Lukács Csilla válaszol

Kedves Doktornő

36 éves vagyok,12 éves korom óta szenvedek tricotillomániában.Nagyon rég óta szedek gyogyszereet de nem hasznalnak erre pedig sok mindent kipróbáltun.Mit gondol Doktornő,a Hypnoterápia segíthet a tricotillománia gyógyitásában vagy legalább a tünetek enyhitésében? Ha igen,elvállalna e?
Köszönettel
Adel

Tisztelt pszichológus nő!
21 éves lány vagyok és párkapcsolati problémával fordulok önhöz.Van egy barátom aki 26 éves. Amikor megismert engem nagyon megtetszettünk egymásnak csak neki barátnője volt még akkor. Az előző barátnőjével folyton csak veszekedtek már szakítani akartak volna vele amikor kiderült a csajról hogy terhes. Ezért visszament hozzá elvette feleségül és engem otthagyott. Rá egy fél évre elvált tőle. Válása után sokat találkoztunk de nem tudta eldönteni hogy mit akar tőlem. Utána rá 6 hónapra összejöttünk! Azóta több mint 2 éve hogy együtt vagyunk. A problémám az lenne , hogy mostanába ugy érzem mint hogyha már nem szeretne annyira, és az bánt a legjobban hogy neki mindennél és mindenkinél a fia fontosabb. Ez még úgy oké is lenne csak ő ezt az egészet már nagyon túlzásba viszi! Az égig magasztalja azt a gyereket ,a gyereknek mindent ,de nekem meg semmit nem vesz meg sőt tőlem várja el hogy vegyek neki ezt-azt holott tudja hogy nincs pénzem mert nincs munkám sajnos és én ugy gondolom hogy nem egy nőnek kéne finanszirozni a férfinek a dolgokat hanem fordítva! Ha összeveszünk akkor elkezdi azt mondani hogy: "nekem nyolc akkor szakítsunk. Nekem nincs vesziteni valóm ott a fiam nőt én találok magamnak". Egyszerűen ha szakítanánk nem is érdekelné hogy vége lenne pedig már 2 éve együtt is lakunk egy családnál ahol 2 gyerekre kell vigyázni, mert az apukája egyedül neveli őket és külföldön dolgozik! És ez nekem nagyon rosszul esik meg az is hogy állandóan a fiával jönn. Nyaralni is úgy akar eljönni hogy hozza a fiát aki 3 éves. Én viszont meg igy nem akarok menni mert én most nem azért megyek el nyaralni hogy egy 3 éves gyerekre vigyázzak nekem az ugy nem kikapcsolódás! Csak ha ez megmondanám neki ugy is azt mondaná hogy: én vagyok a szemét meg hogy nem szeretem a fiát meg hogy ö most szakít ezért, még képes lenne meg is ütni annyira nemnormális már nála ez a dolog! Másnak is van gyereke mégsem isteni ennyire mint ahogy ö is. Olyan érzésem van mint hogyha csak egy mellék szereplője lennék az életébe!
Elhiszem hogy szereti a fiát meg persze szeresse is meg törődjön vele, de azért én is ott vagyok neki velem is kéne törődnie, foglalkoznia. Nem mindig érezteti velem azt hogy szeretne engem! Állandóan a fiam igy a fiam ugy az égig magasztalja és már idegesítően már szinte megutáltatja velem azt a gyereket. Engem meg sokszor csak szidni tud egy dicséretet nem kapok tőle sose ,hogy jól nézel ki vagy aranyos vagy ,vagy bármi... Mit tudna ön tanácsolni hogy mit tehetnek? Szeretem nem akarom elveszíteni de ha ő igy áll a dolgokhoz ez nekem nem lesz jó a későbbiekbe!

Kedves pszichológus!
Van egy barátom 2 hónapja, a baj csak az hogy undorodom ha hozzám ér, de nem csak vele van így hanem eddig minden barátommal. 24 éves vagyok, és kb. 1,5 éve állapították meg nálam a paranoid skizofreniát.Gyerekkoromba többszöri nemi erőszaknak voltam kitéve, legalább is azt hiszem, hogy az volt......de nem tudom:...Igazából azért vagyok a barátommal hogy gyerekem legyen....és ha megtudnám hogy gyerekem lesz akkor dobnám.... mert nem tudom elképzelni hogy hosszabb távon legyen mellettem valaki!Elmúlik ez valaha hogy nem tudom elviselni hogy ha úgy érnek hozzám...? Vagy a betegségem miatt van? vagy mitől?nagyon rossz így hogy szeretnék gyermeket de tudom hogy így meg oda kell adnom magam valakinek, ez undorral tölt el!
zsuzsi

Kedves Csilla!

Nem olyan régen közel kerültem egy lányhoz, de mint barátság aranyos kedves jól elvagyunk.
Ő most végzett pszichológusként. Ami a fő problémám vele az, hogy sokszor úgy érzem nincs, velem nem támogat és ez kicsit idegesít.
Ugyanis amikor el mondok bármi gondomat, lelki problémámat, van elég abból most sajnos amit ő tuti lát. Így elvárnám, hogy mondjon pár szót, véleményt, de szinte semmire nem szokott reagálni, ha írásba mondom el neki (msn) csak egy szomorú smiley a reagálása, ha személyesen találkozunk, akkor se mond szinte semmit, tudom a barátom és nem a pszichológusom, de szerintem egy barát is mondhat pár jó szót, véleményt.
Azt nem tudom, hogy többet akar-e mint barátság, mert eléggé elrejti magát előttem, ilyen téren, azon gondolkoztam, hogy talán ezért is ilyen velem.
Azt kérdezném, hogy ez esetleg valamiféle terápiás megoldás a szakmába vagy egyszerűen alkalmatlan szakember vagy nagyon nem akar pszichológusként mutatkozni előttem. Önök mit gondolnak miért ilyen?

Köszönettel
Gábor

Kedves doktornö, 60 éves vagyok,. ferdenyakúságban szenvedek, nyolc éve kifordul a fejem, nem bírom tartani csak kezem segítségével és állandóan reszket söt mára már inkább rángatódzik.Tavasszal mély agyi stimuláció vár rám, de félek addigra idegileg kikészülök- Emmelett súlyos lelki problémákkal küszködök, állandóan félek, napjaim szorongással telnek, éjjelente nyomást érkzek a mellkasomon, csuromvizesen ébredek. Pszichiáterem citalecet írt fel, melyet reggel és délben szedek, reggel még 0.25 xanaxot és este 0.25 frontint. Ezek szedése már nyolc hónapja tart, de nem hozott enyhülést. Nagyon komor gondolatok foglalkoztatnak. Kérem segítsen. Köszönöm.

Tisztelt Doktor Nő!

Túl vagyok 3 félidős vetélésen aminek persze az okát nem tudják.
Kérdezném, hogy lehet neki lelki oka ha igen hova kellene fordulnom vagy mit kellene csinálnom?
Várom válaszát!
Köszönettel:Szilvi

Tisztelt Doktornő!
22 éves lány vagyok és tanácsot szeretnék kérni az anyukámat illetően! Ő 48 éves és sok betegsége van. Depressziós, magas csontritkulása van mozgásával is nagy baj van nem ugy megy mint egy 48 éves hanem ugy mint kb egy 80 éves. Nagyon kevés rokkantnyugdíjat kap és áprilisba kell visszamennie felülvizsgálatra! Egyre több embertől halljuk hogy elveszik a rokkant nyugdíjat még olyantól is aki SN beteg pedig az nem gyógyitható. Anya nagyon sokat sir eléggé fél hogy nehogy elvegyék töle azt a kevés pénzt is mert akkor az életünk kilátástalan. Anyának egy élelmiszer eladói szakmája van és mivel magas a csontritkulása ,már nem dolgozhat olyan területen de sajnos könnyebb munkára meg nincs lehetőség! És itt van a probléma, hogy nem tudjuk ,hogy hogyan tovább az életbe! Nehéz fizikai munkát már nem birja, könnyebb munkára nincs lehetőség, de ha elveszik töle a rokkant nyugdijat mégis miből éljen meg? Én segítenék de nem tudok elhelyezkedni! Akárhová beadtam az önéletrajzomat vagy próbálkoztam az mind kudarcba fulladt! Sajnos rokonaink sincsennek apám meg nem törődik velünk. Mióta anya beteg lett még anya barátnöi, is elfordultak anyától mindenki csak hibáztatgatja pedig nem tehet arról hogy lebetegedett......ezt még el is tudná viselni de ez a kilátástalanság nagyon megviseli és engem is! Ön mit tudna tanácsolni? Válaszát elöre is köszönöm!

Kedves Csilla

miért van az hogy amikor szomorúnak kellene lennem akkor vagyok vidám, és amikor vidámnak akkor meg szomorú?
Pl. haldoklik a mamán és az helyett hogy szomorú lennék, még örülök is , pedig jó viszonyba vagyok vele.
Ez lehet egy betegség tünete?
zsuzsi

Tisztelt doktor Nő!

2.Hónapja elhunyt nagymamám.
Tegnap viszont volt vele egy különös álmom. Az álom elején menekültem ez az álmaim 90%-ra igaz. Viszont a végén megjelent mamám és azt mondta,hogy "feltámadtam még van egy kis elintézni valóm" Ketten mentünk egy ajtó felé és mindketten beléptünk azon az ajtón és az álom rögtön megszakadt.

Azt szeretném kérdezni,hogy ez az álom tényleg azt jelentheti,hogy most engedtem el valójában? A páromnak is elmeséltem és ő azt mondja ,hogy igen most engedtem el. elnézést kicsit hülyén érzem magam amiért ilyesmit kérdezek. nem vagyok narkós vagy ilyesmi csak most ez érdekel.

Köszönöm előre is válaszát Mia.

Kedves Csilla!

Tegnap voltam a pszichiáteremnél, és azt mondta hogy pszichológust is be kell vonni.
Így elintéztük a dolgot és 23-ára kaptam is időpontot.
A baj az hogy nagyon félek a dologtól, mint minden újtól....
Az első találkozás alkalmával mi szokott lenni?Hogy zajlik az első találkozás?
A pszichológiai tesztek miből állnak? Mi a célja?
Előre is köszönöm
zsuzsi

Tisztelt Doktornő!

Gyermek koromban rengeteg attrocitás ért, viselkedésem miatt. Akkoriban nagyon harsány voltam és folyamatosan járt a szám. Könnyen barátkoztam, amolyan minden lében kanál kisköjökként éltem.

Voltak akik nem nézték jó szemmel, és támadtak érte.
Az iskolában is ilyen voltam, ott már minden napossá vált a megaláztatásom. Idővel kifordult belőllem a sok harag és fájdalom és agresszívvá váltam. Nem mindenkit, de azokat akik rendszeresen veszélyt jelentettek rám vagy másokra. Én kezdtem el terrorizálni.
Huszon évesen, már lenyugodtam, megszüntek a verekedések! Az erőszakos álmok. Az orrvérzés, heves pulzus, szorongás. Azonban továbbra is maradtak kényszer cselekvések(cigaretta, rágó, számolgatás)
Valamint ha hazugságon kaptam valakit vagy úgy éreztem, hogy átver. Kifordultam magamból és ordításig emeltem a hangom, és a kezem is felemeltem.
Sajnos manapság sincs ez másképp.

Tulajdonképpen, nem kell hozzá diploma, önértékelési zavaraim vannak, és időnként önkontroll kihagyásaim miatt erőszakossá válok.
Iszonyú lelkiismeret furdalásaim vannak, mert a páromon nyomát hagyta már ez a "probléma".

Abban szeretném a segítségét kérni, hogy mondja meg nekem milyen sújosságú ez a fajta abnormális állapot. Hova fordulhatnék segítségért, mert érzem azt, hogy bár időszakosak ezek a dolgok, de semmiképpen sem vezet jóra, ha így élem tovább az életem. Arról nem is szólva, hogy nem akarom elveszíteni a kapcsolatomat.
(Viszont nem kérdéses, ha még egyszer megütöm a párom, akkor el fog hagyni.)

Kérem segítsen!

Tisztelettel : Kalison

tisztelt doktornő,,,,,,,,,,,,,,, Tibor vagyok. 10 ÉVE kaptam vírusos fertőzést ebben kérek valami segítséget..azóta mindenre kivizsgáltak....segíteni nem tudnak a különböző szak orvosok.... most teljesen kivagyok merülve a betegségem neve ér beidegződési zavar,,magyarul keringési zavar már annyi hangulatjavítót és nyugtatót beszedtem,de hiába, már féltem a szerveimet mert felszívódásom gyenge energiám is ,,,a betegségemről még többet tudnék írni de gondolom hogy ön még többet tud róla,,meg köszönném ha tudna segíteni és valamit tudna javasolni,,most ütöttem be a61 évet már a következőt nemigen érem meg rivotrilt és vitaminokat szedek de hiába.

Tisztelt Pszichológus Asszony!

A problémám, hogy rendkívül szorongó stresszes típusú ember vagyok. Már gyermekkoromban is előfordult, hogy ha valahova el kellett indulnom (utazás, vagy egyszerűen bevásárlás) WC-re kellett mennem. Ezzel nem volt probléma, tudtam kezelni a dolgot.
Nemrég egy külföldi út során a buszon hasmenés tört rám. Nagyon erős és valódi hasmenés volt, de sikerült megoldanom, nem történt baj. Azóta, ha valahova el kell indulnom, mindig hasmenés érzetem van. Teljesen indokolatlanul, hiszen ha WC-re megyek, az érzés megszűnik. Volt, hogy egy CT vizsgálat előtt 2 napig csak vizet ittam, de az érzés akkor is előjött.
Időközben diagnosztizáltak nálam egy sarcoidosis nevű betegséget, amit szteroiddal kezeltek. A szteroid hatására ezek a problémák fokozódtak. A legrosszabb állapotomban egy hétig nem tudtam kimenni a lakásból, mert már az ajtóban erős hasmenés érzés fogott el. Pszichiáterhez fordultam, aki terápiát és Citapram antidepresszánst alkalmazott. Valamelyest csökkent a problémám. Látványos eredmény azonban akkor történt, amikor a szteroid szedését abbahagytam.
A hasmenéses érzés mára csökkent, valamint a szteroid abbahagyása óta nem olyan erős a pánikérzésem.
Hasmenés elleni gyógyszerrel tudom korlátozni a rossz érzést, de attól az anyagcserém borul fel.
Milyen megoldást lát a problémámra?
Megoldást jelenthet-e egy hipnoterápia? Én még soha nem vettem ebben részt. Nagyon kontrollálom önmagam, ezért úgy gondolom, talán nem is lehet így kezelni engem.

Várom és előre is köszönöm megtisztelő válaszát.

Kedves Csilla!

Egy éve járok pszichiáterhez paranoid sch. miatt!
A baj az hogy semmi javulást nem érzek, ugyan úgy vagdosom magam, kedvetlen vagyok!
Már sokféle gyógyszert kipróbáltunk, de nem használ semmi, vagyis ami használna egy kicsit attól meg hízom!
A kérdésem az lenne, hogy mikor várható már javulás? ha lesz! És mi ez a betegség egyáltalán?
ELőre is köszönöm

zsuzsi

Tisztelt Pszichológus Asszony!
12 éve élek együtt a férjemmel, 3 gyerekünk van, az átlagosnál jobb anyagi körülmények között. A férjem egy intelligens, komoly üzletember, aki nagyon sokat van távol és csak a munkájának él. A gyerekeket lényegében egyedül nevelem és mindemellett a felsőoktatásban dolgozom. A férjem, ha otthon van csak eszik, iszik, alszik, mint a "jó gyerek", egy fűszálat sem tesz keresztbe, nem segít semmit, mert "kifárasztja a munkája", és telefonál bezárkózva, hogy senki ne hallja. Már többször találtam nála prostituáltak telefonszámát is. Lényegében a gyerekek és én is belefáradtunk már a küzdelembe, hogy valamilyen családi programot merjünk szervezni, úgyis az van amit a férjem akar, nincs apelláta. A gyerekek magukba zárkózók, ki sem mozdulnak a házból, már az igényese sincs meg bennük arra, hogy bármit csináljanak. 2 évvel ezelőtt beleszerettem egy másik férfiba, akitől megkapom azt a szeretet, törődést, figyelmet ami mindig is hiányzott a házasságomból. 4 hónappal ezelőtt bejelentettem a férjemnek, hogy válni szeretnék, ami számomra nagyon furcsa reakciót váltott ki belőle. Azt mondta, hogy Ő mindent megbocsát és megváltozik, mert a család szent és sérthetetlen. A megváltozást azóta sem érzékelem. A férjem a Szerelmemet is megpróbálta egy hazugsággal eltaszítani tőlem, de Ő még mindig nagyon szeret és kitart mellettem. Nem tudom meddig bírja ezt, mert úgy látom már ez a helyzet neki sem jó. Én tudom, hogy ezt a helyzetet nekem kellene megoldanom, de a férjem olyan mértékű lelki nyomást gyakorol rám, hogy az teljesen megbénít, már-már hipnotizál és most tehetetlenül vergődöm, mint egy idegbeteg strucc nem merek tenni semmit. A férjem azt mondta, ha elválok a gyerekeket elveszi tőlem, nagyon jó nevelőnőket tud Ő fogadni. Ha arra gondolok, hogy a gyereket elveszi tőlem, akikről eddig szólt az életem, sírógörcsöt kapok, közben pedig utálom ezt a "sivár kriptát", amiben élve el vagyok temetve. Most a kérdés kettős. Áldozzam fel magam egy egy olyan férfiért, aki csak a gyerekei anyját látja bennem, a nőt már régen elfelejtette, és csak arra kellenék, hogy rendben tartsam a környezetét és neveljem a gyerekeink vagy válasszam azt a férfit aki igazán szeret, felnevelné sajátjaként a gyerekeim (már ha a férjem nem perelné el Őket), és akitől megkapnám azt az életet amire mindig is vágytam. Nem tudom, hogy képes lennék még leélni 40 évet ebben a családban, a gyerekek néhány év múlva kirepülnek és én magamra maradnék egy olyan emberrel, akit már nem szeretek, aki egy hideg, kimért, sótlan alak. A házasságunk kezdetén (ami maximum fél éves intervallumot jelent) én egy életvidám, mosolygós nő voltam, mára azonban egy meggyötört, megsavanyodott, koravén nő lettem. Amikor a Szerelmemmel vagyok, újra a régi a Csillának érzem magam, akinek van kedve élni és nem robotként éli az életét és alig várja, hogy véget érjenek a napok, hogy végre pihenhessen. A helyzet nagyon bonyolult, szeretem az új párom és nem akarom elveszíteni, de a gyerekeim sem. Kérem adjon tanácsot, hogyan törhetnék ki ebből a kábult állapotomból.
Várom válaszát.
Köszönettel: Barna Csilla