Joó György válaszai

Szakértőnktől most nem kérdezhet,

Tisztelt Pszichológus Úr!
12 éve élek együtt a férjemmel, 3 gyerekünk van, az átlagosnál jobb anyagi körülmények között. A férjem egy intelligens, komoly üzletember, aki nagyon sokat van távol és csak a munkájának él. A gyerekeket lényegében egyedül nevelem és mindemellett a felsőoktatásban dolgozom. A férjem, ha otthon van csak eszik, iszik, alszik, mint a "jó gyerek", egy fűszálat sem tesz keresztbe, nem segít semmit, mert "kifárasztja a munkája", és telefonál bezárkózva, hogy senki ne hallja. Már többször találtam nála prostituáltak telefonszámát is. Lényegében a gyerekek és én is belefáradtunk már a küzdelembe, hogy valamilyen családi programot merjünk szervezni, úgyis az van amit a férjem akar, nincs apelláta. A gyerekek magukba zárkózók, ki sem mozdulnak a házból, már az igényese sincs meg bennük arra, hogy bármit csináljanak. 2 évvel ezelőtt beleszerettem egy másik férfiba, akitől megkapom azt a szeretet, törődést, figyelmet ami mindig is hiányzott a házasságomból. 4 hónappal ezelőtt bejelentettem a férjemnek, hogy válni szeretnék, ami számomra nagyon furcsa reakciót váltott ki belőle. Azt mondta, hogy Ő mindent megbocsát és megváltozik, mert a család szent és sérthetetlen. A megváltozást azóta sem érzékelem. A férjem a Szerelmemet is megpróbálta egy hazugsággal eltaszítani tőlem, de Ő még mindig nagyon szeret és kitart mellettem. Nem tudom meddig bírja ezt, mert úgy látom már ez a helyzet neki sem jó. Én tudom, hogy ezt a helyzetet nekem kellene megoldanom, de a férjem olyan mértékű lelki nyomást gyakorol rám, hogy az teljesen megbénít, már-már hipnotizál és most tehetetlenül vergődöm, mint egy idegbeteg strucc nem merek tenni semmit. A férjem azt mondta, ha elválok a gyerekeket elveszi tőlem, nagyon jó nevelőnőket tud Ő fogadni. Ha arra gondolok, hogy a gyereket elveszi tőlem, akikről eddig szólt az életem, sírógörcsöt kapok, közben pedig utálom ezt a "sivár kriptát", amiben élve el vagyok temetve. Most a kérdés kettős. Áldozzam fel magam egy egy olyan férfiért, aki csak a gyerekei anyját látja bennem, a nőt már régen elfelejtette, és csak arra kellenék, hogy rendben tartsam a környezetét és neveljem a gyerekeink vagy válasszam azt a férfit aki igazán szeret, felnevelné sajátjaként a gyerekeim (már ha a férjem nem perelné el Őket), és akitől megkapnám azt az életet amire mindig is vágytam. Nem tudom, hogy képes lennék még leélni 40 évet ebben a családban, a gyerekek néhány év múlva kirepülnek és én magamra maradnék egy olyan emberrel, akit már nem szeretek, aki egy hideg, kimért, sótlan alak. A házasságunk kezdetén (ami maximum fél éves intervallumot jelent) én egy életvidám, mosolygós nő voltam, mára azonban egy meggyötört, megsavanyodott, koravén nő lettem. Amikor a Szerelmemmel vagyok, újra a régi a Csillának érzem magam, akinek van kedve élni és nem robotként éli az életét és alig várja, hogy véget érjenek a napok, hogy végre pihenhessen. A helyzet nagyon bonyolult, szeretem az új párom és nem akarom elveszíteni, de a gyerekeim sem. Kérem adjon tanácsot, hogyan törhetnék ki ebből a kábult állapotomból.
Várom válaszát.
Köszönettel: Barna Csilla

Szép jó napot kivánok! Olyan gondal fordulok magához hogy nem tudom hogy hitessem el a párommal hogy nem csalom meg meg hogy rajta kivül nem kell senki!!! 6honapja járunk! mielött összejöttem vele nagyon sok nöm volt!!! mások mondogatják neki hogy vigyázzon velem mert én ilyen meg olyan vagyok!!! kivölröl befolyásolják!!! én tényleg nem csaltam meg és ezért nem értem ezt az egészet!!!! minden ent megteszek hogy boldoggá tenyem! segitségét kérem hogy mit tegyek hogy jóbb legyen az az egész!!? vagy nem is szeret igazán?
köszönöm elöre is! További szép napot!:)

Kedves Doktorúr!
A segítségét szeretném kérni mert már nem tudom hogy mit tegyek! Két problémám is van! Az 1 az anyukám. 2. a barátom. Az anyukám súlyos depresszióban szenved már vagy 2 évem, kezelik is pszihiátrián a kórházban....Többször volt mrá pszichológusnál is...egyenlőre semmi változás nincs rádásul még büntudata is van amit nem szeretnék leirni hogy mi. Nem nagy dolog de ö tulságosan is felfujja a dolgokat! Állandóan mindennap sir azt hiszi magáról hogy rossz anya meg olyanokat mond hogy semmire sem jó meg hogy ö már sose fog meggyógyulni , rosszakat álmodik északa felriad sir stb....! Én hiába próbálom a lelket belé önteni hogy ez nem igy van meg hogy szeretm meg minden meg hüyleség büntudatot érezni amiatt a bizonyos dolog miatt mert nem nagy dolog de nem használ ez semmit! Már több mint egy féléve ez megy nálunk itthon! az állandó sirása meg amilyen hülyeségeket beszél...És én ezt már nem birom! hiányzik a régi egészséges anyukám! Azt is szokta mondani hogy ö mrá soha nem fog meggyógyulni! Rádásul félek is mert anyukámnak az anyukája ugyan ebben a betegségben szenvedett de ö öngyilkos lett! És félek hogy anya is megfogja tenni! Nem értem ,hogy meddig lesz még ez igy? 2 éve már beteg most tényleg sose fog már helyre jönni? Már kezdek ebbe az egészbe lassan beleörülni én is...a másik problémám a barátom 25 éves! Van neki egy 2 éves lánya a volt feleségétöl! s állandóan a fejemhez vágja a volt feleségét ha valamit éppen nem jól csinálok hogy na olyan vagy mint ö meg ö iylen volt olyan meg amolyan stb...Már többször is próbáltam vele a dolgokat megebszélni de egyszerüen nem lehetet hiába mondtam hogy rosszul esik nekem! meg ha éppen valami történik akkor elkezdi azt mondani hogy neki már nincsen veszteni valója egyedül csak a lánya érdekli! Állandoan kihangsúlyozza a lánya szót! Mindig csak a lányom, lányom, és a lányom! Már sokszor ugy érzem mint hogyha neki csak a lánya lenne fontos és én nem!volt már ugy hogy lehozta a kislányát együtt sétáltunk és bármit mondtam neki nem is figyelt rám csak feszt a lányát ölelgette meg puszilgatta vagy nagy nehezen oda mondta nekem hogy igen vagy nem nemtudom stb.. Rádásul ha vaalmit nem ugy csinálok ahogy ö akarja vagy ha éppen ö flegmán beszél velem vagy ha éppen kiabál velem valamiért én meg visszaflegmázok vagy visszakiabálok neki akkor meg megüt engem! Már többször is megütött! Amikor kiabál velem rendesen elkap egy félelem érzet de ugyanakkor a harag is felgyülik bennem mert legszivesebben ugy kiosztanám néha csak nem lehet mert akkor tuti hogy megütne! Az a baj hogy én nagyon ragaszkodó tipus vagyok és ha egyszer megszeretek valakit nehezen tudom elengedni! sajnos mindezek ellenére én még mindig szerelmes vagyok belé és ha szakitanék vele nem tudom hogy onnantól kezdve mihez kezdenék! nekem nincsennek barátnöim lényegébe ö miatta veszítettem el a barátságokat! Egyszerüen totál egyedül maradnék! Mondjuk szakitani is félnék mert utána kitudja miket csinálna velem.... Igazság szerint nem szivesen megyek vele akkor amikor a lánya is ott van! Egyszer az egyik fiu barátjának a barátnöjével kingával sétáltak és a kislány oda ment kingához csak elesett valamibe ott mellette de olyan hirtelen hogy kinga már nem tudta volna idöben elkapni se! Egy kis horzsolás kelettkezett a térdén és ugye a kislány elkezdett sirni! na több se kellett a barátomnak ugy megpofozta a csajt! Mondván miért nem tud jobban odafigyelni stb...Pedig nem volt igaza mert ez enm kinga hibája volt nem lehet mindig mindenre odafigyelni rádásul oylan hirtelen is esett a lánya....Na még jó hogy nem én voltam ott mert szerintem engem is biztosan megütött volna ezért!Ha meg azt mondanám neki hogy nincsen kedvem menni vele meg a lányával 100%-ék hogy ugy fogná fel a dolgokat hogy én nem szeretem a lányát! Ami azért nem igaz! mindig azt mondja hogy ö a lányáért ölni tudna meg neki ö a legfontosabb a világon! És ezek a szavak töle nagyon sokszor sziven találnak engem mert nekem ez nagyon roszsul esik!!! 20 évesen ugy érzem totál romokba hever az egész életem! Se az otthoni dolgok nem jók sem a barátom körüli dolok nem jók egyszerüen nem tudom hogy mit tegyek vagy hogy hogyan kéne kezelni ezeket a dolgokat! Az is hiányzik hogy nincsennek barátnöim se már! Azt is tudom hogy nem békülnének ki velem már....hiszen kb. 3 éve rosszban vagyunk és amikor velem szembe jön az egyikőjük még csak köszönni se köszön nekem....de ugyan ezt a többiekröl is eltudnám mondani!Azért nem csak én voltam a hibás amikor összevesztem velük! Mind1 ez még nem is nagyon bánt inkább az itthoni dolgok anyával meg a abrátommal kapcsolatos dolgok bántanak!Kérlek szépen adj nekem valami tanácsot hogy mit kéne tennem ami egy kicsit jobbá tenné az életemet itthon is meg a barátommal is... válaszodat elöre is köszönöm! Ha lehetséges és nem nagy dolog szeretnélek arra megkérni hogy az email cimemre irjál már nekem vissza! Köszönöm elöre is. Várom mihamarabbi válaszodat! Üdv: kitti

Semmi sem sikerül!Pasiügyben szerencsétlen vagyok, a családom szétesett, a suliban nem tudok figyelni... Mostanában kezdtem vagdosni az oldalam-ez az egyetlen dolog ami megnyugtat... De én is tudom, hogy ez nem egészséges! Mit tegyek? Nem bírom tovább!!!!!

Kedves György!


Érdeklődöm, van e olyan ingyenes lehetőség Budapesten, ahol felnőttek számára nyújtanak hosszútávú egyéni terápiát?

Természetesen nem az én tisztem felmérni állapotomat, de úgy gondolom, fél éven át heti egy alkalom megfelelő lenne számomra. 2008 szeptemberétől egy éven át jártam terápiára az egyik budapesti családsegítő központba heti egyszer egy óra erejéig egy konkrét, akut probléma megoldásával kapcsolatban. Utána még visszamehettem havonta egyszer egy órát ventillálni. Az adott problémán sikerült túljutni, azonban még számos területen kellene dolgoznom, szálakat kibogozni, hogy végre rendezni tudjam az életem, normalizáljam párkapcsolatomat (ne mindig ugyanabból a \"pakliból\" húzzak), fényt derítsek a szüleimmel való viszonyom hátterében meghúzódó dolgokra és a munka területén is helyt tudjak állni. Mert ideig-óráig el lehet fedni a problémákat, jó fellépéssel, intelligenciával titokban tartható a valós állapot, de a sors sem lehet örökké kegyes és türelmes, ugye? Szóval változni, változtatni szeretnék.

Kamaszkorom óta foglalkozom önelemzéssel, spirituális témákkal, családi kapcsolatok elméletével, így már nem hiányzik sok az \"üdvösséghez\", de most kellene újrakezdeni a terápiát.

Mivel nehéz anyagi körülmények között élek, nem engedhetem meg magamnak egy 5-10 000 Ft-os vagy még magasabb óradíjjal működő szakember megfizetését, viszont szükségem lenne egy \"külsős\" bevonására.

Mit tanácsol?


Üdvözlettel; AnonimA

Tisztelt Dr Ur!Én már nagyon elvagyok keseredve,mert 7 éve tarto kapcsolatom van,Az utobbi 2 év kikészitett,mert a párom megcsalt,egy olyan nővel akit mindig is utáltam,meg alkalmanként drogot fogyaszt.Eljár ithonrol,szorakozik,pedig 34 éves elmult,és van családunk is,boldogok lehetnénk mert jo állásunk,házunk van.a szex nekem jo vele,azt mondja neki is.Mindig a streszre hivatkozik,meg arra hogy nincs gond mért,ne lazithatna?Nem birom mán mert én imádom,de mán az őngyilkosságon jár az eszem,nagyon féltékeny vagyok...De ez igy nem jo,hisz mi lesz a jővőnkel?kérem adjon tanácsot.Kőszőnettel:Monika

Üdvözlöm!





A problémám a következő amit nem tudok eldönteni,hogy segitséget kell kérnem,vagy ez még belefér a normális viselkedés formába.
Van egy 5 éves kisfiam normális családban élünk,viszont elkényeztettük és a fejünkre nőtt.Nem nagyon akar szót fogadni és maximálisan elmegy a tűrés határig.Amikor már kikészített én kiabálok vele utána megbánom megszeretem......pedig nagyon csúnya dolgokat is csinál velem Pl.:nekem támad dühösen ha nem csinálom amit ő akar.Nagyon értelmes okos érzékeny lelkü gyermek szinte minden betűt ismer és le is ír ugyanez a számokkal és betűkkel is.Nem tudom hol rontottuk el a férjemmel csak sejtem.Sajnos gyenge jellem vagyok.Próbálok szigorúbb következetesebb anyuka lenni és már elindultunk a javulás felé. Viszont az óvónénink a minap kérdésemre hogy a fiunk mit csinál az oviban nagyon elszomorított,mert azt mondta,hogy a gyermek csúfolódós és hogy élvezi a csúfolódást és nem szeret részt venni egyes játékokban amiben régebben igen. Alig várja hogy elteljen a délelőtt és mehessen haza.... pánikolós az új dolgoktól pl .sétálni nem akart menni,mert félt hogy nem megyünk érte...Van barátja is az oviban,de a nehezen kezelhető gyerekektől tiltom,mert azt vettem észre,hogy néha 1-2 dolgot mintha lemásolna róluk.Sajnos.
Amikor hazajön és megkérdezem milyen volt az ovi azt mondja,hogy jó.Sajnos párszor mondtam neki,hogy ha nem fogad szót ötig marad az oviban... 4 évesen ment először óvodába,és amikor lehetett nem vittem,pedig belátom kelett volna.Nagyon burokba neveltem,féltettem és most ez lett az eredménye,hogy nehezen illeszkedik be.....A csoportjában 5-6 nehezen kezelhető gyermek jár én látom,hogy azoknak teljes viselkedési zavaruk van és kezelni is hordják őket.Az én fiam nem ilyen,tudom,hogy szeret szemtelenkedni és nem szereti ha megmondják neki mit csináljon bár az oviban szót fogad. Az óvónéni mondta,hogy most odasorolta a rosszul kezelhetőek közé,ezekért a viselkedésekért.Meglepődtem,tudom hogy a gyermek nem egy angyalka de azok a gyerekeknek igen súlyos gondjaik vannak szerintem.Elképzelhető,hogy nekünk is kell valamilyen segítség.Mondtam neki elviszem szakemberhez. Ők mondták nem kell.Még nem volt ideje a másik ovónéninek vele találkozni,de most délelőttös lesz és megfigyeli a gyermeket mert ezt a véleményt a másik óvónéni mondta.Most ilyenkor mi a teendő.A gyermek alig járt oviba még beilleszkedni sem volt ideje.Az óvónéniket jól ismerem nem rossz indulatúak gondolom.Kérem segítsen egy gyermekünk van és szeretném,ha egészséges felnőttet nevelhetnék belőle.Ön szerint nagy a gond?Én elfogult vagyok, de nem érzem súlyosnak ez még rendbehozható szerintem.



Előre is köszönöm a Válaszát.

T.Cím!

Gyermekem novemberben lesz 12 éves. Évek óta (már ovis korában is ) viselkedési-magatartási problémái vannak.
Pl. elmegy egy társa mellett belécsíp, az osztályban kiborítja a táskákakat, órán radírral dobálózik stb.
Tavaly még nem volt a tanulásával probléma az idei évbewn már azzal is van. Nem akar tanulni - egyébként könnyen tanul és jó esze is van - hiábas van mondva nem hajlandó.
Járunk 3 éve Nevelési Tanácsadóba pszihológushoz is.
Most viszont az iskola kérésére elvittem pszihiáterhez is. Ő írt fel Neki Atarax 25 mg gyógyszert. Amiből reggel és este kell benni 1/2 tablettát.
Agyerek naponta jár sportolni. (focizik)
Szeretném tudni, hjogy a fent leírt dolgozkat milyen módon szünteti meg a felírt gyógyszer? Milyen mellékhatásai vannak a gyerekek esetében illetve mivel serdülő korban van, nem-e hat ki a fejlődésére.
Várom válaszát: Kitti
Tulajdonképpen mit lehet várni a fenti gygyszertől és mennyi ideig lehet ezt szedni?

Tisztelt doktor Úr!
Szeretném megtudni,hogy ezek a tünetek milyen betegségre utalnak:
alvászavar,dühroham,kleptómánia,erős verejtékes,utált tisztálkodni,fogat mosni,reggel derékfájás,irigy,csak addig kell neki valaki ameddig haszon és érdekek fuzik.

Előre is köszönöm válaszát

üdvözlettel Andi

Tisztelt Hölgyem/Uram!
A Praxis fórumon az elmúlt napokban vihart kavart egy téma: az iskolaorvosi vizsgálatokon 5 fős csoportokban vizsgálják a tiniket félmeztelenül/meztelenül. Kíváncsi lennék a pszichológusok véleményére erről az eljárásról, ezért ezt a kérdést itt az Orvostudakozón több pszichológusnak is elküldöm, kérem írja meg a saját véleményét a témában.
Köszönöm: egy szülő

:-D köszönöm válaszait és további sok sikert kívánok Tündi

Sokáig azt hittem,hogy az én hibám.Köszönöm a megerősítést.
A feljelentést már 2-3 napra az eset után megtettem de az ügyészség lezárta a nyomozást vizsgálatot nem is tudom már,hogy van a végzésben Jelentsem fel újra ? Köszönöm hogy ilyen megértő Tündi

Tisztelt doktor Úr!
Amivel kapcsolatban szeretnék kérdezni az kettő éve történt.
Dolgoztam egy kisáruházban pénztárosként nem engedtek se nyitáskór se záráskór a kasszám közelébe,hogy átszámolhasam,és az ott dolgozó főpénztárosok ellopták a kasszámból 28.ezer forintot és azt mondták,hogy ki kell fizetnem mert én okoztam a kárt és jegyzőkönyvetfognak írni. Elismerni nem voltam hajlandó a keletkezett kárt (mert biztosan tudom,hogy nem én okoztam).Aznap nem vettem fel a műszakot csak ahogy voltam kisétáltam már a buszmegállóban voltam mikór a boltvezető aki követelte rajtam az ugymond hiányt és a bolt biztonsági őre ott volt a nyakamon.Én megtagadtam a vissza menetelt az árúházbe erre az őr karon ragadott és elkezdett vonszolni vissza az üzletbe egy darabig tudtam magam tartani,hogy nerángathasson de jóval erősebb volt nálam az út felénél ahol már senki nem látott elkezdett folytogatni fenyegetőzni,hogy megől és mikor visszavonszoltak az árúház irodájába ott rámzárták az ajtót ahol hárman voltunk és az őr addig rugdosott és fenyegetőzött mig elnem ismertem a hiányt aláírásommal.
Akérdésem az lenne,hogy normális az hogy így két év után örületes szorongás fog el ha nincs velem a párom? Vagy bárki a családomból? Önszerint elfog ez múlni 2 éve most mehetnék előszőr dolgozni de nagyon félek,hogy valami hasonló fog itt is történni mittegyek kérem segítsen valahogy köszönöm és bocsánat amiért ilyen hosszú lett a levelem köszönettel P.Tünde.

Kedves György!
Nagyon szépen köszönöm a nagyon gyors megnyugtató,biztató válaszát!
Remélem megoldódik köztünk minden nagyon hamar!
Szép napot kívánok!
Andi