tisztelettel kerdezem hogy miert van az ,hogy amikoe en jo vagyok es kedses es figyelmes akkor a ferjem ugy banik velem mint egy kutyaval ,mar 22 eve egyutt vagyunk .valamikor sokat ivott de 10 eve mar nem es most lelkileg bantalmazz,aszt mondja lusta vagyok.kover meg ehez hasonlo.mikor peddig rossz vagyok vagyis nem szolok hozza 3 hetet akkor jon es bocsanatert esedezik es igeri ezt mat sok eve ,hogy jo lesz es tobbe nem bant szoval .aztan mondanom sem kell hogy 2 hetet se tart .az bant hogy en rendes anyuka es feleseg vagyok es miert es meddig turjem hogy igy bantson?

Tisztelt Doktor No!
Nagyon szepen koszonom valaszat es foleg azt hogy at tetszett gondolni a problemamat mivel kerdesek is fel merultek Onben.En mar reg kuzkodom a bizonytalansag erzesemmel ,kezdetben szedulesnek neveztem(de nem forgo tipusu es ules, lefekves kozben nem eszlelendo,inkabb egy helyben valo allas kozben tapasztalom ezert pl fozes vagy a kerti munkaknal is fogoszkodom).2008 oszen vettem eszre hogy tarsul a masok altal nem eszlelendo remegessel ,reszketessel.Azon ev nyaran halt meg Edesanyam,de az elotte levo 2 evbe volt sok problemam a ferjem betegsegevel,mutetevel,de atveszeltem,eleg eros voltam,kuzkodtem egyedul,mert gyerekeim tavol elnek.A pszihiater nagyon keveset beszelt velem, mintha sietett volna valahova es a fizeteses klinikan nincs rendelese(en Erdelyben elek).Oszinten szolva en sokat vartam ettol a talalkozastol.Belgyogyasznal jartam a tavasszal a vegbeltaji fajdalmaim miatt ,de azutan sebeszhez kerultem mivel az aranyerek gyuruzese tortent,2 honap mulva kell felul vizsgalatra mennem.Ultrahangot csinaltattam a belso szervekrol,nem talaltak kulonoset es felirt az orvos ver analiziseket amiket ma megcsinaltak a fizeteses klinikan.Az aszisztensno aki a vert vette mondta hogy kapott egy jo vereret, de tobbszor elallott a ver es kellett a kezemet kinyitnom es becsuknom es modta hogy orvostol kerdezzem meg miert tortenik ez.A vegen ajanlotta hogy menjek el egy hematologushoz vagy onkologushoz!!!Most ezen is izgatom magam hogy miert hol jott hol nem jott a ver,pedig nem feltem a ver veteltol.Gondolom feleltem a kerdesekre es elore is koszonom hogy atolvassa es valaszol.Tisztelettel KJ.

Tisztelt Doktor No!
Mar honapok ota kuzkodok a remegessel tarsulo bizonytalansagerzessel(kezem nem reszket,inkabb a labamban erzem, de nem lathato),sokszor az az erzesem hogy szedelgek az ehsegtol,de nincs igy mert rendesen taplalkozom,testsulyam sem csokkent.A neurologus pszihiaterhez kuldott (szomatizacios tunnetekre gyanitva),aki megkerdezte mit adott a neurologus es felirta ugyanazt a gyogyszert (Bilobil)t es egy altatot, pedig valaszoltam kerdesere hogy alszom rendesen.Ulo helyzetben nem erzem a kellemetlen tuneteket.Ha nyugtatot veszek be nem hasznal a tunetek (remeges,bizonytalansagerzes)csokkentesere.Kavet italt nem hasznalok,utobbi idoben izzadok a gyengesegtol.Elegge elvagyok csuggedve nem tudom kihez forduljak.A Doktornonek mi a velemenye?milyen betegsegre utalhatnak ezek a tunetek!61 eves nyugdijas no vagyok,rendszeresen Euthyroxot es Egilokot szedek.Valaszat elore is koszonom.

Kedves Ágnes!

Már irtam önnek korábban, és most sikerült összeszedni a gondolataimat, amit szintén szeretnék önnel megosztani!

Az apám alkoholista már ebbe születtem bele, így nem sok éjszakát aludtam a saját ágyamba! Az egész így történt!
Álandóan menekültünk apám agressziója elöl, anyám mindig azt nézte hogy éppen kihez tudunk menni, kit nem zavarunk, kihez tudunk menni akár az éjszaka is, ha úgy alakul!
A nénikém volt erre a megfelelő személy, neki volt 2 fia, nálunk talán 3-4 évvel idősebbek! Sokszor náluk aludtunk! Már nem is tudom hogy kezdődött, de egy nap az idősebbik fiú nekiállt tapogatni, és úgymond megerőszakolt! Én kis fejjel hiába próbáltam megvédeni magam, egyedül kevés voltam hozzá!

A sors gyakran úgy hozta hogy ismét náluk aludtunk, így elkerülhetetlen volt hogy ismét megtörténjen! Ez több éven keresztül így folytatódott! Ha nem mentünk fel hozzájuk akkor ő jött le hozzánk, és ismét megtörtént! Egy kis idő után már nem is tiltakoztam, úgy gondoltam, hogy ha hagyom magam, akkor előbb szabadulok! Ami így is történt, csak hogy élveztem is a dolgot, ami akkor nem is tűnt olyan nagy bajnak!

12-13 éves koromba hagyta abba, amikor úgymond nagy lány lettem! A problémák igazából akkor kezdődtek igazán, amikor tényleg felfogtam hogy mi is történt, és ez nem helyénvaló! Rossz volt rádöbbenni hogy igen én ez vagyok, akit csak úgy bármikor....

Amikor kikerültem általános iskolából teljesen más ember lettem, az előtt nagyszáju nagy dumás lányból, egy félszeg, önbizalom nélküli, emberke voltam, aki kisebbnek érezte magát mind a többi ember!
Kerestem az olyan emberek társaságát akiket valamilyen szempontból nehezen fogad el a társadalom! Elkezdtem lógni a suliból, ittam, suli mellet, vagy helyette, füveztem, vagdostam a kezem... és még sorolhatnám! Ezek a dolgok közül az ivás és a vagdosás megmaradt! Érzéketlen lettem!

Nem tudok normális kapcsolatot kialakítani, érzelmek nélkül megyek a kapcsolataimba, ami általában nem működnek!
Szexuális életem nem igazán van, az előző kapcsolatom 1 évig tartott, ez idő alatt 4 szer voltuk együtt, és akkor sem volt sikeres! Majd sok veszekedés után szakítottunk! A jelenlegi kapcsolatom 3 hónapos, vele már többször voltam együtt, de nem érzek semmit, nem élvezem az együttléteket! Neki elmondtam hogy mi történt kiskoromba, de csak látszólag fogadja el, én úgy érzem! Azt mondja hogy megérti hogy az együttlét az nekem nem jó, de neki hiányzik a szex, és próbál is közeledni felém, amit én nem akarok, de megteszem, hisz neki erre van szüksége!

Vajon jól teszem? Már magam sem tudom!
Zsuzsi

Kedves Ágnes!

Van két gyermekem egy 25 éves fiam és egy 22 éves lányom! Evvel még nincs is semmi baj, mert nagyon szeretik egymást!
De van egy furcsa szokásuk ami hihetetlenül bosszant!
Találtak az interneten olyan számítógépes játékot ahol ketten is tudnak játszani, még ez sem lenne baj, mert mindketten dolgoznak, és a ház körüli munkákat is megcsinálják, de van egy olyan baj, hogy a játékba hogy ha az egyikük meghal a játékba akkor újra előröl kezdik az egész pályát és ez eléggé bosszantja őket, és így eldöntötték azt hogy aki miatt újra kell kezdeni az kap ököllel a kezébe! Hát azt gondolom mondani sem kell hogy a fiú erősebb, és a lányomnak a keze úgy szokott kinézni mint akit állandóan vernek! Valami hihetetlen hogy ebbe mi a jó nekik?
De addig szokták ütni egymást amíg annyira fáj nekik hogy hozzá se lehet érni!
Ez mitől lehet? Szeretik a fájdalmat? Mit tudnék tenni hogy ezt ne csinálják?
Hiába mondom nekik hogy ne üssék egymást, hanem inkább találjanak ki valami mást, ami nem okoz fájdalmat a másiknak, de egyszerűen nem hallgatnak rám!
Őn mit gondol erről?
Zsuzsa