Keresők... Írja kulcsszavait a kívánt mezőbe!
|
| | |
|
Várszegi Andrea
|
|
|
pszichológus, pszichológia szakos tanár
Klinikai gyermek szakpszichológus jelölt |
|
|
|
|
INFOPANEL
| Várszegi Andrea
|
Összes válasz:
36
Átlagos válaszidő:
4,3 nap
1 megválaszolatlan »
|
|
Szakértőnktől most nem kérdezhet,
mert 3 napnál régebbi megválaszolatlan kérdése van.
|
|
| |
|
|
Egy érdekes pszichológus barát 2012. május 10. 15:34 #36 |
|
Kedves Andrea! Nem olyan régen közel kerültem egy lányhoz, de mint barátság aranyos kedves jól elvagyunk. Ő most végzett pszichológusként. Ami a fő problémám vele az, hogy sokszor úgy érzem nincs, velem nem támogat és ez kicsit idegesít. Ugyanis amikor el mondok bármi gondomat, lelki problémámat, van elég abból most sajnos amit ő tuti lát. Így elvárnám, hogy mondjon pár szót, véleményt, de szinte semmire nem szokott reagálni, ha írásba mondom el neki (msn) csak egy szomorú smiley a reagálása, ha személyesen találkozunk, akkor se mond szinte semmit, tudom a barátom és nem a pszichológusom, de szerintem egy barát is mondhat pár jó szót, véleményt. Azt nem tudom, hogy többet akar-e mint barátság, mert eléggé elrejti magát előttem, ilyen téren, azon gondolkoztam, hogy talán ezért is ilyen velem. Azt kérdezném, hogy ez esetleg valamiféle terápiás megoldás a szakmába vagy egyszerűen alkalmatlan szakember vagy nagyon nem akar pszichológusként mutatkozni előttem. Önök mit gondolnak miért ilyen? Köszönettel Gábor
|
|
Kedves Gábor, A leírtak alapján igen sok oka lehet annak, hogy barát(nő)je miért viselkedik így önnel. Ez azonban nem "terápiás megoldás" a szakmában, inkább azt gondolom, hogy az önök közötti tisztázatlan viszonyból eredhet. Javasolom, hogy mondja el neki mindezt, kérdezze meg tőle, hogy miért viselkedik így. Véleményem szerint egy barátság csak még őszintébb és mélyebb lesz ezektől a beszélgetésektől. Üdvözlettel, Várszegi Andrea pszichológus
| |
| | |
|
?-:( 2012. május 10. 15:24 #35 |
|
Kedves Andrea! Van egy barátom 2 hónapja, a baj csak az hogy undorodom ha hozzám ér, de nem csak vele van így hanem eddig minden barátommal. 24 éves vagyok, és kb. 1,5 éve állapították meg nálam a paranoid skizofreniát.Gyerekkoromba többszöri nemi erőszaknak voltam kitéve, legalább is azt hiszem, hogy az volt......de nem tudom:...Igazából azért vagyok a barátommal hogy gyerekem legyen....és ha megtudnám hogy gyerekem lesz akkor dobnám.... mert nem tudom elképzelni hogy hosszabb távon legyen mellettem valaki!Elmúlik ez valaha hogy nem tudom elviselni hogy ha úgy érnek hozzám...? Vagy a betegségem miatt van? vagy mitől?nagyon rossz így hogy szeretnék gyermeket de tudom hogy így meg oda kell adnom magam valakinek, ez undorral tölt el! zsuzsi
|
|
Kedves Zsuzsi, Az Ön által leírtak alapján, érzései érthetőek. Azt javasolom azonban, hogy mindenképpen keressen fel egy pszichiáter/pszichológus szakértőt, aki segíteni tud Önnek ezek feldolgozásában. Ezek az érzések változhatnak, de azt gondolom, mindenképpen segítségre van szüksége, hogy a párkapcsolat és a szexualitás örömeit is megélhesse! Üdvözlettel, Várszegi Andrea pszichológus
| |
| | |
|
hogyan tovább? 2012. március 31. 07:46 #34 |
|
Tisztelt Doktornő! 22 éves lány vagyok és tanácsot szeretnék kérni az anyukámat illetően! Ő 48 éves és sok betegsége van. Depressziós, magas csontritkulása van mozgásával is nagy baj van nem ugy megy mint egy 48 éves hanem ugy mint kb egy 80 éves. Nagyon kevés rokkantnyugdíjat kap és áprilisba kell visszamennie felülvizsgálatra! Egyre több embertől halljuk hogy elveszik a rokkant nyugdíjat még olyantól is aki SN beteg pedig az nem gyógyitható. Anya nagyon sokat sir eléggé fél hogy nehogy elvegyék töle azt a kevés pénzt is mert akkor az életünk kilátástalan. Anyának egy élelmiszer eladói szakmája van és mivel magas a csontritkulása ,már nem dolgozhat olyan területen de sajnos könnyebb munkára meg nincs lehetőség! És itt van a probléma, hogy nem tudjuk ,hogy hogyan tovább az életbe! Nehéz fizikai munkát már nem birja, könnyebb munkára nincs lehetőség, de ha elveszik töle a rokkant nyugdijat mégis miből éljen meg? Én segítenék de nem tudok elhelyezkedni! Akárhová beadtam az önéletrajzomat vagy próbálkoztam az mind kudarcba fulladt! Sajnos rokonaink sincsennek apám meg nem törődik velünk. Mióta anya beteg lett még anya barátnöi, is elfordultak anyától mindenki csak hibáztatgatja pedig nem tehet arról hogy lebetegedett......ezt még el is tudná viselni de ez a kilátástalanság nagyon megviseli és engem is! Ön mit tudna tanácsolni? Válaszát elöre is köszönöm!
|
|
Kedves Kérdező, Valóban nagyon nehéz helyzetben vannak, de a reményt nem szabad feladni! Édesanyja kilátástalansága sajnos betegségéből is származik, a jövőt reménytelennek látja. Azt tudnám tanácsolni, hogy keressék fel a kerületileg illetékes - illetve vidéken az ottani - Családgondozót, aki a szociális helyzetük rendezésében segítségükre lehet. Remélem helyzetük minél előbb jobbra fordul! Kitartást és sok örömöt kívánok Önnek az életben az aktuális nehézségek mellé! Üdvözlettel, Várszegi Andrea pszichológus
| |
| | |
|
zsuzsi 2012. március 6. 22:24 #33 |
|
Kedves Andrea miért van az hogy amikor szomorúnak kellene lennem akkor vagyok vidám, és amikor vidámnak akkor meg szomorú? Pl. haldoklik a mamán és az helyett hogy szomorú lennék, még örülök is , pedig jó viszonyba vagyok vele. Ez lehet egy betegség tünete? zsuzsi
|
|
Kedves Zsuzsi, Nehéz ezt így látatlanban megmondani. Lehetséges, hogy ez egyfajta védekező mechanizmus és az igazi fájdalom, majd csak később jelentkezik. Azt javasolom, ha ez az állapot más szituációkban is fennáll, keressen fel egy szakembert, élő terápia és kivizsgálás céljából. Üdvözlettel, Várszegi Andrea pszichológus
| |
| | |
|
hiszti 2012. március 6. 09:25 #32 |
|
Tisztelt Doktor Nő! Én nekem van egy fiam 7-éves lesz áprilisba. És azzal kerestem meg önt hogy mitől van az hogy a fiam mindenért hisztizik,ha erélyesebben van rá szolva vagy ha szeretne valamit és nem engedem 15-percen keresztül hisztizik,de viszont könnyen megvigasztalható. Kb.4-5-hónapja vettem észre hogy hisztis. Csak tartok tőle ha el kezdi az iskolát idén szeptemberbe hogy próblémák fognak fel merülni a tanulásba. Kérem segitsen! Válaszát elöre is köszönöm!Tisztelettel:Jessica
|
|
Kedves Jessica, Mikor gyermeke hisztizik - mely ebben az életkorban még gyakran megesik - azt az érzést éli át, hogy valamit nem kaphat meg azonnal, melytől nyugtalanná válik. A hisztit a legtöbb szülő igen nehezen éli meg, mivel tehetetlennek érzi magát. A kezelésére több "trükköt" is lehet alkalmazni (pl. amennyiben nem zavaró, figyelmen kívül hagyja és megvárja, amíg magától megnyugszik; bevásárlásnál kompromisszum kötéssel (pl. a gyermek választhatja ki, hogy mit szeretne, de csak az ön által meghatározott keretek között (nem választhat csokit, gyümölcs helyett, de eldöntheti, hogy almát szeretne-e vagy banánt...)figyelem eltereléssel...), nagyon fontos azonban szem előtt tartanunk és a gyermek felé közvetítenünk, hogy megértjük, amit átél, viselkedése azonban nem megfelelő. Fontos, hogy megtanítsuk számára, hogy mi módon küzdhet meg a nyugtalanságérzéssel, ha valamit nem kaphat meg azonnal. Minden jót és a "hiszti" mihamarabbi "eltűnését" kívánva, üdvözlettel: Várszegi Andrea pszichológus
| |
| | |
|
andrás 2012. február 1. 08:15 #31 |
|
Tudna ajánlani egy-két szakkönyvet, amiből a pszichiáterek, pszichológusok tanulnak?
|
|
Kedves András, A pszichológiának is nagyon sok területe van, nehéz így könyvet ajánlani. Az alapokat nagyon jól leírja Atkinson-Hilgard-Smith-Nolen: Pszichológia (Osiris Kiadó, 2005) c. könyve, de egyéb "mindennapi pszichológiával" foglalkozó írást bármely könyvesboltban talál. Üdvözlettel, Várszegi Andrea pszichológus
| |
| | |
|
kimerültség? 2012. január 30. 12:01 #30 |
|
Tisztelt Andrea! Egyetemista lány vagyok, most fejeztem be a vizsgaidőszakot. Már pár hónapja érzelmileg elég labilis vagyok. Már a vizsgák előtt is az voltam, az a el se tudtam képzelni, hogy hogy fogom végigcsinálni. Az a baj, hogy túl érzékeny vagyok. Az utóbbi időben pedig úgy érzem, hogy szétestem kicsit. Néha úgy gondolom, elegem van az egész életből, jobb lenne elmenekülni...Időközönként olyan érzésem támad, mintha fájna a fejem, de nem is fejfájás igazából nem tudom mihez hasonlítani, van amikor itt-ott hasogat. Úgy érzem ilyenkor, mintha -nem lennék százas - valaki befolyásolni akarna, mintha mindjárt felrobbanék, gyengének érzem magam, általában ilyenkor rámtör a sírás. Kicsit megijedtem, hogy mi lehet ez. Lehet, hogy csak kimerültem és pihenek kicsit és elmúlik?
|
|
Kedves "Kérdező", Lehetséges, hogy valóban csak kimerültségről van szó, mindenképpen javasolnék azonban egy orvosi kivizsgálást (a szervi eredetű problémák, vérszegénység, vashiány...kizárására) illetve egy pszichológus szakember felkeresését, aki tanácsadással, supportív - támogató - terápiával segíthet "labilis" érzelmi életének rendbetételében. Üdvözlettel, Várszegi Andrea pszichológus
| |
| | |
|
Mostoha 2012. január 29. 14:51 #29 |
|
Tisztelt Várszegi Andre! Elvált anya vagyok 2 lány gyermekkel(5-8évesek)és a párom is(lánya 8éves).Most várjuk közös gyermekünket.A lánya nem él velünk 2 hetente jön hozzánk.Nincs semmi gubanc közöttünk,jól kijövünk... azt hittem.A kislány úgy lett nevelve,hogy hagyták nyerni,mindig ő az első.Amúgy nincs elkényeztetve.Ha nem sértődés volt.Úgy érzem a válás miatt ki lett kímélve, nehogy meg sérüljön...és úgy is van kezelve nállunk az én gyerekeimmel ellentétben.Akik szinte már azért vannak megbüntetve, hogy neki nehogy rosszul essen...és ebből mostanra elegem lett. Úgy érzem ott sajnáltatja magát a gyerek ahol éppen van...persze egyértelmű így jobban figyelnek rá. Vagy nem is tudom,hogy-hogy látom ezt az egészet...mi a helyes ilyenkor?Apuka természetesen elfogultabbb vele.... Köszönettel:HA.
|
|
Kedves HA., Ez valóban nehéz helyzet, nem csak Önöknek, a gyermekeknek is. Azt gondolom azonban, hogy fontos szem előtt tartaniuk, hogy a gyermeket az életre nevelik, ahol bizony érhetik kudarcok. Ez természetes és meg kell tanulnia kezelni őket. Ha kapcsolatuk meleg, szeretetteljes, az általános szabályok bevezetése ezen nem fog változtatni, sőt a gyermek ettől nagyobb biztonságban érzi magát, hiszen kontrollált, biztos körülmények között lehet felelősségmentes "gyermek", mert a helyzeteket nem Ő irányítja. Meg kell találnia helyét féltestvérei között is, ahol nehéz helyzetben van, hiszen Ő egyedül van és valószínűleg az egyetlen eszköze a tehetetlenség és az ebből adódó "sértődés". Ez azonban nem könnyíti meg beilleszkedését. Azt javasolnám üljenek le közösen férjével és beszéljék meg ezt a dolgot. Találjanak ki olyan - mindenkire érvényes -, közös szabályokat, melyek a mindennapokat segítik. Gyermekeivel is beszélje meg, hogyan tudnál közösen segíteni "mostoha" lánya beilleszkedését a családba, azokon a napokon, amikor Önökkel van. Sok boldogságot kívánok Önnek és Családjának! Üdvözlettel, Várszegi Andrea pszichológus
| |
| | |
|
- 2012. január 14. 20:50 #28 |
|
Kedves Andrea! Tegnap voltam a pszichiáteremnél, és azt mondta hogy pszichológust is be kell vonni. Így elintéztük a dolgot és 23-ára kaptam is időpontot. A baj az hogy nagyon félek a dologtól, mint minden újtól.... Az első találkozás alkalmával mi szokott lenni?Hogy zajlik az első találkozás? A pszichológiai tesztek miből állnak? Mi a célja? Előre is köszönöm zsuzsi
|
|
Kedves Zsuzsi, Nagyon örülök, hogy ilyen lépésre szánta el magát. Csak bátorítani tudom, semmi félelmetes nem fog történni. Az első találkozás általában a probléma feltérképezéséről szól, majd a szakember felvázolja a lehetőségeket, megállapodnak a további terápiás lehetőségekben. Pszichológiai tesztek felvételére a probléma tükrében kerül sor, ezek célja a személyiség, az erősségek - melyekre a terápia alapozhat - feltérképezése. Azt gondolom, hogy természetes reakció az új dolgoktól, találkozásoktól való izgalom, mégis nagyon bíztatom és sok erőt kívánok ennek a lépésnek a megtételéhez! Minden jót kívánva, üdvözlettel: Várszegi Andrea pszichológus
| |
| | |
|
bizalom 2012. január 13. 09:08 #27 |
|
Kedves Andrea! Az lenne a kérdésem, hogy tudnék segíteni a barátnőmön? Az a baj vele, hogy megtudtam vágásokat ejt magán, ami megijeszt, és megigértette velem, hogy ezt nem mondom el senkinek, de nem tudtam tovább nézni amiket csinál magával! Elmentem a munkahelye elé, hogy megvárom és váltok vele pár szót, de közbe összefutottam a barátjával, elkezdtünk beszélgetni és megkérdeztem a barátjától, hogy tud e erről, aki persze mit sem tudott róla! Mondtam neki, hogy ne mondja el, hogy tőlem tudja, csak vegye észre a kezén! Hát így is történt, de megtudta hogy én mondtam el neki, hisz csak én tudtam róla, mondani sem kell hogy nagyon összevesztünk, és úgy tűnik hogy a barátja is el fogja hagyni. Szoba se áll velem, ami nagyon rossz, és így nem tudok mit tenni! Úgy hallottam hogy újabban iszik is! Hogy tudok így neki segíteni? Nagyon rossz az a tudat, hogy én kavartam be a kapcsolatukba! Anita Kellemes Ünnepeket, és köszönöm a válaszát!
|
|
Kedves Anita, Azt gondolom barátnője mindenképpen segítségre szorul és ezt leginkább a hozzá közel állók - mint Ön és a Barátja - tudják megadni Neki. Támogatásukkal szakember - pszichológus, pszichiáter - irányába kellene terelniük Őt, hiszen a kezén lévő vagdosások és az alkohol is azt mutatja, segítségre van szüksége. Az idő múlásával majd újra közel engedi Önt magához és rájön, hogy minden amit tesz, azt érte teszi. Nagyon sok kitartást és boldog Új Évet kívánok! Üdvözlettel: Várszegi Andrea pszichológus
| |
| | |
|
h 2011. december 22. 17:53 #26 |
|
Tisztelt Doktornő! Párom egy éve szed hunperdal gyógyszerből 1mg nak a felét este és két hetente kap 25mg.os risperdal consta injekciót.Kérdésem az lenne ,hogy szilveszterkor esetleg meg engedett lenne e egy pohár pezsgő erre a gyógyszer mennyiségre.Köszönöm
|
|
Kedves "Kérdező", Gyógyszerrel kapcsolatosan kérem kérdezzen egy Pszichiáter szakorvos kollégát, ennek megválaszolásában Ő az illetékes. Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánok! Üdvözlettel, Várszegi Andrea pszichológus
| |
| | |
|
mit tegyek? 2011. december 18. 09:48 #25 |
|
Kedves Andrea! A páromat állítólag zaklatták kiskorába, és ez kihat a párkapcsolatunkra, egyáltalán nem kívánja a szexet, és ha együtt is vagyunk akkor sem élvezi a dolgot! Nem tudom mit tehetnék, hogy neki is jó legyen! Ez miatt nem szeretném ha vége lenne a kapcsolatunknak, mert nagyon szeretem, de így nem tudom hogy lesz e jövője ennek a kapcsolatnak, egyébként is elég furcsa a leányzó, én megbízom benne minden téren, de ő nem mond el nekem semmit, legalábbis fontos dolgokról nem beszélünk! Én szeretném vele tisztázni ezeket a dolgokat és próbálok kezdeményezni hogy beszéljünk, mind a szexről, mind róla hogy jobban megismerjem, de egyszerűen nem akar, úgy érzem hogy nem szeret és nagyon hideg a kapcsolatunk, de nem hiszem hogy lenne neki valaki más, mert elég antiszociális, nem jár sehova és az emberutálata néha rám is kihat! Mit tudok tenni, hogy jobban megbízzon bennem? Hogy tudok neki segíteni? Bármilyen kis közeledést elutasít, nem érhetek hozzá, nem puszilhatom, nem ölelhetem! Ezt már nem tudom elviselni, borzasztóan szeretem, és ha ezt nem érti meg, akkor nem tudom mit tegyek! Megpróbálok mindig a kedvébe járni, meglepem minden kis aprósággal, megpróbálom kimozdítani otthonról, de egyszerűen semmi, sőt még inkább úgy érzem hogy minden felesleges, semmi nem jó neki! Néha úgy érzem, hogy evvel csak provokálni akar hogy szakítsunk, de azt nem tudnám megtenni, mert szeretem! A szakember gondolatát meg sem merem neki említeni, mert attól félek hogy ezt is másképpen fogná fel és szakítana! Mit csináljak? Hogy tudnám meggyőzni arról hogy nem bántani hanem szeretni akarom! Előre is köszönöm a válaszát! Peti
|
|
Kedves Peti, Nagyon jól felismerte a problémát és annak megfelelő kezelését. Kedvese - valószínűleg - a gyermekkorában átélt traumák miatt nem bízik a férfiakban. Sajnos ezek feldolgozása hosszú folyamat, sok türelem és empátia szükséges hozzá. Tanácsom, mindenképpen az lenne, hogy forduljanak szakemberhez, mielőtt párja Önt is "elüldözi" maga mellől. Amennyiben egyéni terápiáról nem szeretne hallani, talán célravezető lenne egy párterapeutát keresni, ahová együtt mennének el. Békés, boldog, szeretetteljes Karácsonyt és Újévet kívánok! Üdvözlettel, Várszegi Andrea pszichológus
| |
| | |
|
anonim80 2011. december 13. 18:32 #24 |
|
Kedves Andrea! Már visszatérő problémámmal keresem Önt!Sokszor érzem,hogy szédülök,eldugul a fülem,étvágytalan vagyok.vérképet csináltak,jó lett vérnyomásom is rendben van.Hamar ideges leszek és sokszor ok nélkül.nemtudom hova ,milyen orvoshoz kéne forduljak.már engem is zavarnak a tüneteim ha ezek azok.vagy csak egyszerüen kimerültség?3 gyerekem van legkisebb 1,5 éves mult és még szopik,ezért gyógyszert nem szedek.remélem tud nekem segiteni.köszönöm!üdv!Zsuzsa.
|
|
Kedves Zsuzsa, Amennyiben tünetei mögött szervi eltérést nem találtak, javasolom, hogy forduljon pszichológushoz, aki az említet panaszok okának felderítésében és azok - relaxációval, autogén tréninggel ill. egyéb terápiás módszerekkel, tanácsadással - enyhítésében segítségére lehet. Minden jót és kellemes ünnepeket kívánok! Üdvözlettel, Várszegi Andrea pszichológus
| |
| | |
|
Tisztelt Doktorno 2011. november 19. 20:44 #23 |
|
Meg szeretnem kerdezni sex kozben a penis hoszusaga vagy a vastagsaga szamit mejik jobb a lanynak?es mekora az atlag penis hoszusaga ,es vastagsaga?
|
|
Kedves Kérdező! A szexuális együttlét milyenségét elsősorban nem a férfiak péniszének nagysága határozza meg. Masters és Johnson neves szexuálpszichológusok egy kutatásukban leírták, hogy a női orgazmus szempontjából a pénisz méretének nincs jelentősége. Ugyanezen kutatók 1966-os tanulmányukban leírják, hogy az általuk vizsgált férfiak nemi szervének mérete 12,5 és 17,5 cm közé esett. Üdvözlettel, Várszegi Andrea pszichológus
| |
| | |
|
most ki a hibás?. 2011. november 3. 11:41 #22 |
|
Kedves Doktornő! A segítségét szeretném kérném párkapcsolat terén. A legföbb problémám az hogy barátom nem hagy engem békén ezzel az állandó összeköltözéssel meg a munkával kapcsolatosan. Én 21 éves vagyok ö meg 25 éves. Az én anyukám nemcsak beteg , de fél is a jövőtöl hogy nem fog munkahelyet találni 48 évesen. A múltkor nagyon összevesztem a barátommal elkezdte nekem mondani hogy szakítani fog velem hogyha nem változtatok. ugyanis nem tetszet az neki hogyha netalántán mégis összeköltöznék vele nem szeretném a saját anyukámat cserben hagyni szeretném öt anyagilag támogatni. és neki ez nem tetszett és erre fel mondta azt hogy szakít velem. Azután nagy nehezen kibékültünk nem szakított velem. Ma meg azért kezdett el velem veszekedni hogyha meg akarom öt tartani akkor menjek dolgozni mert egy nö könnyebben talál munkahelyet szerinte vagy esetleg menjek a gyárba dolgozni, mert ö is ott dolgozik és hogy ott mennyire jó meg hogy én tiszta lusta vagyok hogy csak vagyok és nem megyek a munka után. Nem vagyok lusta mert már egy csomó helyre beadtam az önéletrajzomat most nem tehetek arról hogy vissza se hivnak. A gyárba meg csak azért nem szeretnék menni mert én nem birnám a 4 müszakot mint a barátom. Ha csak egy müszakra mennék akkor meg épphogy csak kapnék 60ezret és rádásul ott ugy kell dolgozni mint egy gép. Csak a kajaszünetben lehet egyszer egy pohár vizet inni. Én nem ilyen munkahelyre vágyok. A barátom ö 4 müszakra jár de neki szerencséje volt és a legjobb helyre került. Felemelték a fizetését megkap majdnem 100ezret és a 8 orából jo hogyha 2 orát kell neki végig dolgoznia. ezt onnan tudom hogy be is vallotta ,meg már a barátnöm is mondta nekem hogy sokszor látja de nem csinál semmit ül, vagy kóvályog a folyóson. Na ilyen munkahelyet én is szeretnék magamnak!Igazság szerint azt se szeretnm hogyha hitelt venne föl mert tudom hogy szinte minden ember oda kerül hogy nem tudja fizetni. Vagy ha még tudná is akkor is az ö nevén lenne minden. és mi lenne hogyha szakitanánk? tuti elküldene engem abból a lakásból és én hová megyek lakni? Meg én ugy érzem hogy hiába lenne két fizetés ugy is csak arra lenne elég hogy a hitel, a rezsi, meg a kaja. És estleg gyerek akkor mikor lenne? Én nem ilyen életre vágyom.....Annál is inkább hogy én nem tudnék élni nyugodtan a világban miközben tudom azt hogy otthon az édesanyám beteg és szép lassan eladósodna....nem értem ezt ö miért nem érti meg? Mindig engem hibáztat és bennem ébreszt lelkiismeret furdalást! Most tényleg bennem lenne a hiba? Nem tudom hogy mit tegyek mert ö mindig ezzekkel a témákkal gyötör már rendesen görcsbe van a gyomrom amikor ö felhozza a dolgokat hogy én most hogy képzelem a jövöt? Mit akarok stb,,,, Kérem segítsen mert nem tudom hogy mit tegyek, Várom mihamarabbi válaszát. Köszönettel Niki
|
|
Kedves Niki, Valóban nem lehet könnyű ebben a helyzetben. Azt gondolom a legjobb döntés ebben az lenne, ha kicsit félrevonulna és egyedül próbálná meg átgondolni a jövőjét, barátjától és édesanyjától függetlenedve. Saját életéről Önnek kell döntenie, célokat kitűznie és azokat megvalósítania. Amennyiben párja kapcsolatukkal zsarolja, ez nehezítheti a tisztán látást. Azt gondolom ebben a helyzetben nem hibást kell keresni, hanem megoldásokat. Azt javaslom üljön le és gondolja át, hogyan képzeli jövőjét és milyen út vezethet odáig. Fontos, hogy olyan utat válasszon, melyen egyedül is végig tud menni, hogy ne függjön másoktól. Tűzze ki az első lépést és határozza meg, hogyan tudna eljutni odáig, majd szépen lassan a cél felé. Sok erőt és kitartást kívánok Niki! Üdvözlettel: Várszegi Andrea pszichológus
| |
| | |
|
kérdés 2011. október 3. 11:04 #21 |
|
Kedves Andrea! Egy éve járok pszichiáterhez paranoid sch. miatt! A baj az hogy semmi javulást nem érzek, ugyan úgy vagdosom magam, kedvetlen vagyok! Már sokféle gyógyszert kipróbáltunk, de nem használ semmi, vagyis ami használna egy kicsit attól meg hízom! A kérdésem az lenne, hogy mikor várható már javulás? ha lesz! És mi ez a betegség egyáltalán? ELőre is köszönöm zsuzsi
|
|
Kedves Zsuzsi, Sajnos ezekre a kérdésekre egyéb - Önről való - tudás nélkül nem tudok válaszolni. Arra bátorítom, kérjen időpontot és bátran tegye fel ezeket kezelőorvosának, beszéljenek a betegségéről és a várható javulásról. Minden jót kívánok! Üdvözlettel, Várszegi Andrea pszichológus
| |
| | | | |
|
|
Vitassa meg kérdéseit a társalgóban is! Önnek a Mentális egészség témakör fórumait ajánljuk.
|
| |
|
|