Tajcs Sándor válaszol

Tisztelt Doktor Úr!

Kevert szorongásos és depressziós zavarom van, antidepresszánst és Frontint szedek. Régen nagy gyógyszerfüggő voltam és utólag már tudom mekkora egy ökör voltam meg kórházba is kerültem emiatt, azóta betartom az orvos utasításait és nem kábítom el magam a gyógyszerekkel. Már megállom hogy ne vegyek be annyi Frontint de a gyógyszeres üvegét szoktam szipuzni. Jó, tudom nem kell azt szippantgatni és akkor nincs semmi de ha ezt csinálom annak milyen káros hatása lehet?

Köszönettel: Ernő

Kedves Doktor Úr !

Egy számomra nagyon fontos kérdéssel fordulok Önhöz és remélem tud segíteni. Én egy 5 éve ópiát függő (máktea függő) nő vagyok. Biztos mindenki ezt mondja de én tényleg csak azért iszom hogy ne legyek rosszul. Most hogy mennyit azt nem tudom mg-ra pontosan leírni de napi 1 liter körül ittam. Sajnos kidderült hogy miómával kell műteni és altatni fognak. Nagy nehészségek és lábfájás, hasmenés után eljutottam oda hogy már 1 hónapja 1dl teát iszok amiben minimális lehet az ópium tartalom hisz megy a hasam egyfolytában. A kérdésem a következő tudnak így altatni hogy iszom ezt a kevés teát? Vagy ott maradhatok az asztalon? Az altató orvossal nem igazán szeretném ezt bevallani szégyellem nagyon , de Ön biztos azt javasolja hogy mondjam el. Azt szeretném még kérdezni hogy van -e az altatóorvosnak titoktartási kötelezettsége vagy az egész kórház ezen fog csámcsogni hogy a hülye drogos. Pedig senki nem mondaná meg rólam hogy kávé helyett mákteát iszom. Van rendes munkahelyem könyvelek.Normális házban lakunk van két autónk amit mi kerestünk meg nem édesapám vette tehát élünk rendesen mint mindenki csak reggel mint mondottam nem kávéval indítok.
Mit tegyek? Nem szeretnék meghalni az asztalon! Amivel altatnak és az ópium között milyen kapcsolat van?
Válaszát előre is nagyon megköszönve Tisztelettel:könyvelő

Tisztelt Doktor Úr!
Olyan problémával fordulok Önhöz, amely sajnos a családunk biztonságát veszélyezteti. Mi négyen vagyunk a családban, mindig is józan életű, szerető család voltunk, alkoholtól, mindenféle szenvedélybetegségtől mentesek. Emeletes házban lakunk, sokat hallottuk a szomszéd családok részeg kiabálását, verekedését. Mi boldogok voltunk, hogy nálunk ilyen soha nem fordult elő és nem is fordulhat elő a későbbiekben sem. Nálunk még szeszes ital is csak ritkán volt otthon.
A mi problémánk kb 10 évvel ezelőtt kezdődött, amikor édesapámat egy daganatos betegség miatt leszázalékolták és otthon maradt. Mindig is pörgős ember volt, a munkája miatt a településünkön nagyon sokan ismerték és tisztelték. A leszázalékolás után néhány évig nem is volt probléma. Sok orvoshoz kellett neki járni vérnyomás, cukorbetegség, műtét, bőrproblémák, illetve a daganatos betegség miatt is. Kb 20 féle gyógyszert szed egyszerre a mai napig is.
Egyszer csak azt vettük észre, hogy az orvosi vizsgálatokról egyre később ér haza, a lehelete alkohol szagú. Természetesen mindig letagadta, hogy ivott volna. A lakásban is eldugott üres vagy teli üvegeket találunk, amiről azt állítja, hogy valaki odacsempészte.
Az igazi probléma kb 5 éve kezdődött, amikor az italozás már nyilvánvaló vált, sárban fetrengett, árokba gurult, a parkban feküdt teljesen kiütve, négykézláb mászott a járdán, elájult a lépcsőházban, stb. Sajnos még tudnám sorolni. Azt hozzá kell tennem, hogy az ital mellett továbbra is szedi a 20 féle gyógyszert.
A családunk állandó rettegésben él, amikor még nincs otthon félve várjuk, a telefont, hogy honnan szedik őt össze és hozza valaki haza, vagy beviszik a rendőrségre (ez is előfordult már)
Mindig is házias ember volt, most már nem várjuk el, hogy valamit is csináljon otthon, mert félünk, hogy valami probléma lesz. Jó párszor nyitva felejtette már a lakást, égve felejtette a gázt, rajta az edénnyel, ami aztán kidobásra került, Mi soha nem beszéltünk otthon csúnyán, most állandóan becsmérel, trágár beszéddel fenyeget bennünket,másokat telefonon vagy személyesen zaklat. (kaptunk már olyan telefont, hogy beszéljünk vele, mert zaklatásért feljelentik)Otthon tettlegességig még nem fajult a helyzet, de elképzelhető, hogy ez is előfordul még.
Mindig szépen kérjük, hogy ne igyon, amire az a válasz, hogy Ő egyáltalán nem iszik, mi csak kitaláljuk ezeket a dolgokat. Semmire sem emlékszik az alkoholos állapotban elkövetett cselekedeteiről. Néha olyan, mintha teljesen elvesztette volna az eszét, mintha elborult volna az elméje.
Sokszor kértük, hogy feküdjön be elvonóra, de mivel állítása szerint nem iszik így ezt nem hajlandó megtenni.
Nagyon tehetetlennek érezzük magunkat, az életünk egy rémálommá vált, hová lett a mi boldog családunk?
Én nagyon szeretnék segíteni rajta, hiszen még csak a hatvanas évei végén jár és teljesen tönkreteszi (tette) magát és a családját is. Már nincsenek közös programok, hiszen már szégyellünk vele bárhol is megjelenni, mert 1-2 pohár után már bántó és otromba a viselkedése.
Már ránézésre is lerí róla az alkoholizmus ténye.

Kérdezem a Tisztelt Doktor Urat, hogy van-e valami segítség, lehetőség van-e kényszer elvonókúrára, lehet-e valamit tenni a beleegyezése nélkül, vagy tovább kell néznünk a teljes elzűllést és leépülést. Teljesen tehetetlennek érezzük magunkat, mindenki azt kérdezi, hogy mi lett ebből a józan életű emberből? Várom mielőbbi válaszát és tanácsát.
Köszönettel