Szakértőnktől most nem kérdezhet,

örülök hogy jól mulat rajta, komolyan!
Inkább keresem az ilyen emberek társaságát, ők legalább nem nevetnek ki! Amúgy szerintem öntől sem egy elfogadható reakció, de mindegy, már kezdem megszokni!
Timi

Kedves György!

Tudna nekem olyan oldalt ajánlani ahol olyan emberek vannak akik vagdossák magukat?
Előre is köszönöm!
Timi

Tisztelt György!avval a kérdesel fordulok önnhöz hogy a sogorom 100 százalékos szelemi fogyatékos.Elég sürün rájön a düh roham ilyenkor félünk töle!Amit kap inekciot az már nem hat neki?gyogyszerét nem szedi:Ilyen esetbe mit tudunk tenni?egyszerüen félünk töle.Válaszát köszönöm

Kedves György!

Már írtam önnek nemrég a páromról, és a kapcsolatunkról, amire gyors választ is kaptam amit nagyon köszönök!
De újabb probléma merült fel és nem tudom mit csináljak!
A párom nem foglalkozik velem semmilyen téren, ebbe nem csak a szexet értem, mert azt elfogadom, hogy ő ilyen! De bármilyen kis közeledést elutasít, nem érhetek hozzá, nem puszilhatom, nem ölelhetem! Ezt már nem tudom elviselni, borzasztóan szeretem, és ha ezt nem érti meg, akkor nem tudom mit tegyek! Megpróbálok mindig a kedvébe járni, meglepem minden kis aprósággal, megpróbálom kimozdítani otthonról, de egyszerűen semmi, sőt még inkább úgy érzem hogy minden felesleges, semmi nem jó neki!
Néha úgy érzem, hogy evvel csak provokálni akar hogy szakítsunk, de azt nem tudnám megtenni, mert szeretem!
A szakember gondolatát meg sem merem neki említeni, mert attól félek hogy ezt is másképpen fogná fel és szakítana!
Mit csináljak? Hogy tudnám meggyőzni arról hogy nem bántani hanem szeretni akarom!
Előre is köszönöm a válaszát!
Peti

Kedves György!

A páromat állítólag zaklatták kiskorába, és ez kihat a párkapcsolatunkra, egyáltalán nem kívánja a szexet, és ha együtt is vagyunk akkor sem élvezi a dolgot! Nem tudom mit tehetnék, hogy neki is jó legyen! Ez miatt nem szeretném ha vége lenne a kapcsolatunknak, mert nagyon szeretem, de így nem tudom hogy lesz e jövője ennek a kapcsolatnak, egyébként is elég furcsa a leányzó, én megbízom benne minden téren, de ő nem mond el nekem semmit, legalábbis fontos dolgokról nem beszélünk! Én szeretném vele tisztázni ezeket a dolgokat és próbálok kezdeményezni hogy beszéljünk, mind a szexről, mind róla hogy jobban megismerjem, de egyszerűen nem akar, úgy érzem hogy nem szeret és nagyon hideg a kapcsolatunk, de nem hiszem hogy lenne neki valaki más, mert elég antiszociális, nem jár sehova és az emberutálata néha rám is kihat!
Mit tudok tenni, hogy jobban megbízzon bennem? Hogy tudok neki segíteni?
Peti

Üdvözlöm!

40 év fölötti hölgy vagyok. Alvás(átalvási) problémáim vannak, már több, mint 4 éve. A háziorvosom alvásvizsgálatra küldött. Sokat vártam a vizsgálatra, az eredmény: generalizált szorongás. A felajánlott segítség: pszichológus, vagy a gyógyszeres kezelés. A gyógyszert én nem szeretném, a pszichológusról a háziorvosom egyértelműen lebeszélt, pedig legutóbb is említettem neki. De nem akarja...
Hát akkor most mi legyen? Azért azt belátom, egyedül nem sikerül megoldanom a problémámat...Romlott az emlékezetem is...gondolom emiatt. Dióhéjban ennyi...
Köszönöm, hogy elolvasta!

Tisztelt Doktor Úr!Mostanában hogyha megnézek egy képet(amin egy helyes fiú van), vagy hogyha megfog valami egy fiúban , akárhova megyek vagy akármit csinálok úgy érzem minthogyha figyelne!Én nem látom őt de azt érzem,hogy ő minden lépésemet látja és hallja amit mondok!Már két éve küszködök ezzel a problémával!Most már olyat is beképzelek hogyha nézek egy képet, akkor ha egy ember van rajta ő is lát engem!(pedig ilyen nem létezik...)Ön szerint ezt mi okozza?Hogyan lehet ebből kigyógyulni?
Köszönettel:Juhász Dóra

Tisztelt pszihológus úr !

Hogyan tudnám az agorafóbiám lekűzdeni magam,mivel sajnos anyagi lehetőségem nem engedi meg a személyes szakemberi látogatásaim.
Minél távolabb megyek az otthonomtól ,annál jobban bepánikolok és felmegy a vérnyomásom. Vonatra egyáltalán nem tudok felszállni,ez miatt,pedig muszáj lenne. Nyugtatót hiába szedem.!

Üdv. Katalin

Kedves György!

Ne haragudjon, hogy írok önnek de úgy gondolom, hogy ha már ilyen oldalra felrakta az Anita a kapcsolatunk alakulását, és a tudtomra is hozta, hogy ez az oldal létezik akkor gondoltam tisztázom magam, mert azért nem minden úgy történt ahogy leírta és elmesélte a történetet!
Az egész úgy történt, hogy rábíztam egy titkomat amit még nem mondtam el senkinek, azt hittem hogy vagyunk ilyen jóba, hogy ha elmondok valamit azt nem használja fel ellenem, és ha már azt mondtam neki, hogy ne mondja el senkinek, akkor ezt megteszi és nem mondja pont akkor el a páromnak amikor úgy is egy nehéz időszakon voltunk túl, ennek ellenére bejött a munkahelyem elé és beszélt a párommal és elmondott mindent, és utána még képes volt megvárni és jopofizni nekem! Utána valóban veszekedtem a párommal, de én döntöttem úgy, hogy ha nem bízik bennem, akkor inkább hagyjuk az egészet! És valóban eljöttek hozzám karácsony valamelyik napján a párjával, de én nem kezdtem ki a párjával, még véletlenül sem, nekem nem állt szándékomba, és nem én kevertem bele a kapcsolatukba, hanem egyáltalán nem szerette az Anitát, így várható volt, hogy ott fogja hagyni, és hogy éppen rám esett a választása az csak véletlen volt, hisz én és a srác már régebben ismertük egymást megtetszettem neki és azóta együtt vagyunk, de miért ne lennénk együtt hisz nem ártunk evvel senkinek!
Valóban vagdosom magam, de és akkor mi van? ezzel nem ártok senkinek, egyébként is inkább magamba tegyek kárt mint másba!
Erre nem várok választ hisz ezt nem azért írtam, hanem hogy tisztázzam a dolgokat, én nem vagyok olyan rossz mint amilyennek beállít az Anita!

Még hogy félre akar állítani:-). :-), lehet próbálkozni!
Zsuzsi

Kedves György!
Már írtam önnek, a barátnőmről és a szakításról a párommal!
A barátnőmmel habár már haragba nem vagyunk, de a kapcsolatunk nem az igazi, már nem bízik bennem ami persze jogos is, már nem leszünk olyan jóba mint az előtt! Nem tudom felfogni, hogy több éves kapcsolat, hogy mehet tönkre ilyen könnyen, hisz elég jól ismerjük egymást, és most már ő sincs mellettem!
Remélem emlékszik még a történetemre!
Azt már múltkor írtam, hogy amikor a barátnőmet meglátogattuk, utána szakítottunk a párommal! Most pár napja viszont megtudtam, hogy a barátnőm és a volt párom együtt vannak! Nem esett olyan jól ez a tudat, hogy szinte én löktem a barátnőm karjaiba!
Mit csináljak, hogy visszakapjam a párom, és hogy az állítólagos barátnőmet eltávolítsam az útból?
Hisz nekem a párom fontosabb mint egy olyan barátság ami soha sem lehet! Ő nem szereti a páromat, csak azért van vele, hogy elszakítsa tőlem, és hogy ne legyen az enyém (ezt ő mondta)!
Mit tanácsol? Hogy állítsam félre az útból?
Anita

Kedves Pszichológus!

Két kislányom van, a nagyobbik két és fél éves. Öt hónapja dadogni kezdett, de akkor sok más is változott a viselkedésében: félénk lett, sírós, bepisilt, rosszkedvű volt. Ezek a tünetek elmúltak, de a dadogás megmaradt. Hullámzó, néha hetekig szépen beszél, aztán egyik pillanatról a másikra visszaromlik a beszédje, és újra nagyon dadog. Amikor rosszabbodik, akkor fordul elő az is, hogy bepisil, hisztisebb, nyűgösebb.
Azt vettük észre, hogy ha kevesebbet vagyunk vele, esetleg feszültebbek vagyunk, akkor rosszabb lesz az állapota, míg ha gyerektársaságban van, akkor jobb lesz. Elég széles skálán hullámzik. Mi nem tudatosítjuk vele, hogy ő így beszél, és őt sem zavarja, illetve megtesszük azokat, amiket ilyenkor javasolnak (nézzünk ré beszéd közben, ne ismételjük, ne siettessük, ne javítsuk ki, sokat énekeljünk, kiabáltassuk, gyurmázzunk stb.).

Érdemes őt elvinni szakemberhez, vagy még pici hozzá, és várjunk, hátha kinövi? Mivel segíthetnénk még neki?

Köszönettel:

Andrea

Tisztelt Doktor Úr!

Megoldódott a problémám, beszélgettem a doktornővel és mondtam neki, hogy szeretnék elbúcsúzni (ezek után...nem is bánta nagyon...úgyhogy Én összefogaltam a 7 évet, csináltam egy mini lezáró témadolgozatot a 7 évről szorgalomból) és már a helyi Családgondozó Központban intézik nekem az új pszichiátert aki ingyen is beszélget velem (mert segítségre szükségem van, túl gyors zsinórelvágás lenne, hogy ne forduljak segítőhöz legalább havonta, aztán nyilván lehet ritkítani). Nem igazán hiszem, hogy ami ingyen van, vagy ami jár az feltétlen rossz. Ettől független sokat köszönhetek annak az alapítványnak ahová jártam, nélkülük jóval nehezebb lett volna feldolgozni még gyermekkorban beszerzett sebeimet (..és ki tudja még honnan...de ez már messzire nyúlna, túl messzire..)

Köszönettel, szeretettel: Klára

Köszönöm gyors válaszát!
Miért van az, hogy a férfiak (kivéve a pszichológusokat és teológusokat) többsége annyira analfabéta a kézzel megfoghatatlan dolgokhoz ?? Csak a felszínig látnak, tovább nem! Ez genetikai okból van? Vagy az édes jó anyukájuk eleve így neveli őket?? Felsőrendűségben!

Anita

Tisztelt Doktor Úr!

Köszönöm válaszát, azt hiszem előrébb jutottam. Március 3án megyek hozzá...és próbálom tisztázni a helyzetemet.

Üdvözlettel: egy 35 éves beteg, nő K.

Tisztelt Doktor Úr!

Köszönöm szépen válaszát. Ma összefoglaltam a 7 évet, hogy miken dolgoztunk: határok tartása, önbizalomépítés..stb..stb...(lehet pszichológust váltok, ki lehet állítólag kérni az aktám és hát jó lenne ha már írna profasszonyként egy diagnózist is...mert ezügyben egy pszichiáter írt diagnózist: szorongás, depresszió, társfüggőség...végülis a pszichiáterasszony diagnosztizált, viszont a profasszony, pszichlógusasszony nem)...úgy gondolom nála ez tudatos, lévén skorpió. Valóban jó orvosom volt, vagy én voltam jó orvosa magamnak? Ki tudja már...nagy bennem a kavar.

Köszönettel, tisztelettel, szeretettel: egy 35 éves beteg (nemem:nő) K.

u.i.: március 3án mindenképpen összeszedem a bátorságom, leemelem a pszichoasszonyt a piedesztálról és keményen rákérdezek, hogyan is lehetne leépíteni a pszichoterápiát és kikérhetem e az aktámat...

Kedves Pszichológus Úr! Ön mint férfi, mit tanácsolna?

4 hónapos cscsemővel tartózkodom itthon. Van már egy 4 éves gyermekem is. A következő a problémám: a férjem már az első gyermekünknél is elég nehezen viselte a csecsemős időszakot! A másodiknál még inkább. Szoptatok, és a pici sokszor szeret cicin lógni akkor is, amikor éppen nem eszik. Ez nem túl szexi látvány a férjemnek. Ráadásul iszonyú hasfájós volt a pici, egészen 3 hónapos koráig, állandóan ordított éjjel-nappal. Most sem egy könnyű eset, állandóan foglalkoztatni kell ahhoz, hogy ne nyűgösködjön. Hozzáteszem, egészséges, szép baba! DE A FÉRJEM NEHEZEN VISELI A CSECSEMÚGONDJOZÁSSAL JÁRÓ ÉLETHELYZETEMET. Nyilván nem vagyok most olyan szuper szépségkirálynő, sok kiló is rám jött. De azt gondolom, hogy az ebmereknek tisztában kellene lenniük azzal, hogy ez csak egy átmeneti időszak, úgyis leadom majd. Az első gyermeknél is sikerült.
Egy nőnek hány szerepet kell betöltenie egyszerre?? Legyek szuper szoptató anya, aki figyeljen oda csecsemőjének (szinte) minden rezdülésére. Legyek közben szuper feleség, hogy mire haza jön a férj, rend legyen és tisztaság (nem mindig sikerül), és legyek mindeközben szuper szexistennő is, merthát őt is meg kell érteni.


Ön szerint ezek helyén való elvárások??

És engem ki ért meg?? Nekem is szükségem lenne kikapcsolódásra, mégsem panaszkodom, mert tudom, hogy ez csak átmeneti dolog, valahol az élet velejárója az, hogy most a csecsemős teendőim miatt nehéz időszakunk van.

Várom válaszát,
üdvözlettel,
Anita

Tisztelt Doktor Úr!

Névtelen jövök, hisz kínos témáról van szó. 7 éve járok pszichoterápiára, direkt nem adom ki kollega nevét...viszont most januárban kezdődött volna a 8. év...és hát elég érdekes dolog történt...üzleti úton volt ahelyett, hogy folytatta volna a terápiám, de állítólag küldött sms-t csakhogy én nem kaptam meg...sebaj, nagy nehezen mégis elértem, mikoris egyeztettünk egy újabb időpontot, amire el sem jött. Vajon ez a tudatos leépítés része? Ne alakuljon ki pszichofüggőség? Felhívtam, azt mondta, hogy elfelejtette...mert megszokta, hogy hétfőnként és nem szerdánként megyek...erre egyeztettünk egy 3. időpontot és hát azt mondja: írjak még aznap egy sms-t hogy egész biztosan ne felejtse el...jó mi?

Nem tudom mit gondoljak. Miért nem ad egyáltalán támpontot, hogy meddig tart a pszichoterápiám? Azt sem tudom pontosan mi bajom van. Csak folyik folyik a terápia, ugyan jobban vagyok, de jelezzem a doktornő felé, hogy lehet szeptermbertől ezt mégsem kéne erőltetni? Eleinte hetente majd anyagi okokból kifolyólag csak 2 hetente járok. Kérném szépen adjon valami támpontot.

Üdv. egy beteg

Kedves Joó György! Köszönöm szépen válaszát! Tisztelettel. Marika