Fábián Dóra válaszol

Szakértőnktől most nem kérdezhet,

Elnézést a fent említett kérdésnél helytelen megszólítást használtam a Kedves Doktornő helyett!

Kedves Doktor Úr!
35 éves vagyok,10 éve férjnél,van egy gyermekem.Jó anyagi körülmények között élünk. 2 éve költöztünk egy budai kerület \\\"puccos\\\" részébe,azóta nyomaszt az életem:Hogy kerülök Én ide? Mit keresek ezek között az emberek között? Én egy vidéki lány vagyok,akit szerény körülmények között nevelt fel egyedül az édesanyja(édesapám elhagyott és mostanában mély szegénységben él),saját erőmből végeztem főiskolát,végig dolgoznom kellett. Nem tudom és nem is akarom ezt elfelejteni,hogy honnan jöttem. De,mostanában nagyon megváltoztam,máshogy ítélem meg az embereket,magamat alul értékelem,kevésnek tartom,azokhoz mérem,akik nálam jobb anyagi helyzetben vannak és a szülei,családja befolyásos emberek. 2 éve küzdök ezekkel az érzésekkel,pedig mindig kiegyensúlyozott és elégedett ember voltam. Örültem az apró örömöknek.Olyan,mintha ez a környék ezt elvette volna tőlem. Pedig itt több barátnőm van,mint eddig bármikor,folyton babazsúrra járok,programokra hívnak,de amikor ott vagyok, arra gondolok,hogy semmi keresnivalóm itt,mert Én túl messziről jutottam el idáig! A kérdésem az lenne,hogy mennyire szabad,hogy a múlt befolyásolja az életemet? Valamint,hogy ez a növekvő kisebbrendűségű érzés lehet-e depresszió előjele?
Válaszát előre is köszönöm!
Krisztina

Kedves Dóra
a Segítségét szeretném kérni.
Párkapcsolati problémám van, és nagyon megvisel !
Én 29 éves vagyok a "barátnőm" 20
Körülbelül egy éven keresztül leveleztünk egymással, és az elején nagyon bensőséges kapcsolat alakult ki közöttünk.
Nagyon jól megértettük egymást, és nagyon sokat viccelődtünk.
Én az elején nem is akartam semmit tőle, mert bevallotta nekem hogy zavarná a kor különbség. Barátok voltunk sokáig, de minél többet beszélgettünk, annál közelebb kerültünk egymáshoz, és a végén már bevallotta hogy annyira szeret hogy már a korkülőmbség se zavarná őt. Idén Májusban találkoztunk és valóban kellemesen csalódott bennem, és kijelentette hogy nem nincs akadálya hogy együtt lehessünk .
A probléma csak az hogy a lány sokat internetezett, és az interneten keresztül sok hódolója volt, ami engem zavart és emiatt rövid időn belül sajnos nézeteltérések és veszekedések lettek (féltékeny vagyok)
A dolog odáig fajult, hogy már bevallotta nekem, hogy megismerkedett egy 17 éves fiúval az interneten akibe "szerelmes lett" . Hiába próbáltam jobb belátásra bírni őt, a helyzet csak rosszabb lett és sajnos ma már ott tartunk, hogy nem is akar velem beszélgetni :(
Felajánlotta a barátságát, de egyszerűen nem tudok tovább lépni, mert 1 szeretem őt
2 Nem vagyok képes felfogni, hogy egy internetes valaki miatt elhagy akit még nem is látott!
Nem tudom mi tévő legyek, de a dolog nagyon megvisel, mert igazságtalannak tartom!
Hogyan hozhatnám ezt helyre, vagy egyáltalán van e értelme helyre hozni?
És mi tévő legyek, a szűnni nem akaró kínzó érzéssel, mert nagyon szeretem őt és most végig kell néznem hogy mással akar boldog lenni :(
Tanácstalan vagyok, és nagyon megviselnek a történtek!
Éjszakánként nem alszom, és szinte alig eszem valamit
És ez már több mint fél éve tart...
És hiába próbálok felé közeledni, és hiába szeretnék változtatni, egyszerűen nem megy.
Nem tudom mit tegyek. :S
Szeretném őt vissza kapni, szeretném ha újra minden a régi lenne, és megint olyan jókat beszélgetnénk, és törődnénk egymással. Nagyon hiányzik nekem, mert nagyon sokszor segített rajtam kilendített a szürke hétköznapokból, és ha rossz kedvem volt meg tudott nevettetni!!!
Nem vagyok képes beletörődni, hogy másfél év után így faképnél hagy!!!
Bevallom, a féltékenykedésem idézte ezt elő! Hibáztam én is ezt elismerem!
De hiába próbálok bármit tenni, és hiába próbálok változtatni, egyszerűen úgy veszem észre hogy már nem érdeklem őt!
Hogyan lehet valaki ennyire szerelmes egy olyan emberbe akit nem is látott, és eldobni azt akit már személyesen ismert???
nem tudok tovább lépni, nem tudok csak barát maradni, mert az érzéseimet nem tudom irányítani, és szeretem őt! Nem akarom vele a kapcsolatot megszakítani, de úgy érzem ha ez így megy tovább nem leszek képes elviselni.
Kérem segítsen, nagyon össze vagyok zavarodva