Rösszer Julcsi válaszol

Kedves Kollégák!

Fájdalmasan aktuális a kérdésük, sajnos. Javaslataim, saját tapasztalataim alapján:
Ha támogató a tantestület team munkában van esély a tünetek tompítására és ez nem titkolom plusz munkával járna. Be kellene vonni az iskola gyermekvédelmi felelősét és a pszichológust is(esetleg helyi Nevelési tanácsadóval is érdemes lenne konzultálni). A lényeg a differenciálás, a társasjátékokon keresztül szabálytudat erősítése, és a szülök, kollégák bevonása lenne. Fura a a javaslat? Nem tagadom, hogy az lehet, viszont a cél gondolom, a tartós eredmény :) Szóval nevezzük nevén az okokat! Ezek a gyerekek több elvárást és irányítást kapnak mint szeretetet. És itt nemcsak az oktatási intézményben zajló folyamatokra gondolok. Sőt, valószínűleg otthon is rendezetlen a háttér, akár érzelmi, akár anyagi szempontból. hiszem, hogy csak nagyon ritkán van anatómiai oka az ilyen jellegű viselkedésnek, sokkal gyakrabban a kétségbeesés valószínűsíthető. Éppen ezért az ilyen esetekben az élethez, a tanuláshoz való hozzáállás megváltoztatása a lényeg. Az együttműködésre motiválás. És ezzel egy időben az Önök lelki mentálhigiénéjének megóvása is fontos lenne. Ez támogató háttér nélkül lehetetlen. Konkrétabb javaslatokat is szívesen adnék, ha tudnám, hogy Önök mit tudnak befogadni. Én például konkrétan hiszek az agykontrollban, ez azt jelenti, hogy amikor gyerekekkel foglalkozok, MINDIG szól csendesen relaxációs zene, alkalmazom a hasi légzést, a víz ivást és az Észkerékkapcsoló című könyvben használatos tornát. Az elmúlt évek tapasztalata, hogy az életunt, lázadó kamaszok is megszelídülnek rövid időn belül ezeket a technikákat használva. Bár hozzáteszem, nem 20-25-30 gyermekkel alkalmazom egyszerre (korábban viszont ennyivel is alkalmaztam). Tény, hogy a fizikai "lefárasztás" után is lehet egy "tyúklépést" haladni :) Merthogy a mozgás elemi, ösztönös igény, éppúgy, mint a játék, ezeknek a nehezebben felnövő generációnak. A differenciáláshoz jó lenne akár pedagógiai asszisztenst igényelni, akár önkéntes szülőket, kollégákat bevonni. A sértett, zaklatott, frusztrált kiskamaszok veszélyesen meg tudnak bántani másokat és magukat egyaránt. Tudjuk, hogy sajnos az oktatási intézmények mentálhigiénéje legalább annyira "rossz", mint a gyermekek "viselkedése", és, hogy leginkább a tünetkezelésre futja... Mégis azt vallom, hogy a kétségbeesett kiskamaszok érzékelik a velük foglalkozó felnőttek lelkiállapotát, és néha már úgy tűnik, hogy legfőbb céljuk a káosz fokozása, ami nem más, mint a saját szenvedés tovább(ítása)adása. Nem feltételezem, hogy Önök csak ülnek a babérjaikon, és sajnálkoznak, inkább a tehetetlenségérzet és némi kétségbeesést érzékelek a jobbítási szándék mellett. Nos erre az utóbbira kellene úgy fektetni a hangsúlyt, hogy a "tekintetet a célon tartva", a helyzetet megértéssel és szeretettel kezelve, nem minősítik sem önmagukat, sem a gyermekeket, "csak megélik az eseményeket és akkor jóval több apró összefüggésre fognak ráismerni és a konkrét változtatások mellett, ez is segít megfelelően kezelni a mindennapokat.
Sok lelkierőt kívánok ebben a fájdalmasan, nehéz időszakban Önöknek
Szeretettel
Rösszer Julcsi

Kedves Zsuzsi!
Ma már egyre inkább bizonyított tény, hogy a rosszat a jótól különválasztani nem lehet. Annak ellenére sem, hogy évtizedeken át úgy lettünk szocializálva, hogy csak a jó az, amit megengedhetünk magunknak. Ennek a folyamatnak a következménye lett az egyre növekvő számban megjelenő depressziós és szenvedélybetegek serege, akik többnyire magukat minősítették olyan mértékben le, hogy viselkedésükkel tulajdonképpen csak a tüneteket "kreálták", hogy elnyerjék büntetésüket, a peremre taszítottságot. Ilyesmit élnek meg nagyon gyakran az elvált emberek is, és gyermekeik. Mivel ezek a folyamatok el vannak fedve bennünk más tünet együttessel, nem könnyű felismerni magunkban. A tény, hogy tudunk róla segíthet az önvizsgálatban, és ha van bennünk késztetés és kitartás, akkor ki tudjuk mozdítani magunkat a holtpontról. Mindenképpen segítségre van szükség azonban, hogy ne legyen folyamatos a visszaesés. Néha elég egy segítő beszélgetés sorozat megfelelő szakemberrel, és sikerül a belső rendrakás folyamatának beindítása. Időre is szükség van, hiszen az évekig tartó szemlélet, másfajta értékrend működtetést nem könnyű felszámolni, átalakítani. Valószínűsíthető, hogy mindkettejükben elvarratlan szálak vannak, ami a csonka családos élethelyzetüket illeti, és belső ösztönös öngyógyító képességeik, így jeleznek. Kérjen segítséget mielőbb, főleg saját magának, hiszen a gyermekek gyakran a szülők érzelemvilágát tükrözik csupán! Erőt kívánok Önnek és kitartást a lelki gyógyulásához!
Szeretettel
Rösszer Julcsi

Kedves Zsu!

Valószínűleg oka van annak, hogy rosszalkodik. Esetleg az is lehet, hogy mozgásigényét, beszédigényét nem tudja kontrollálni megfelelően. Ki kellene deríteni ennek az okait, amit én a pár szavas mondataiból nem tudok megtenni. Kérem írjon bővebben az óvónők jelzéseiről, mindennapjaikról, a családi etikettről, baráti kapcsolatokról, nemcsak, ami a gyermekét illeti. Addig meg legyen elfogadó és türelmes, mondja el gyermekének, hogy szomorú a sok panasz miatt, és ne bűntesse kérem! Nincsen rossz gyermek!!!! Amikor egy gyermek rosszalkodik, kétségbeesésének ad hangot...
Képzelje magát az ő helyébe és közelebb kerülhet az ok felismeréséhez.
Szeretettel
Rösszr Julcsi

:-) Nagyon szívesen!

Kedves Névtelen!

Nem ciki a méret csak akkor, ha nem működik... A megfelelő technika, keménység és az őszinte szeretet az, ami segít a valódi örömokozásban mindkét fél részére. Tehát csak udvaroljon bátran és merjen szeretni mást is önmaga elfogadásával egyidőben!
Örömteli mindennapokat kívánokSzeretettel
Rösszer Julcsi

Kedves Tündika!
Az első gondolatom az volt, hogy ha ennyire problémás a párja és családja, ennyire nem érzi jól magát velük, miért van még benne ebben a kapcsolatban? Valószínűleg nem csak a szeretet tartja benne a kapcsolatban, hiszen segíteni is akar. Tudnia kell, hogy segíteni csak annak lehet, aki vágyik és kéri azt! Egyébként esélytelen és csak önmagát zaklatja fel azzal, hogy megtapasztalja tehetetetlenségét. Nincs kompetenciám diagnosztizálni személyiség zavart, és nem is szeretem a "fiókozást". Tapasztalatom szerint erre a "felmentéshez"- elfogadáshoz van szükség magunk vagy a másik részére. Tény, hogy vannak olyan betegségek, ahol terápiára van szükség, és ez is lehet olyan helyzet. Hitem szerint valakit rávenni valamire akkor lehet, ha a másik érzi az elfogadásunkta. Párja és gyerekei nagyon zárt családnak tűnik, akikre nehéz érzelmeket megmozgató hatással lenni. Inkább azt javasolom azon gondolkodjon, hogy mit kap Ön ebben a kapcsolatban, és a saját boldogságának a megteremtésére fókuszáljon.
Türelmes és örömteli mindennapokat kívánok
Szeretettel
Rösszer Julcsi

Kedvesd Ági!

Szakmailag nem vagyok kompetens a válaszadásban, anyaként azt javasolom, hogy nézzen utána az interneten a homeopátiás szereknek és azokat is/inkább alkalmazza.? Anyaként sima fiziológiás sóldatot használtam a homeopátiás szerek mellett, mert az a szervezet öngyógyító képességét erősítette és én ebben hiszek. :-)
Üdvözlettel
Rösszer Julcsi