Saródy Vera válaszol

Kedves Vera!

Összetett problémával fordulok Önhöz. 38 éves vagyok, Férjemmel 13 éve vagyunk együtt, évek óta próbálkozunk babával, volt inszemináció, lombik, két terhességem elhalt. A második nemrég történt, mindössze 6 hónapja, azóta komoly hangulatingadozásokkal küzdök, gyakran sírok, otthon rossz kedvem van, a férjemmel megromlott a kapcsolatunk, mert idézem:"nem vagyok elég kedves hozzá". A kollégáimmal, barátaimmal jól elvagyok, eljátszom hogy minden rendben, viccelődök. Egy multicég ügyfélszolgálatán dolgozom több mint 5 éve, kapok hideget-meleget, kiégtem, és a hangulatváltozások miatt az ügyfelek egyre jobban kiborítanak, és kezd bennem nőni egy csendes őrült. Másik munkahelyet nem akarok keresni, mert még mindig abban bízom, hogy előbb-utóbb teherbe esek és akkor innen mennék gyesre. Azonban a feszültség egyre jobban elhatalmasodik rajtam, előfordult párszor, hogy otthon törtem-zúztam amikor senki nem látta. A férjem válással fenyegetőzik, mert megváltoztam. Antidepresszáns jellegű gyógyszereket a tervezett terhesség miatt nem szednék. Mit tehetnék?
Üdvözlettel, B

Tisztelt Vera!
Én Lány vagyok és a párom is lány ez nem baj? így is írhatok önnek az e-mail címére?
Sok előítéletet kapok és nem nagyon merem magam felválallni .
Köszönöm

Kedves Vera,
21 éves egyetemista lány vagyok és régóta van egy gondom, lehet ez nem fog nagy problémának hangzani, de nekem az. Egy mondattal megfogalmazva: túl sok időt akarok tölteni a párommal. És valóban, sokkal több időt követelek egy fiútól, mint egy átlag lány. Több párkapcsolatomban volt ez már probléma. Jelenleg egyedül vagyok, de van egy 27 éves férfi aki komoly kapcsolatot szeretne tőlem. Én már előre félek attól hogy ha beleszeretek akkor a nyár sírással és depresszióval fog telni. Ezt próbáltam óvatosan neki is mondani, de azt mondta hogy nem gond, csak két hónap! És mosolygott. Ahogy ezeket a sorokat írom, szimpatikusnak találom amit mondott. De amikor kimondta, alig tudtam visszafogni magam hogy ne látszódjon a döbbenet az arcomon. Azt gondoltam: de hát te vagy olyan szerelmes, te udvarolsz minden nap! és kibírnál 2 hónapot? (körülbelül 3x fogok szerintem visszajönni a városba.) A másik dolog amivel igazán felidegesít, hogy csak kb heti kétszer találkozunk, pedig ráérne! Dolgozni sem jár és iskolába sem. És akkor képes nekem azt írni interneten minden nap hogy hiányzol és minden nap szeretnék veled találkozni. Én ilyenkor esküszöm ordítani tudnék a méregtől, hogy pl "miért nem jössz gyakrabban?" vagy "te nem akarsz találkozni ma se!!". De megpróbálok nem szólni semmit. Az elején még sikerül. Próbálok szimpatikusabb lenni számára, nem akarom elijeszteni. De más fiúknak mondtam már ilyeneket és tudom hogy előbb-utóbb neki is mondanék. De hát nem akarom megfojtani. Csak hát tényleg nem értem... Tudom, hogy ez probléma és néha élhetném a saját életemet is (főleg hogy alig ismerem őt), de nem tudom miért vagyok ilyen (voltbarátom szerint azért mert sokat voltam egyedül gyerekként), de nem is ez a lényeg, hanem hogy nem találom a kiutat. És tudom hogy ez már csak azért sem jó, mert én vagyok a nő. De ma is, eljön 8-ra és fél 10kor bejelenti, hogy álmos! Nem másfél órahosszához vagyok szokva, még vele sem. Azt meg hiába mondtam, hogy jöjjön hamarabb, mindig 7-8 körül jön. Nem akarom vele elrontani a dolgot, ha úgy döntenék hogy őt választom. Kinek kell egy kiabálós mérges barátnő? A barátaimtól és ex-pasiktól nem kaptam segítséget ezzel kapcsolatban, többnyire jól leszidtak, hogy miért vagyok ilyen. Ennek a fiúnak pedig 7 találkozás után nem fogom mondani, hogy "figyelj, ha engem választasz, velem ilyen problémák lesznek, mit szólsz ehhez?" Mit gondolna rólam?... Tudom, úgy kéne felfogni a dolgot, hogy ha szerelmes vagyok akkor tudok várni, meg örülni kéne az ő hozzáállásának is. De ha egy nagyobb szünetről van szó akkor inkább azt mondom szakítsunk. Bár ez azért is van, mert eddig nem igazán voltam szerelmes. Biztos jobban bírnám a távolságot ha igazán szerelmes lennék. Volt barátom megkérdezte, és mit csinálál, ha az orvosin tanulnék?? (nekik nagyon kevés szabadidejük van) "Hát nem járnék veled! ilyen egyszerű!" - mondtam mosolyogva.
ja és még egy dolog, magam is meglepődtem azon, hogy nem maradnék itt nagyvárosban miatta. úgy értem egy kollégium van, amit szüleim fizetnének, de ezt még érte sem vállalnám. bár lehet ezt jövőhéten már másképp fogom gondolni.. ki tudja. Sőt, jelenleg ahhoz sincs kedvem hogy ő jöjjön el hozzám, nem akarom hogy rólam beszéljen a város. (külföldi és ez látszik a külsején) Na, ezért is sok vád ér egyik ismerősömtől, hogy nem merem sose felvállalni magam mások előtt!
Köszönettel: Anita

Szép estét kívánok!
Köszönöm gyors válaszát a csop. pszichoterápiával kapcsolatban.
Félek,ha az én ritmusomat követjük,sokáig megragadunk a bemutatkozásnál.Egyszerűen el sem tudom képzelni,mit tudnék magamról mondani.
2hetes lesz,mindennap menni kell,a Pszich. Klinika szervezi.
Tartok tőle,hogy én leszek a visszahúzó,már arra gondolok,hogy azon a bizonyos első beszélgetésen megpróbálok alkalmatlan lenni.Lehet,hogy így lenne mindenkinek a jó.
Ön szerint ilyen hozzáállással vágjak bele?Lehet,hogy adok magamnak egy esélyt és menet közben abbahagyom.
Köszönöm válaszát,ígérem,ebben a témában többet nem zavarom.
Ildi

Tisztelt Pszichológusnő!

Szeretném a segítségét kérni.57 éves nő vagyok.17 éve váltunk el.Ez idő alatt egy férfivel volt egy több éves kapcsolatom,aminek én vetettem véget,mert a családom nem fogadta volna el.Nem is tudtak róla. De azóta semmi,és azelőtt sem.Pedig kortársaim közt nem nézek ki rosszul.Átlagos magasságom van,nem vagyok elhízva,az arcom sem csúnya.Normális gondolkodásom van.Dolgozom.Járok egy tanfolyamra,ahol egy férfi mellett ülök,nagyon kedves barátságos volt velem.Nekem is nagyon szimpatikus.Nemrégen volt a névnapja,és én telefonon felköszöntöttem,és azóta úgy megváltozott,mint aki azt gondolja,hogy hogy jövök én ehhez,hogy felhívom..Megmondom őszintén, hogy nagyon rosszul esett. Ezt csak azért írom,mert van aki azt mondja,hogy finoman egy nő is kezdeményezhet.Én is ennek szántam,mert a korábbi beszélgetésekből ,meg gesztusokból úgy éreztem,hogy tetszem ennek a férfinek.Nagyon szeretnék már egy normális társat akivel szépen élhetnék.Nem tudom,hogy más hogy ismerkedik,csak azt látom,hogy nálam rosszabbul kinéző nők,akik nem is okosabbak nálam előbb utóbb találnak maguknak egy férjet,élet társat.Én már nem járok szórakozóhelyre ,munkahelyemen sincs korban hozzám illő férfi.Biztosan van bennem valami ami ellenszenves a férfiak számára?Én igazából úgy gondolom,hogy egy férfinek kellene kezdeményezni,hisz ebben a kis városban azért többé-kevésbé ismerik egymást az emberek,tudják,hogy egyedül vagyok.Miért nem áll elém egy férfi,hogy szeretne udvarolni? Mert azt sokan mondják,hogy jól nézek ki,de ennyi és nem több.Szeretném tudni,hogy Önnek mi a véleménye?

A parommal 14 honapja vagyunk vagy voltunk mar en sem tudom... sajnos nekem ez idokozben elvaltak a szuleim es az utolso fel evet egy lakasba toltottuk ami alatt en a problemaim miatt nem voltam jo passzban es sokat bantottam. Nem tudtam akkoriban meg eldonteni, hogy mit akarok mihez kezdjek. Nem mutattam iranta tul sok erdeklodest es nem adtam neki szeretet,O mindenben melletem volt de ezelott 3 hettel rajottem h van valakije. En elkoltoztem de azota is szenvedek, Igaz majdnem naponta talakozunke sbeszelunk, de idot kert hogy tudja eldonteni, hogy szeret vagy sajnal...mivel neki az eletebe lepett egy bizonyos no, aki az esze szerint nem akarna, mivel a nonek ferje es gyereke van, de viszont annyira feldulta nonek a vele valo viselkedse, hogy azt adta amire en a magam problemai miatt el voltam foglalava, hogy most ugy erzem elveszitem. O szeretne velem megprobalni, de nem tudja mi tortenik vele. Ha nem vagok mellete hianyzom, ha mellete vagyok, akkor egy ido utan idegesitem. Vissza szeretnem szerezni...es szeretnem, ha eletunk vegeig tarthatna..28 eves vagyok es elosozr erzem azt, hogy el tudnam kepzelni valakivel az eletem hosszu tavon, pedig eddig minden kapcsolatomban megfordult az ex pasijaim fejebe a hazassag gondolata, nekem meg most eloszor... Mi a legjobb srtategia ebben az esetben, hogy vissza tudjam szerezni egy gyerekkel rendelkezo hazas asszony karjai kozul...A parom 25 eves...Koszonettel..Beata

Kedves Vera!!!
Oly sok időt elpazaroltam erre a férfira,aki mindig csak követelt tőlem de ő nem tett soha semmit. Minden szeretetemet mindenemet neki adtam és cserébe nem sok mindent kaptam tőle, sajnos sokszor még szép szóval sem illetet mert szerinte\" igy kell egy nővel beszélni\" nehogy el bizza magát.De szerintem ő volt nagyon elbizva mert tudta hogy mindenben számithat rám.Lehet még a mai napig is ugy van vele, hogy egyszer majd megadom magam és minden folytatodik ugy mint eddig.Nem tehetek róla de én még mindig őt szeretem bármi ellenére is,és már probáltam más férfival kapcsolatba lépni de egy baráti beszélgetésnél nem tudok tovább lépni mert
annyira még annyira erősen ragaszkodom hozzá. Pedig tudom már eddig is nagyon kihasznált,és ha továbbra is engedem szintén csak az érdekli majd miként használjon ki. Most már teljesen kiégetnek érzem magam,még magammal sem vagyok kibékülve akkor hogy kezdhetnék egy másik kapcsolatot mikor magam sem tudom hogy lenne jó?? Kérem tanácsoljon valamit!!!Köszönöm
Üdv Rita

Jó napot kívánok!
Köszönöm szépen válaszát,sajnos főleg anyagi okokból a személyes találkozást nem tudom megoldani.
Áprilisban voltam 10napot kórházban,kiderült(amit én is sejtettem),hogy szerencsére eredményeim,értékem nem változtak, a "st. idem" állapotában vagyok...úgy érzem lelkileg is.
elmondtam,amit tudtam-ez kb. a negyede volt annak,amit Önnek leírtam.Kaptam egy időpontot csoportos pszichoterápiára,a felvételi beszélgetés rohamosan közeledik,jún. elején csoport.
Mit kell ott tennem,hogy zajlik egy ilyen 2hetes terápia?Azt hiszem,nekem már egy emberrel is nehéz megosztani főleg a mélyebb gondokat-érzéseket(amúgy nincs gondom a hétköznapi témákról beszélgetéssel,akár idegenekkel is,jöhet az időjárástól a gyereknevelésig szinte minden téma)
De pl. arról,hogy voltam osztálytalálkozón,és semmi olyat nem tudok felmutatni,amit egy átlagos korombelinek szinte természetes(család,barátok,programok,munkahely),ezt hogy osszam meg 10-15 idegennel?Egyáltalán,milyen "haszna" lehet egy csoportterápiának?Lesz egy orvos?pszichológus és néhány beszélgetős,és mindenki panaszkodik?
Egy "támpontom" van,a Madách színházban láttam a Csoportterápia c. darabot,hát...az első felvonás komédia,a második részben találtam meg a "komoly" megérintő és elgondolkodtató mondanivalót.Ajánlom,nézze meg,szerintem tananyag lehetne.
Ott volt az,hogy egyesével bemutatkoztak,elmondták,mi a problémájuk,utána kibeszélték,ill. szerepjátékkal előadták egymást segítve.
Én ebben csak a bemutatkozásig jutnék,mit kellene mondanom,mi bajom van?Semmi..vagy legalább semmi olyan,amit el tudnék mondani 5-8-10 idegennek.
Köszönöm válaszát

Tisztelt Vera!
Köszönöm gyors válaszát
A páromat szexuálisan bántalmazták gyerekkorában az anyja is bántalmazta lelkileg és fizikailag is. Ezt még megismerkedésünk kór mondta el. 2hónapja visszaköltözött hozzánk párom édesanyja és azóta van ez,hogy Cumival alszik és sötétben fürdik, és alig beszél nem tudok vele beszélni,hogy menjünk el valahová.
Sokat dolgozom keveset vagyok itthon nem lehet,hogy újra bántalmazva van csak nem meri mondani vagy segítséget kérni? Vagy esetleg ez valami betegség jele?
Köszönöm előre is válaszát és eddigi segítségét

Tisztelt Saródy Vera!

A párom meglepő dolgokat művel és nem hajlandó beszélni csak sír ez kevésbé zavaró ami aggaszt,hogy esténként szó szerint cumival alszik és mikor itthon van akkor is a szájában a cumi sötétben fürdik folyton sötétben akar lenni. Van egy elég komoly názeteltérés a családban de ezt nem tartom normálisnak

Tisztelettel Kedevs Vera mit tegyek mit csináljak a párommal?
Találkozott már ilyesmivel?
Vigyem pszichiáterhez esetleg?
Előre is megköszönöm tanácsát/válaszát. köszönöm Aggódó

férjem 44 éves, fiatalos megjelenésű. én fiatalabb nő vagyok. már majdnem 20 éve együtt élünk. két éve nem akar velem szexuális életet élni. viselkedése is megváltozott. ridegen bánik velem. lehet van valakije? vagy mire következtessek?

Tisztelt Cím!
Unokaöcsém márc.29 óta van az egri kórház pszichiátriai osztályán. A diagnózis: BIPOLÁRIS ZAVAR + SKIZOFRÉNIA KEVERT FÁZISA. Az állapota inkább romlott azóta. 24 éves, a vérnyomása előzőleg normális volt. Kb. egy hónapja vérnyomáscsökkentőt kell szednie. Nyugalmi helyzetben hirtelen szívdobogás jön rá.(A pulzus 120)
Mitől? A válasz:nem tudjuk. Azzal a panasszal került be a kórházba, hogy ,,zsong a feje". Erre kell gyógyszert beállítani, mondták neki.
Azóta 7 szem gyógyszert szed, s egyre rosszabbul érzi magát.
Beszéltem a kezelő orvosával erről. Nem vitatom, hogy nem egyszerű egy ilyen diagnózist felállítani. Aggodalomra ad okot, hogy rosszabbul érzi magát, mint mikor befeküdt. Az orvosával együttműködik, meg akar gyógyulni!
Mit tehetünk, hová fordulhatunk? Jó lenne, ha egy másik orvos is ,,megvizsgálná"?
Várom segítő válaszát, melyet előre köszönök!
Üdvözlettel: Aggódó nagynéni

Kedves Vera!
21 éves lány vagyok és párkapcsolati problémával fordulok önhöz.Van egy barátom aki 26 éves. Amikor megismert engem nagyon megtetszettünk egymásnak csak neki barátnője volt még akkor. Az előző barátnőjével folyton csak veszekedtek már szakítani akartak volna vele amikor kiderült a csajról hogy terhes. Ezért visszament hozzá elvette feleségül és engem otthagyott. Rá egy fél évre elvált tőle. Válása után sokat találkoztunk de nem tudta eldönteni hogy mit akar tőlem. Utána rá 6 hónapra összejöttünk! Azóta több mint 2 éve hogy együtt vagyunk. A problémám az lenne , hogy mostanába ugy érzem mint hogyha már nem szeretne annyira, és az bánt a legjobban hogy neki mindennél és mindenkinél a fia fontosabb. Ez még úgy oké is lenne csak ő ezt az egészet már nagyon túlzásba viszi! Az égig magasztalja azt a gyereket ,a gyereknek mindent ,de nekem meg semmit nem vesz meg sőt tőlem várja el hogy vegyek neki ezt-azt holott tudja hogy nincs pénzem mert nincs munkám sajnos és én ugy gondolom hogy nem egy nőnek kéne finanszirozni a férfinek a dolgokat hanem fordítva! Ha összeveszünk akkor elkezdi azt mondani hogy: "nekem nyolc akkor szakítsunk. Nekem nincs vesziteni valóm ott a fiam nőt én találok magamnak". Egyszerűen ha szakítanánk nem is érdekelné hogy vége lenne pedig már 2 éve együtt is lakunk egy családnál ahol 2 gyerekre kell vigyázni, mert az apukája egyedül neveli őket és külföldön dolgozik! És ez nekem nagyon rosszul esik meg az is hogy állandóan a fiával jönn. Nyaralni is úgy akar eljönni hogy hozza a fiát aki 3 éves. Én viszont meg igy nem akarok menni mert én most nem azért megyek el nyaralni hogy egy 3 éves gyerekre vigyázzak nekem az ugy nem kikapcsolódás! Csak ha ez megmondanám neki ugy is azt mondaná hogy: én vagyok a szemét meg hogy nem szeretem a fiát meg hogy ö most szakít ezért, még képes lenne meg is ütni annyira nemnormális már nála ez a dolog! Másnak is van gyereke mégsem isteni ennyire mint ahogy ö is. Olyan érzésem van mint hogyha csak egy mellék szereplője lennék az életébe!
Elhiszem hogy szereti a fiát meg persze szeresse is meg törődjön vele, de azért én is ott vagyok neki velem is kéne törődnie, foglalkoznia. Nem mindig érezteti velem azt hogy szeretne engem! Állandóan a fiam igy a fiam ugy az égig magasztalja és már idegesítően már szinte megutáltatja velem azt a gyereket. Engem meg sokszor csak szidni tud egy dicséretet nem kapok tőle sose ,hogy jól nézel ki vagy aranyos vagy ,vagy bármi... Mit tudna ön tanácsolni hogy mit tehetnek? Szeretem nem akarom elveszíteni de ha ő igy áll a dolgokhoz ez nekem nem lesz jó a későbbiekbe!

Tisztelt Szakértő!
A problémám egy családtagnak kölcsönadott pénzösszeggel kapcsolatos. Sajnos nem voltam még ilyen helyzetben és egyszerűen nem tudom, mit lépjek.
A sógornőm és a párja elutazott külföldre kirándulni, ahonnan sms-ben kölcsönkért a férjemtől, mert biztonságosan szeretett volna még költekezni; illetve otthon is várták őket a számláik, amiket hazatértükkor rendeznie kellett. Az egész kölcsönkérést a férje tudta nélkül rendezte!
A férjem megkérdezett engem, belemegyek-e, természetesen hagytam, hogy utaljunk, elvégre a testvére. A sógornőm azt mondta, 2 hét és megadja. Most 2,5 hónapnál járunk. De nem is ez a gond.
Múlt héten írtam neki egy e-mailt, mert 2 hónap alatt egyszer beszélt a férjemmel a pénzünkkel kapcsolatban, miszerint gyorshitelt vesz föl, hogy nekünk megadja kamatostul. Azt mondtuk, rendben. Családtag, nekünk ez spórolt pénz, tehát állt egy bankszámlán, nem volt aktív összeg--ráhagytuk a dolgot. De mint említettem írtam neki egy emailt, hogy mi a bankszámlaszámom, hogy arra utalja a pénzt, ha megkapja a hitelösszeget. Nos, nem írt vissza. A férjem az emailem után pár nappal beszélt vele telefonon, amikor a sógornőm azt mondta, hogy ő megkapta az emailemet, de nem ír vissza, mert ők a férjével ezeket a pénzügyi dolgokat úgy intézik, hogy a másik nem szól bele. Így, mivel ő a férjemtől kért kölcsön, velem nem akar ez ügyben beszélni. Csakhogy a férjem elmondta neki, hogy a mi házasságunkban másképp működnek a dolgok: mindkettőnk tud minden pénzügyi lépésről, kikérjük egymás véleményét stb, ezért nem volt szép, hogy nem reagált nekem. Azóta írtam egy másik mailt, hogy nekem is írhat ezzel kapcsolatban, elvégre az én örökségemből küldtük a pénzt, tehát engem érint a dolog. De nem reagál, ami rettenetesen rosszul esik, mert ezzel úgy érzem, nem ismer el engem, mint az öccse teljes jogú házastársát, ill. nem tisztel meg, hogy csak annyit reagáljon, hogy "oké, majd küldöm".
Kérem, ne értse félre, nem a pénzről van szó, tudom, hogy visszaadja. Sokkal inkább az bosszant és szomorít el, hogy megaláz: "látta az emailem, de szándékosan ignorálja". Számomra ez az jelenti, hogy egyáltalán nem tisztel, nemhogy családtagot, hanem, mint semmit se. A férjemről annyit, hogy megvédett engem és a kapcsolatunkat, azonban ő ebbe a dologba mélyebben már nem akarja magát beleásni, mert azt mondja: fogadjam el, hogy a testvére ilyen egoista és gyerekes. Azonban nekem ez nem megy.
Mint említettem, a sógornőm a férje elől titkolja, hogy tőlünk kért kölcsönt, nem akarja, hogy a fülébe jusson. Állítólag előttem is szégyelli a dolgot, hogy kért kölcsön, ezért részben ezért nem válaszol nekem az üzeneteimre. Én viszont rettentően sértetten érzem magam. Szeretném megértetni vele, hogy nem így működnek a dolgok, engem is tiszteljen meg, hogy válaszol nekem. Nem tudom, hogy mit tegyek: írjak egy 3. emailt, amiben leírom a véleményem? Nem szeretném a dolgot ennyiben hagyni, mert hosszú évekig kell egymás társaságát majd elviselni és nem lenne jó, ha tudnám, hogy nem ismer el, nem tisztel, mint az öccse feleségét. Ill. bármi családi pénzügyi probléma felmerül, akkor ki akar majd hagyni? Nekem ez rettentő mód furcsa, mert az én családomban sosem voltak ilyen problémák és a férjemmel is másként élünk.
Köszönöm segítségét, tanácsát előre is!
Üdvözlettel:
Alexa

Kedves Vera!!
El fogok gondolkodni a dolgokon, és próbálok jó döntést hozni.Csak egy kérdést szeretnék feltenni Önnek, ha ennek az embernek nincs komolyabb célja velem, csak az hogy csábitgasson és kihasznájon akkor legyen szives megmondani miért ragaszkodik hozzám és miért hivogat.Most fent van Pesten a barátja keresett neki munkát,az itthoniak azt mondták összeakarja szedni egy kicsit magát és vesz egy kis kocsit amivel tud majd közlekedni.A télen is volt fent egy hónapot és amikor hazajött addig keresett míg el
nem mentem hozzá.Mindenki kapott egy kis képletes semmiséget és utána a maradék pénzt ami nem kevés volt megitták a testvérével meg vettek belőle cigit, megadták a tartozást a kocsmába.Pedig megbeszéltük mit lehetne venni belőle, de sajnos nem arra lett forditva. Tudom ezt ez embert megváltoztatni nem lehet, akkor legyen szives megmondani miért ragaszkodik hozzám ennyi éven keresztül??? Meg féltékeny is ha több ideig nem beszélek vele akkor azt hiszi van valakim és már nem érdeklem.Kérem adjon valami választ kérdésemre?? Előre is köszönöm!!!
Méhi Rita

Kedves Vera!!!
Telefonon már sokszor beszéltünk, a barátommal kapcsolatban, csak azt szeretném kérdezni, miért ne vegyem fel a telefont vagy hívjam vissza ha keres.Máskor mi mindig visszahivtuk egymást ha nem is volt nálunk a telefon. Mi ebben a szituáció hiszen nem tudunk egymásról semmit.
Még lenne egy másik kérdésem is,ez az ember eddig semmit nem tett azért hogy komolyabbra forditsa velem a kapcsolatot, akkor legyen szives megmondani miért keres,és miért ragaszkodik hozzám.Ha most nem sikerült beszélni velem egy idő után ujból keresni fog majd.Akkor a továbbiakban mit tanácsol, mit kellene tennem??
Várom mielőbbi válaszát!!
Méhi Rita Mezőtárkány

Kedves Doktornő !

Rémálmomról kérdezném Önt. Tegnap megálmodtam halálom pontos időpontját. Napra ,órára, betegségre vonatkozóan.
7 hónapos kisfiamat nevelem, egyedül vagyok.
Szüleim segítenek.

Kérem válaszoljon levelemre.
Köszönöm

Kedves Zsuzsa!
Én egy 25 éves lány vagyok. Kövér voltam 21 éves koromig, akkor elhatároztam hogy ez így nem mehet tovább, elkezdtem tornázni és két év alatt 30 kg-tól megszabadultam. Jelenleg 60kg vagyok, és ezt már évek óta tartom. A gondok ezután kezdődtek.
Nem tudom elfogadni önmagam. Mások szerint karcsú és csinos vagyok, de én nem ilyennek látom magam. Ha magamra nézek, csak azt látom, hogy hol mi vastagabb rajtam a kelleténél. Sokkal gátlásosabb vagyok mint dagin, ez odáig vezetett, hogy kb 5 éve nem voltam strandon, mert nem akarok levetkőzni, sőt ennyi ideje nincs párkapcsolatom sem, szintén a testem miatt. Nem ismerkedek fiúkkal, mert úgy érzem, hogy átverném őket,mert ránézésre nem látszik de a ruha alatt nem olyan feszes a bőröm, és a hasamon csíkok is vannak. Emiatt lehet hogy undorodnának tőlem.

Még csak 25 éves vagyok, és nem a karom ilyen gondolatokkal leélni az életem. El akarom fogadni az új testemet és ha belenézek egy tükörbe akkor elégedett szeretnék lenni magammal, és azt mondani hogy igen egy dögös csajt látok, akinek van önbizalma, és elégedett önmagával.
Kérem, hogy segítsen!
Köszönöm: Beáta

Kedves Doktor No,

koszonom szepen a valaszat. Csak meg annyit szeretnek megjegyezni, hogy a kisfiu apukaja az osszes megjegyzeseit mindannyiunk elott szokta mondani: ott van ilyenkor a ferjem is, illetve az apuka felesege is, es mindket gyermek (a lanyom, illetve az o fia).

Masfele megnyilvanulasai nincsenek, de nekem ez is eleg... Es nem tudom megerteni, hogy mindez honnan fakad: lehetseges az is, hogy ellenem iranyulnak ezek a megjegyzesek (bar en soha nem gondoltam erre), masreszrol viszont az apuka lenezi az osszes noket, lanyokat (annak idejen amikor terhes voltam, azt mondta a ferjemnek hogy "csak egy lanyt" tudott osszehozni??). A sors ironiaja, hogy nekik idokozben fiuk lett (mert ha nekik is lanyuk lett volna, akkor talan most maskeppen viselkedne).

Azonkivul a sajat szajaval mondta egy parszor, hogy irigy rank, mert anyagilag jobban allunk mint ok... persze ezt felig viccesen mondta, de latszik rajta, hogy valoban sokszor tesz rosszindulatu megjegyzeseket.

A fiat allandoan arra sarkallja, hogy ferfias legyen (pedig a gyerek meg nincs 3 eves sem), allandoan arra buzditja hogy legyen bator, masszon fel a csuzdara es utana akar fejjel lefele is csuszhat lefele (sokszor a felesege szol ra, hogy mit akar csinalni a gyerekkel), ja, es nem mondtam, hogy a gyereket mar 7 honapos kora uta eroltette hogy jarjon (hogy buszkelkedjen vele, hogy az o fia milyen hamar elkezdett jarni, pedig hiaba volt az erofeszitese, mert a gyerek igy is csak 1 eves kora utan kezdett jarni)...
Szoval nala a legfontosabb az, hogy legyen mivel buszkelkedjen. Es epp a napokban meselte az apuka, hogy latott a parkban egy masik kisfiut, akinek olyan kicsi "futyije" volt... az o fianak viszont sokkal nagyobb a futyije... es ezt elmondta legalabb 3-szor 4-szer.... Mar elkapott a rosszullet, hogy mennyire sokat hangoztatja ezt a dolgot. Es persze a gyerekek fule hallatara.

Szilvia