Molnár Tamás-Szexa válaszol

Tisztelt Molnár Tamás!
Számomra nagyon kényes témával fordulok önhöz.
Pár napja olyan dolgot kellet tennem amit nem akartam hiába mondtam hogy ne nem hallgatott meg.Olyasmi történt aminek nem kellet volna megtörténnie. Most is hónapokkal ezelőtt is kisgyerekként is.
Erős gyűlöletet érzek a férfiak iránt most még is szintén erős késztetést érzek Arra,hogy a gyűlöletem tárgyává váljak az az nő vagyok de férfi akarok lenni Megtehetem ezt? Normális dolog egyáltalán,hogy ha valakit többször is nem tudom kimondani de ez az eset volt a legrosszabb eddig .......akkor az a gyűlölete tárgyává akarjon válni?
Miért van ez? Megtehetem? Nem akarok férfi nemi szervet se szőrzetet csak úgy akarok kinézni mint egy férfi és úgy viselkedni mint ha férfi lennék nekem ez nagyon kínos,hogy így érzek Tudna esetleg tanácsolni valamit találkozott már ilyesmivel? Vagy csak én vagyok így ezzel?
Köszönöm előre is válaszát és elnézést a hosszabb írásért igyekeztem röviden fogalmazni.Köszönöm Tünde vagyok

Kedves Tamás!

33 éves nő vagyok, boldog párkapcsolatban élünk párommal és családot szeretnénk alapítani. Érdekes, hogy miközben ehhez kerestem információt a neten a közben láttam egy olyan anyagot az egyik oldalon, hogy létezik egy plasztikai műtét, mely a g-pontot felnagyobbítja, ha jól értettem. Számomra ez nagyon fontos lenne, mert sajnos nekem még nem volt részem vaginális orgazmusra, csak a csiklómon keresztül. Ez engem nagyon zavar, s tudom, hogy páromnak se megnyugtató, mert ő megtesz mindent azért, hogy megtaláljuk a g-pontomat, de még nem sikerült. Nem tudom, létezik-e olyan, hogy esetleg ilyen valakinek nincsen? Nagyon szeretném átélni azt az érzést is és kérdésem az lenne, hogy ön szerint a fent említett módszer megoldást nyújtana-e a problémámra és hogy létezhet-e, hogy nekem nincs ilyen pontom. Nem tudom, hogy a méh anatómiai elhelyezkedése befolyásoló tényező-e, nekem hátrahajló méhem van.

Segítségét előre is köszönöm,

Üdvözlettel:

Andrea

Kedves Doktor Úr!

A párommal 8 hónapja vagyunk együtt, a legelején nagyon jó volt a szexuális életünk, naponta szeretkeztünk, majd egy hónap múlva külföldre költözött és 4 hónapig nem találkoztunk, de minden nap nagyon sokat beszélgettünk, a szexről is persze, ki mit hogyan szeret stb és én 5. hónapban kiköltöztem hozzá. Azóta mióta kint vagyok, a párom nem kívánja a szexet. Azt mondja, hogy nem egy szexuális tárgyat lát bennem, csak egy kedves lányt akit nagyon szeret. Nincs más nő az életében, ezt kizárnám. 35 éves. Azt mondja, h szerinte azért múlt el a vágy nála, mert túl sokat beszéltünk a szexről, és már semmi nem olyan spontán, minden megbeszélt lett...nem tudom mit gondoljak, ez nálam semmilyen változást nem okozott, én ugyanúgy kívánom.
Mit tehetnénk Ön szerint, hogy visszatérjen a vágya? Próbáltam már szexi fehérneműt stb, de nem nagyon vált be...:(
Köszönettel,
Edit

Kedves Tamás!

Férjemnek több mint egy éve teljesen lecsökkent a szexuális aktivitása. Egyáltalán nem kívánja a szexet, és ezzel együtt merevedési problámái is vannak. Felkeresett egy urológust, aki szervi és hormonális elváltozást nem talált, eseti tablettát javasolt. A tabletta a merevedési problémát megoldotta, de a vágyfokozást nem. Már egyáltalán ne akar hozzám közeledni, és az utóbbi időben már a tabletta sem igazán segít. Én már négy éve szeretnék még egy gyermeket (egy gyermekünk már van), két évig próbálkoztunk, de nem jött össze. Férjem másfél éve elzárkózik az újabb babától, kb. azóta jelentkeztek ezek a problémák. Összefügghet az ő "gyerek nem akarása" a szexuális problémákkal? Hogyan lehetne ezezn segíteni? Én nagyon szeretnék még egy gyermeket, de így ez sohasem sikerül, és még a kapcsolatunk is rámegy. Kérem adjon tanácsot.
Köszönettel: Babóca

Tisztelt Doktorúr!
22 éves lány vagyok és tanácsot szeretnék kérni az anyukámat illetően! Ő 48 éves és sok betegsége van. Depressziós, magas csontritkulása van mozgásával is nagy baj van nem ugy megy mint egy 48 éves hanem ugy mint kb egy 80 éves. Nagyon kevés rokkantnyugdíjat kap és áprilisba kell visszamennie felülvizsgálatra! Egyre több embertől halljuk hogy elveszik a rokkant nyugdíjat még olyantól is aki SN beteg pedig az nem gyógyitható. Anya nagyon sokat sir eléggé fél hogy nehogy elvegyék töle azt a kevés pénzt is mert akkor az életünk kilátástalan. Anyának egy élelmiszer eladói szakmája van és mivel magas a csontritkulása ,már nem dolgozhat olyan területen de sajnos könnyebb munkára meg nincs lehetőség! És itt van a probléma, hogy nem tudjuk ,hogy hogyan tovább az életbe! Nehéz fizikai munkát már nem birja, könnyebb munkára nincs lehetőség, de ha elveszik töle a rokkant nyugdijat mégis miből éljen meg? Én segítenék de nem tudok elhelyezkedni! Akárhová beadtam az önéletrajzomat vagy próbálkoztam az mind kudarcba fulladt! Sajnos rokonaink sincsennek apám meg nem törődik velünk. Mióta anya beteg lett még anya barátnöi, is elfordultak anyától mindenki csak hibáztatgatja pedig nem tehet arról hogy lebetegedett......ezt még el is tudná viselni de ez a kilátástalanság nagyon megviseli és engem is! Ön mit tudna tanácsolni? Válaszát elöre is köszönöm!

Kedves Tamás!

Az lenne a kérdésem, hogy tudnék segíteni a barátnőmön? Az a baj vele, hogy megtudtam vágásokat ejt magán, ami megijeszt, és megigértette velem, hogy ezt nem mondom el senkinek, de nem tudtam tovább nézni amiket csinál magával! Elmentem a munkahelye elé, hogy megvárom és váltok vele pár szót, de közbe összefutottam a barátjával, elkezdtünk beszélgetni és megkérdeztem a barátjától, hogy tud e erről, aki persze mit sem tudott róla! Mondtam neki, hogy ne mondja el, hogy tőlem tudja, csak vegye észre a kezén! Hát így is történt, de megtudta hogy én mondtam el neki, hisz csak én tudtam róla, mondani sem kell hogy nagyon összevesztünk, és úgy tűnik hogy a barátja is el fogja hagyni. Szoba se áll velem, ami nagyon rossz, és így nem tudok mit tenni! Úgy hallottam hogy újabban iszik is! Hogy tudok így neki segíteni? Nagyon rossz az a tudat, hogy én kavartam be a kapcsolatukba!
Anita

Kellemes Ünnepeket, és köszönöm a válaszát!

Kedves Tamás!

A páromat állítólag zaklatták kiskorába, és ez kihat a párkapcsolatunkra, egyáltalán nem kívánja a szexet, és ha együtt is vagyunk akkor sem élvezi a dolgot! Nem tudom mit tehetnék, hogy neki is jó legyen! Ez miatt nem szeretném ha vége lenne a kapcsolatunknak, mert nagyon szeretem, de így nem tudom hogy lesz e jövője ennek a kapcsolatnak, egyébként is elég furcsa a leányzó, én megbízom benne minden téren, de ő nem mond el nekem semmit, legalábbis fontos dolgokról nem beszélünk!
Én szeretném vele tisztázni ezeket a dolgokat és próbálok kezdeményezni hogy beszéljünk, mind a szexről, mind róla hogy jobban megismerjem, de egyszerűen nem akar, úgy érzem hogy nem szeret és nagyon hideg a kapcsolatunk, de nem hiszem hogy lenne neki valaki más, mert elég antiszociális, nem jár sehova és az emberutálata néha rám is kihat!
Mit tudok tenni, hogy jobban megbízzon bennem? Hogy tudok neki segíteni?
Bármilyen kis közeledést elutasít, nem érhetek hozzá, nem puszilhatom, nem ölelhetem! Ezt már nem tudom elviselni, borzasztóan szeretem, és ha ezt nem érti meg, akkor nem tudom mit tegyek! Megpróbálok mindig a kedvébe járni, meglepem minden kis aprósággal, megpróbálom kimozdítani otthonról, de egyszerűen semmi, sőt még inkább úgy érzem hogy minden felesleges, semmi nem jó neki!
Néha úgy érzem, hogy evvel csak provokálni akar hogy szakítsunk, de azt nem tudnám megtenni, mert szeretem!
A szakember gondolatát meg sem merem neki említeni, mert attól félek hogy ezt is másképpen fogná fel és szakítana!
Mit csináljak? Hogy tudnám meggyőzni arról hogy nem bántani hanem szeretni akarom!
Előre is köszönöm a válaszát!
Peti

Évi

Kedves Doktorúr!
A segítségét szeretném kérném párkapcsolat terén. A legföbb problémám az hogy barátom nem hagy engem békén ezzel az állandó összeköltözéssel meg a munkával kapcsolatosan. Én 21 éves vagyok ö meg 25 éves. Az én anyukám nemcsak beteg , de fél is a jövőtöl hogy nem fog munkahelyet találni 48 évesen. A múltkor nagyon összevesztem a barátommal elkezdte nekem mondani hogy szakítani fog velem hogyha nem változtatok. ugyanis nem tetszet az neki hogyha netalántán mégis összeköltöznék vele nem szeretném a saját anyukámat cserben hagyni szeretném öt anyagilag támogatni. és neki ez nem tetszett és erre fel mondta azt hogy szakít velem. Azután nagy nehezen kibékültünk nem szakított velem. Ma meg azért kezdett el velem veszekedni hogyha meg akarom öt tartani akkor menjek dolgozni mert egy nö könnyebben talál munkahelyet szerinte vagy esetleg menjek a gyárba dolgozni, mert ö is ott dolgozik és hogy ott mennyire jó meg hogy én tiszta lusta vagyok hogy csak vagyok és nem megyek a munka után. Nem vagyok lusta mert már egy csomó helyre beadtam az önéletrajzomat most nem tehetek arról hogy vissza se hivnak. A gyárba meg csak azért nem szeretnék menni mert én nem birnám a 4 müszakot mint a barátom. Ha csak egy müszakra mennék akkor meg épphogy csak kapnék 60ezret és rádásul ott ugy kell dolgozni mint egy gép. Csak a kajaszünetben lehet egyszer egy pohár vizet inni. Én nem ilyen munkahelyre vágyok. A barátom ö 4 müszakra jár de neki szerencséje volt és a legjobb helyre került. Felemelték a fizetését megkap majdnem 100ezret és a 8 orából jo hogyha 2 orát kell neki végig dolgoznia. ezt onnan tudom hogy be is vallotta ,meg már a barátnöm is mondta nekem hogy sokszor látja de nem csinál semmit ül, vagy kóvályog a folyóson. Na ilyen munkahelyet én is szeretnék magamnak!Igazság szerint azt se szeretnm hogyha hitelt venne föl mert tudom hogy szinte minden ember oda kerül hogy nem tudja fizetni. Vagy ha még tudná is akkor is az ö nevén lenne minden. és mi lenne hogyha szakitanánk? tuti elküldene engem abból a lakásból és én hová megyek lakni? Meg én ugy érzem hogy hiába lenne két fizetés ugy is csak arra lenne elég hogy a hitel, a rezsi, meg a kaja. És estleg gyerek akkor mikor lenne? Én nem ilyen életre vágyom.....Annál is inkább hogy én nem tudnék élni nyugodtan a világban miközben tudom azt hogy otthon az édesanyám beteg és szép lassan eladósodna....nem értem ezt ö miért nem érti meg? Mindig engem hibáztat és bennem ébreszt lelkiismeret furdalást! Most tényleg bennem lenne a hiba? Nem tudom hogy mit tegyek mert ö mindig ezzekkel a témákkal gyötör már rendesen görcsbe van a gyomrom amikor ö felhozza a dolgokat hogy én most hogy képzelem a jövöt? Mit akarok stb,,,, Kérem segítsen mert nem tudom hogy mit tegyek, Várom mihamarabbi válaszát.
Köszönettel Niki

Tisztelt Szakértő!

Ugyanezzel a jeligével írtam Önnek néhány napja.
Ezúton szeretném megköszönni gyors válaszát.
Azt írja,hogy amennyiben a magömlést nem kíséri orgazmus,azzal foglalkozni kell.
Szeretném hozzátenni,hogy van orgazmus,csak nem elég jó.
Az még rendben lenne,hogy rövid ideig tart,ami jobban zavar az az ,hogy nem elég mélyről jön,kevés örömérzést érzek.
Azt írja,hogy megoldható.
Hozzátenném még,hogy áprilisban,egy vérvétel után megállapította az urológus,hogy alacsony a testosteron szintem,majd Androgel hatására visszament a megfelelő tartományba.
Egy másik dolog ,amit még leírnék az az,hogy kb.30 éves korom körül,egy porno film nézésének ideje alatt spontán magömlésem volt.Utána volt még ilyen.Számomra ez addig ismeretlen élmény volt,és azt éreztem ,hogy ilyenkor mélyebbről jön és kellemesebb ,mintha önkielégítenék.Normális az ilyen magömlés?
Néhány napja is volt egy ilyen spontán magömlés,de mostmár ilyenkor sem olyan kellemes már,mit régebben.
43 vagyok,talán az életkor,dehát ez még nem olyan idős kor!?
Kérem,amennyiben van gyógymód,segítsen eligazodni és megtalálni a megfelelő diagnózist,amennyiben betegségről is szó van!

Válaszát köszönöm!

István.

U.I.Annyit hozzátennék még,hogy kb.18 éve nem dohányzom és alkohol fogyasztásom kb.10 sör/év.!!Persze volt úgy a huszonéveimben,hogy eljártam sörözni időnként,de annak már vége.Drogot soha nem próbáltam.

Kedves Tamás!

Az apám alkoholista már ebbe születtem bele, így nem sok éjszakát aludtam a saját ágyamba!
Az egész így történt!
Álandóan menekültünk apám agressziója elöl, anyám mindig azt nézte hogy éppen kihez tudunk menni, kit nem zavarunk, kihez tudunk menni akár az éjszaka is, ha úgy alakul!
A nénikém volt erre a megfelelő személy, neki volt 2 fia, nálunk talán 3-4 évvel idősebbek! Sokszor náluk aludtunk!
Már nem is tudom hogy kezdődött, de egy nap az idősebbik fiú nekiállt tapogatni, és úgymond megerőszakolt!
Én kis fejjel hiába próbáltam megvédeni magam, egyedül kevés voltam hozzá!
A sors gyakran úgy hozta hogy ismét náluk aludtunk, így elkerülhetetlen volt hogy ismét megtörténjen! Ez több éven Keresztül így folytatódott!
Ha nem mentünk fel hozzájuk akkor ő jött le hozzánk, és ismét megtörtént! Egy kis idő után már nem is tiltakoztam, úgy gondoltam, hogy ha hagyom magam, akkor előbb szabadulok! Ami így is történt, csak hogy élveztem is a dolgot, ami akkor nem is tűnt olyan nagy bajnak!
12-13 éves koromba hagyta abba, amikor úgymond nagy lány lettem!
A problémák igazából akkor kezdődtek igazán, amikor tényleg felfogtam hogy mi is történt, és ez nem helyénvaló!
Rossz volt rádöbbenni hogy igen én ez vagyok, akit csak úgy bármikor....

Amikor kikerültem általános iskolából teljesen más ember lettem, az előtt nagyszáju nagy dumás lányból, egy félszeg, önbizalom nélküli, emberke voltam, aki kisebbnek érezte magát mind a többi ember!
Kerestem az olyan emberek társaságát akiket valamilyen szempontból nehezen fogad el a társadalom! Elkezdtem lógni a suliból, ittam, suli mellet, vagy helyette, füveztem, vagdostam a kezem... és még sorolhatnám!
Ezek a dolgok közül az ivás és a vagdosás megmaradt!
Érzéketlen lettem!
Nem tudok normális kapcsolatot kialakítani, érzelmek nélkül megyek a kapcsolataimba, ami általában nem működnek!
Szexuális életem nem igazán van, az előző kapcsolatom 1 évig tartott, ez idő alatt 4 szer voltuk együtt, és akkor sem volt sikeres! Majd sok veszekedés után szakítottunk!
A jelenlegi kapcsolatom 3 hónapos, vele már többször voltam együtt, de nem érzek semmit, nem élvezem az együttléteket!
Neki elmondtam hogy mi történt kiskoromba, de csak látszólag fogadja el, én úgy érzem!
Azt mondja hogy megérti hogy az együttlét az nekem nem jó, de neki hiányzik a szex, és próbál is közeledni felém, amit én nem akarok, de megteszem, hisz neki erre van szüksége! Vajon jól teszem? Már magam sem tudom!

zsuzsi

Tisztelt Szakértő!

43 éves budapesti férfi vagyok.
Az elmúlt másfél hónapban semmilyen sexuális aktivitásom nem volt.
Valamelyik reggel spontán magömlés következett be.
Ezt a magömlést egy nagyon gyenge,és csak néhány másodpercig tartó örömérzés kísérte és az erekció sem teljes,eléggé részleges.
Amúgy ez a dolog már rég feltűnt nekem(talán katonaság után 20 éves koromban először,csak nem ennyire mint most),zavar is,de nem tudom mit tehetnék ellene?
Heterosexuális kapcslatom rég volt,sajnos párkapcsolat kialakításához sem érzek már túl sok késztetést,és ez nem jó,beárnyékolja az életemet.
Sexuális életet 16-17 éves koromban kezdtem,vagyis kezdtem volna,ha nem fullad kudarcba.
Utána rövidebb(max 5 hónap) kapcsolataimban valamennyire javult a helyzet,de valahogy mindig végigkísért egy egyféle aggódás,hogy mi lesz,ha megint úgy járok,mint első alkalommal(különösen a kapcsolat elején).
Szeretném hozzátenni,hogy az első alkalom előtt is aggódtam,mindenféle dolgok jutottak eszembe,hogy mi lesz ha nem jól csinálom stb.stb,de arra végképp nem gondoltam,hogy nem lesz erekcióm a döntő pillanatban!
Lehet,hogy aggódó típusnak születtem,vagy a leírásom elején leírtak alapján szervi gondjaim lehetnek vagy inkább lelki eredetű,esetleg mindkettő?
Ön szerint lehet valamilyen betegég a háttérben és van-e gyógymód számomra,kérem segítsen megoldani,mert az idő mostmár nagyon telik,már így is túl sok idő telt el(egyedülálló vagyok)!?

Válaszát köszönöm!

István.

Kedves Tamás!

Egy éve járok pszichiáterhez paranoid sch. miatt!
A baj az hogy semmi javulást nem érzek, ugyan úgy vagdosom magam, kedvetlen vagyok!
Már sokféle gyógyszert kipróbáltunk, de nem használ semmi, vagyis ami használna egy kicsit attól meg hízom!
A kérdésem az lenne, hogy mikor várható már javulás? ha lesz! És mi ez a betegség egyáltalán?

ELőre is köszönöm

zsuzsi