Anyukája elmondása szerint ovodás korába kényszerítették,hogy a bal kéz helyet a jobb kezet használja azóta van ez az állapot.Ideg orvosnál volt,de a gyógyszerektől se volt jobb. Nehéz ezt feldolgozni és mindenre vissza hat. Vissza fogott és nagyon zavarja minden téren. Kérem válaszoljon. Segítségét előre is köszönöm Éva.

Jó Napot!

Olyan problémával fordulok Önhöz,hogy bő 2éve elkezdett izzadni a lábam,fél éve a hónaljam,2-3hónapja az egész testem izzad!Ez azért zavar mert régen nem volt ilyen problémám,ezért furcsállom most..
Kb 2éve sajnos összeszedtem vmi nemi betegséget azt most tudták kikezelni,1évig rengeteg antibiotikumot szedtem,de 1 éve semmit! Voltam bőrgyógyásznál még az elején és helyi kezeléssel csökkentette az izzadást,de most már azt mondta,h stressztől v valamilyen idegi problémám van és keressek fel 1 ideggyógyászt pszichológust..!Konkrét vizsgálatokra nem küldött hátha valami más problémám,betegségem lenne.
2éve párkapcsolatban élek,nincsenek problémák v ilyesmi!
Nem változtam,olyan vagyok mint régen!Néha hamar kiakadok,de nem ez a jellemző.Elég lazán állok a dolgokhoz,sőt túl lazán inkább olyan életuntan,nem sok minden érdekel,sőt...
Tehát nem volt semmi változás az életemben ezért nem értem miért épp lelki gondokra gondolt a doki!

Válaszát előre is köszönöm

Kedves doktornö.köszönöm hogy válaszolt.A kicsim apjával csak haverok voltunk évekik,egy éjszakábol lett a kicsim.egyedül válaltam be,megbeszéltük ö támogat anyagilag,már 1éve nem,biroséágon van az ügy.nem kötödöm hozzá s a lányom sem.azota probálkozok kapcsolatot de idáig nem jött ösze,a mostani párom az elsö akit ismer a kicsim is,vele más is a helyzet,neki is van 2lánya,egyedül neveli öket.idáig naponta találkoztunk,.de most besokaltam,bár szeretem de ugy éreztem bele fulladok ebbe a kapcsolatba hogy melo után még fáratan nyügösen találkozunk,igy most heti 1-2-3nap alálkozunk.egyböl elfogut egymást ugy ahogy avgyunk.a lányok is zserncsére nagyon szeretik egymást.nemi élet még ám nem volt köztünk.1.5honapja vagyunk együtt,én még nem akakrom,ö igen.de megértö és türelmes,nem erölteti.én nem vagyok szerelmes,de ö igen.de szeretem.kihez bujtam régen?hát mindenkihez.barátok rokonok,ismerösök,elöre is köszönöm a válaszát.Renáta

Kedves doktornö.azal a kérdésel fordulok önnhoz hogy nemtudom mitörténik mostanába az hogy ingerült leszek ha az uj párom ölel,vagy bejönn utánam egy kisebb helyiségbe,söt mostmár a 4éves kislányomal is észre vettem akit melelsleg imádok az életem értelme de egyre többet van hogy ha oda buj megölell kicsit hagyom majd eltolom.mert ingerült leszek-azért nem értem ezt mert alapjába véve én egy szeretetre éhes bujos lány voltam mindig,s a lányom sem érti megis szokta kérdezni nem szeretel már?vagy miért tolsz el?nem akkarom hogy ezt éreze imádom.de nem megy sokáig ölelni bujni,ha a fürdöbe is bejönn valaki utánam ingerült leszek.ez kb azota van amiotta meleg van.vagy amiott 1.5honapja együtt avgyok a páromal.akit ugy szintén szeretek.s jo vele csak nem birom hogy mindig ölel ö nála sem.kérem segitsen mert ez igy nem jo senkinek.visza akakrom kapni a régi bujos énem.köszönetel renáta

Kedves Dóra!

Már irtam önnek korábban, és most sikerült összeszedni a gondolataimat, amit szintén szeretnék önnel megosztani!

Az apám alkoholista már ebbe születtem bele, így nem sok éjszakát aludtam a saját ágyamba! Az egész így történt!
Álandóan menekültünk apám agressziója elöl, anyám mindig azt nézte hogy éppen kihez tudunk menni, kit nem zavarunk, kihez tudunk menni akár az éjszaka is, ha úgy alakul!
A nénikém volt erre a megfelelő személy, neki volt 2 fia, nálunk talán 3-4 évvel idősebbek! Sokszor náluk aludtunk! Már nem is tudom hogy kezdődött, de egy nap az idősebbik fiú nekiállt tapogatni, és úgymond megerőszakolt! Én kis fejjel hiába próbáltam megvédeni magam, egyedül kevés voltam hozzá!

A sors gyakran úgy hozta hogy ismét náluk aludtunk, így elkerülhetetlen volt hogy ismét megtörténjen! Ez több éven keresztül így folytatódott! Ha nem mentünk fel hozzájuk akkor ő jött le hozzánk, és ismét megtörtént! Egy kis idő után már nem is tiltakoztam, úgy gondoltam, hogy ha hagyom magam, akkor előbb szabadulok! Ami így is történt, csak hogy élveztem is a dolgot, ami akkor nem is tűnt olyan nagy bajnak!

12-13 éves koromba hagyta abba, amikor úgymond nagy lány lettem! A problémák igazából akkor kezdődtek igazán, amikor tényleg felfogtam hogy mi is történt, és ez nem helyénvaló! Rossz volt rádöbbenni hogy igen én ez vagyok, akit csak úgy bármikor....

Amikor kikerültem általános iskolából teljesen más ember lettem, az előtt nagyszáju nagy dumás lányból, egy félszeg, önbizalom nélküli, emberke voltam, aki kisebbnek érezte magát mind a többi ember!
Kerestem az olyan emberek társaságát akiket valamilyen szempontból nehezen fogad el a társadalom! Elkezdtem lógni a suliból, ittam, suli mellet, vagy helyette, füveztem, vagdostam a kezem... és még sorolhatnám! Ezek a dolgok közül az ivás és a vagdosás megmaradt! Érzéketlen lettem!

Nem tudok normális kapcsolatot kialakítani, érzelmek nélkül megyek a kapcsolataimba, ami általában nem működnek!
Szexuális életem nem igazán van, az előző kapcsolatom 1 évig tartott, ez idő alatt 4 szer voltuk együtt, és akkor sem volt sikeres! Majd sok veszekedés után szakítottunk! A jelenlegi kapcsolatom 3 hónapos, vele már többször voltam együtt, de nem érzek semmit, nem élvezem az együttléteket! Neki elmondtam hogy mi történt kiskoromba, de csak látszólag fogadja el, én úgy érzem! Azt mondja hogy megérti hogy az együttlét az nekem nem jó, de neki hiányzik a szex, és próbál is közeledni felém, amit én nem akarok, de megteszem, hisz neki erre van szüksége!

Vajon jól teszem? Már magam sem tudom!
Zsuzsi

Kedves Dóra!

Van két gyermekem egy 25 éves fiam és egy 22 éves lányom! Evvel még nincs is semmi baj, mert nagyon szeretik egymást!
De van egy furcsa szokásuk ami hihetetlenül bosszant!
Találtak az interneten olyan számítógépes játékot ahol ketten is tudnak játszani, még ez sem lenne baj, mert mindketten dolgoznak, és a ház körüli munkákat is megcsinálják, de van egy olyan baj, hogy a játékba hogy ha az egyikük meghal a játékba akkor újra előröl kezdik az egész pályát és ez eléggé bosszantja őket, és így eldöntötték azt hogy aki miatt újra kell kezdeni az kap ököllel a kezébe! Hát azt gondolom mondani sem kell hogy a fiú erősebb, és a lányomnak a keze úgy szokott kinézni mint akit állandóan vernek! Valami hihetetlen hogy ebbe mi a jó nekik?
De addig szokták ütni egymást amíg annyira fáj nekik hogy hozzá se lehet érni!
Ez mitől lehet? Szeretik a fájdalmat? Mit tudnék tenni hogy ezt ne csinálják?
Hiába mondom nekik hogy ne üssék egymást, hanem inkább találjanak ki valami mást, ami nem okoz fájdalmat a másiknak, de egyszerűen nem hallgatnak rám!
Őn mit gondol erről?
Zsuzsa

Kedves Dóra!

A páromat állítólag zaklatták kiskorába, és ez kihat a párkapcsolatunkra, egyáltalán nem kívánja a szexet, és ha együtt is vagyunk akkor sem élvezi a dolgot! Nem tudom mit tehetnék, hogy neki is jó legyen! Ez miatt nem szeretném ha vége lenne a kapcsolatunknak, mert nagyon szeretem, de így nem tudom hogy lesz e jövője ennek a kapcsolatnak, egyébként is elég furcsa a leányzó, én megbízom benne minden téren, de ő nem mond el nekem semmit, legalábbis fontos dolgokról nem beszélünk!
Én szeretném vele tisztázni ezeket a dolgokat és próbálok kezdeményezni hogy beszéljünk, mind a szexről, mind róla hogy jobban megismerjem, de egyszerűen nem akar, úgy érzem hogy nem szeret és nagyon hideg a kapcsolatunk, de nem hiszem hogy lenne neki valaki más, mert elég antiszociális, nem jár sehova és az emberutálata néha rám is kihat!
Mit tudok tenni, hogy jobban megbízzon bennem? Hogy tudok neki segíteni?
Bármilyen kis közeledést elutasít, nem érhetek hozzá, nem puszilhatom, nem ölelhetem! Ezt már nem tudom elviselni, borzasztóan szeretem, és ha ezt nem érti meg, akkor nem tudom mit tegyek! Megpróbálok mindig a kedvébe járni, meglepem minden kis aprósággal, megpróbálom kimozdítani otthonról, de egyszerűen semmi, sőt még inkább úgy érzem hogy minden felesleges, semmi nem jó neki!
Néha úgy érzem, hogy evvel csak provokálni akar hogy szakítsunk, de azt nem tudnám megtenni, mert szeretem!
A szakember gondolatát meg sem merem neki említeni, mert attól félek hogy ezt is másképpen fogná fel és szakítana!
Mit csináljak? Hogy tudnám meggyőzni arról hogy nem bántani hanem szeretni akarom!
Előre is köszönöm a válaszát!
Peti