orvoskereso
search.gif Keresők... Írja kulcsszavait a kívánt mezőbe!
Dr. Gál Adrien

Dr. Gál Adrien válaszol

Dr. Gál Adrien

pszichiáter szakorvos, pszichoterápia szakorvosa

hipnózis, KIP, homeopátia

előző oldal  64 65 66  67 68  következő oldal
Pszichológus vagy pszichiáter?  2010. április 16. 11:15   #1320 

Tisztelt Doktornő!
Szeretném a segítségét kérni! 27 éves nő vagyok, kb. 13 éve kezdődtek a problémáim. 3 évvel ezelőtt terhes lettem és azóta egyre rosszabbodik a helyzet (most gyesen vagyok). Az alap probléma, hogy önértékelési problémáim vannak, ebből adódóan nem bízom meg senkiben, nem tudok megnyílni senkinek, nem tudom kimutatni az érzéseimet. Egyedül jóformán semmire nem vagyok képes, mindig várom, hogy valaki segítsen. Például: nem vagyok képes telefonálni, nem tudok egyedül bemenni a postára, közértbe, ha valami egészségügyi problémám van nem megyek el orvoshoz, sokszor évekig tologatok például egy fogorvost, pedig el akarok menni, de mindig azt mondom "majd holnap". Tizenéves korom óta rettegek, ha egyedül kell felszállnom egy buszra, de ha van velem valaki semmi bajom az utazással....Ha autót vezetek és le kell parkolnom egy olyan helyen, ahol vannak emberek, akkor bepánikolok, remeg a gyomrom, kapkodok, nem tudok gondolkodni, és ezért tényleg nem tudok leparkolni, pedig tudom, hogy jól vezetek. Azonkívül egyre gyakrabban vagyok depressziós, kedvtelen, boldogtalan, elkeseredett. Ez inkább a téli hónapokban jelentkezik, ha jön a tavasz, kisüt a nap elmúlik egyből, bár persze néha újra előjön (szintén évek óta fent áll ez a probléma). A legrosszabb mégis az, hogy bár mindig lobbanékony természet voltam, mára már általánossá vált, hogy feszült vagyok, ingerlékeny, idegbeteg. Sokszor úgy érzem felrobbanok, előfordult az is, hogy törtem zúztam.
Abban kérném a segítségét, hogy Ön szerint elég pszichológushoz fordulnom vagy keressek fel inkább egy pszichiátert a problémámmal?
Segítségét előre is köszönöm!
Ági


Egy jó pszichológus tud önnek segyteni, és akkor nem kell gyógyszer.
Üdv dr. G.A.

Pedagógus  2010. április 16. 11:15   #1319 

Tisztelt doktornő!

42 éves nő vagyok, diplomás. Kb. 5 éve alvásproblémáim vannak (elalszom viszonylag hamar, de korán felébredek) A munkámhoz jó lenne a kielégítő alvás... Akkor kezdődtek a gondjaim, amikor egy új főiskolát kezdtem. Természetesen jelentkeztem a háziorvosnál, alvásvizsgálat (majd egy évet vártam rá!!)"Generalizált szorongás" állt a papíromon. Az ottani doktor felajánlotta a pszichológusukat, de irtó messze van... Vagy: gyógyszeres kezelés: ezt nemigen akarnám... A közelben is van pszichológus, a háziorvosom mondjuk úgy, lebeszélt róla,(max. 5 perce van 1-1 betegre....és hát nekem kell helyre raknom a dolgaimat, mi a fontos, mi nem...) Helyreraktam! A főiskolát ugyan befejeztem immáron két éve, de az alvásom nem javult. Most sem igazán, pedig lassan 3 hónapja táppénzen vagyok lábtöréssel, és igencsak pihentetem az agyam...
(Háziorvosom Gerodormot írt föl, ha már nagyon ki akarnám aludni magam.)
Úgy érzem romlik a memóriám...gondolom az alváshiány...
Azon morfondírozok, a nyáron mégiscsak meg kellene látogatnom a pszichológust, talán mégiscsak segít rajtam...Mert tényleg tanítanék...

Mit gondol?


A krónikus alvászavar mögött több minden állhat. érdemes lenne elsőkörben egy pszichiátert is felkeresnie. Addig, tanuljon meg relaáxálni, az alvásban rengetet tud segíteni.Pszichoterápiára érdemes járni, hogy az okokat megtalálják és kezeljék.
üdv dr. G.A.

mániás depresszió(?)  2010. április 16. 11:13   #1318 

Tisztelt Doktornő!

Körülbelül egy éve jelentkeztek nálam azok a problémák, akik jelenleg is megvannak és olyan erősen befolyásolják a társas kapcsolataimat és az egész életemet, hogy már nem tudom elbagatellizálni. Ha cseng a telefon, nem veszem fel, ha nagy nehezen mégis elérnek a barátok és találkozót beszélünk meg, arra nem megyek el, és magamnak sem tudok számot adni róla, hogy miért nem, amikor iganis érdekel, hogy mi van velük. Úgy tűnhet, mintha szánt szándékkal meg akarnám sérteni őket, de nem erről van szó. Most már lassan egy éve jóformán nem találkoztam senkivel, aki közel áll hozzám.
Máskor ellenben hirtelen úgy érzem tele vagyok energiával, és egy csomó, megvalósításra váró tervvel.
Imádok olvasni. Régebben egy ültő helyzetben képes voltam kiolvasni akár több száz oldalas könyvet, most viszont 10 oldal után felpattanok, türelmetlen vagyok, úgy érzem nem jutok semmire, alig haladok az olvasással. Egy fél év alatt közel 20 kilót szedtem fel és úgy összességében úgy érzem, mintha valaki más lennék. Kilenc éve (akkor hagytam ott egy - így utólag visszatekintve - megmagyarázhatatlan pánikérzés miatt a gimnáziumot és jelentkeztem át egy másikba, csak hogy a 11. osztályt ismét az előző gimnáziumomba kezdjem el és ahol végül is sikeresen leérettségiztem. Majd az egyetem első féléve után újra erőt vett rajtam a rosszkedv, olyannyira, hogy a második félévet gyakorlatilag a szobámban töltöttem és a lakásból meg egyáltalán nem mozdultam ki.) a problémáim előtt még úgy jellemeztem volna magam, hogy egy életvidám, jókedélyű ember, most cinikus, ingerlékeny és keserű vagyok.
Szeretnék ezen változtatni és abban kérem a segítségét, hogy azok nyomán amiket elmondtam, mit gondol, fel kellene keresnem egy pszichiátert, vagy inkább pszichológushoz kellene fordulnom? Ill. ezzel összefüggésben, amiket elsoroltam, lehetnek a mániás depresszió tünetei?


Segítségét előre is köszönöm:

N.


Ezek alapjánnem valószínű a mániás depresszió,inkább a visszatérő depresszió. valamilyen módon kezeltesse magát.
üdv dr. G.A.

skizofrenia  2010. április 16. 11:12   #1317 

32éves vagyok.2 évvel ezelött 2 honapra korházba kerültem a diagnozis akut polimorf pszhihotikus zavar skizofrénia tüneteivel.Mennyire sulyos ez a betegség van rá esélyem hogy agyogyszer elhagyás után ez ne jöjjön vissza vagy örökre gyogyszert kell szednem?ez egyénenként változo ?mielött korházba kerültem már 10 éve észre vettem fura gondolatokat félelmeket de igazán szörnyü csak akorházba kerülésem elött volt .Azota tünet mentes vagyok agyogyszeremet is risperdál 1,5mg ra csökkentették tehát az orvosom probálkozik .mire számithatok?köszönöm a válaszát


Sajnos ez a betegség nem szokott elmúlni magűtól, olyan mint a cukorbaj. Folyamatosan kell rá gyógyszert szedni.
üdv dr. G.A.

bosszú  2010. április 14. 12:15   #1316 

Kedves Doktornő!

Kérem, segítsen problémám megoldásában. Élettársamtól lassan két éve élek külön, van egy közös gyermekünk, Ádám, ő hat éves lesz, akit mind a ketten nagyon szeretünk. Ő a mai napig nem tudta nekem megbocsátani, hogy eljöttem tőle (ennek az volt az oka, hogy elhidegültem tőle). Ádámot próbáljuk együtt nevelni, mindent megteszek, hogy minél többet lássák egymást, szinte minden nap találkoznak. Mégis minden az én hibám, a családja és ő is, ahol tud, belém köt. Ádám nevelésében nagyon nem értünk egyet, előfordult már, hogy olyat csinált, ami miatt odacsaptam neki, és ezt ő nem nézi jó szemmel. Nekem egy éve új kapcsolatom van, gyermekem is jól érzi magát vele, mégis innen ered a problémám. Amikor kisfiam legutóbb az apjánál volt, azt mondta neki, hogy a párom már többször megverte őt (egyébként, azt sem tudja, hogy mi az, hogy megvernek valakit), és most a volt élettársam fenyeget minket, hogyha ezt még egyszer meghallja a gyerektől, akkot a párom a legrosszabra számíthat. Nem tudom, mit tegyek, hogy rendezzem ezt a helyzetet, senkinek rosszat nem tettem, senkit bántani nem akarok, mégis mindig én vagyok a rossz. Kérem, adjon tanácsot, mit tehetnék?

Köszönettel: V. Ágnes


Kedves Ágnes!
Ilyen ügyekben nagyon nehéz tanácsot adni! Ha nemlehet az exxel beszélni, akkor mindenképpen ön legyen azelső, aki ügyvéddel veszi fel akapcsolatot! Néhány hivatalos levél, esetleg bírósági útra való terelés tud ezen segíteni.
Üdv dr. G.A.

beteges féltékenység  2010. április 14. 12:14   #1315 

Kedves Doktornő !
Azzal a problémával fordulok Önhöz,hogy szerintem betegesen féltékeny vagyok,pedig semmi okom nem lenne rá,hiszen tudom,hogy a barátom nagyon szeret,és már több mint 1 éve együtt vagyunk.Nem tellik el úgy nap,hogy ne hoznám fel a volt barátnőit,hogy hát őket biztosan jobban szerette,és ehhez hasonló dolgok,hogy biztos gondol rájuk.Adott személyre nem vagyok féltékeny,csak mikor meglátja a volt barátnőjét akivel fél évig járt még 2 éve,mindig azon stresszelem magamat,hogy mit gondolhat,mit érezhet,gondolhat e még rá,és ilyenek...már teljesen kikészítem magam ezzel,attól nem félek,hogy megcsal,mert tudom,hogy szeret nagyon,csak mindig azon agyalok hogy azt a lányt jobban szerethett e régen mint engem most..Örülnék neki,hogyha írna nekem valami biztatót,mert csak egyre elfojtom magamban,mivel a barátomat nem akarom most ezzel stresszelni,mivel érettségi elött van.
Nagyon beteges amit csinálok a leírtak alapján?
Válaszát & Megértését előre is köszönöm.


A féltékenysé alapja miondig a bizalom hiány és a rossz tapasztalata. érdemes lenne a gyökerét végiggondolni ennek az érzésnek, lehet, hogy nem is a barátja miatt van.
Üdv dr. G.A.

pánik vagy valami más??!  2010. április 14. 12:12   #1314 

T. Doktor!

Segítségét szeretném kérni az alábbi problémával kapcsolatban. 34 éves vagyok kiskorom óta viszonylag sokat fáj a fejem, halántéknál kezdődik egy tompa nyomás szerű fájdalom, majd ez az egész fejen elhatalmasodik. Általában egy közönséges fájdalom csillapító hatni szokott, bár menstruáció előtti napokban van hogy szintén fáj és akkor egy tabletta nem segít.
Az utóbbi időben viszont ezek a tünetek kiegészültek még az alábbiakkal: remegés, reszketés, alacsony vérnyomás mellé 106/85 van hogy 110 a pulzusom, néha szédülés, hányiger, éjjel felriadások ez által állandó álmosság gyötör, nem szívesen megyek sehova, és nem nagyon szeretek egyedül lenni, ingerlékeny vagyok, minden és mindenki idegesít néha rámtör a halálfélelem és ilyenkor mindenféle betegséget képzelek be magamnak (pl. agydaganat, bőrrák stb.). Mióta ezek a tünetek vannak azóta a fejem nem fájt úgy mint szokott, hanem inkább a halántékomnál itt-ott bele nyilal/szúr, és van, hogy a szemem fele is érzek néha érdekes nyomás félét, valamint a tarkóm tájékán szintén.

Ön szerint lehetséges, hogy valami szervi probléma van a háttérben, vagy inkább pánikbetegségről van szó (megjegyezném, hogy háziorvosnál voltam, aki EKG-t csinált megállapította, hogy valóban magas a pulzusom, de mondtam neki, hogy ez csak akkor fordul elő mikor rám tör ez a félelem a betegségekkel kapcsolatban ami főleg az agydaganatra összpontosul), a háziorvosom azt a tanácsot adta, hogy menjek el pszichiáterhez.

Válaszát előre is köszönöm


Igen, szerintem ez valamiféle szortongásos probléma, érdemes lenne pszichológust vagy pszichiátert felkeresnie! magától ritkán múlik ez el.
üdv dr. G.A.

félek  2010. április 14. 12:11   #1313 

Kedves Doktornő!

Évek óta szorongástól szenvedek, szedtem rá évekkel ezelőtt seropram tablettát ami jó volt, aztán abbahagytam és két évig nem szedtem semmit, de most már újra nagyon erős volt a szorongásom, ezért citapramot kaptam frontinnal.
Két hete szedem a citapramot fél szemet csak este, de nem tudom attól -e, de erős hányingerem van, gyomorpanaszaim vannak és ma is rosszul lettem. Most nem tudom mindez lehet -e a mellékhatása a citapramnak, de hiszem a seroprtamtól soha semmi bajom nem volt, vagy mindez amúgy is meglenne mint szorongás velejárói.
Lehet mellékhatás az erős hányinger, rossz alvás, feszültség???
Köszönöm segítségét.


Nézze, ezt így levél alapjánnem tudom eldönteni. Lehet ez is, az is. Javaslom beszélje meg kezelő pszichiáterével, ha nem tudják eldönteni, akkor a gyógyszerváltás szükséges.
üdv dr. G.A.

Varga Pál Pánik  2010. április 14. 12:09   #1312 

Tisztelt Doktornő!
Már sok jó tanácsot kaptam öntöl!Problémám a következő 1 hónapja szedem újra a Cipralexet 1x10mg és mellé 3x1mg rivorilt, cipralex szépen visszahozta a normálisabb életbe való visszavonulást, persze vannak saját magam által generált félelmeim amik sokszor pánikba ejtenek de itt van velem a párom és ez segít.Viszont minden nap délutánján rám jön egyfajta belső idegesség nyughatatlanság remegés, próbálok ilyenkor sétálni ma futottam is egy kicsit, számítógépes játékkal lekötni magam, vagy a boltunkba dolgozni, de igazából nem sikerül csitítani. Kezelőorvosom azt mondja mindig hogy szedjek be még rivotrilt, nem tudom hogy ez helyes döntés minél több gyógyszert szedni.Mit tegyek ez ügyben?
Válaszát előre is köszönöm Tisztelettel Varga Pál.

?  2010. április 13. 11:44   #1311 

Kedves Adrien!

Van egy olyan problémám, hogy négyen vagyunk testvérek két fiú két lány, én vagyok a legkisebb, sokan azt gondolják, hogy mivel én vagyok a legfiatalabb ezért úgymond körülöttem forog a világ, mindenki csak velem foglalkozik, meg ilyenek, hát nem így történt! Én nem is ezt várom el, csak bánt a dolog! Azt ugyan tudni kell, hogy anyu a két fiú testvéremet jobban szereti! Ezt nem féltékenységből mondom!! hanem a viselkedésekből azért érezhető már kicsi korom óta érzem, és nem csak én hanem a nővérem is! De nem is ez a lényeg! A két fiúnak mindent lehet, mindent megengedhetnek maguknak, még mi semmit, ez nem is tudható be a korunknak hisz a nővérem több mint 30, míg én több mint 20 éves vagyok! De írok példákat, hogy érezhetőbb legyen a probléma! pl. ha nincs kedvem beszélgetni, vagy ha rossz napom van akkor én nem szeretek beszélgetni, és a tesóm egyből bunkoskodik velem beszólogat, nos én ezt egy darabig tűröm de nekem is van egy bizonyos határ amikor betelik a pohár, és nem hagyom magam! Addig amíg a tesóm engem kioszt addig anyu nem véd meg engem, de amikor már megvédem magam és felemelem én is a hangom, hogy hadjaknak már békén mert nem vagyok kíváncsi rájuk, akkor is anyu a tesómnak ad igazat és nekem mondja azt, hogy fejezzem be!...)
De ezt igazából csak azért írtam le, hogy megértse a további kérdésem és gondolataim miért fogalmazódtak meg bennem!
Megpróbálok rövid lenni!
Már nagyon szeretnék babát, de tartok attól hogy esetleg fiam lesz, és nem tudnám szeretni! Ez azért érzem mert én kivételezésekbe nőttem fel, és én ezt nem akarom, de nagyon jól tudom, hogy ha fiam lesz akkor nem fogom szeretni! Én épp ezért kislányt szeretnék! De ugye az esély rá 50-50%-ék, és abortusz ellenes vagyok, de azt is megfontolnám, hogy ha megtudnám hogy fiam lesz!
Nos a kérdésem az lenne hogy, hogy verjem ki ezeket a gondolatokat a fejemből? Hogy tudjam elfelejteni és elfogadni ha esetleg fiam fog születni?
Tudom, hogy elég hülye kérdéseim vannak meg gondolataim, de erről nem tehetek!
Elnézést ha zavartam a gondolataimmal!
Zsu


Kedves Zsu!
Szerintem még ne foglalkozzon a gyerekszüléssel, amíhg alelki problémáit nem tudta lerendezni. Ahogy írta, 50-50% az esély. Önnek meg kell tanulnia azt is, hogy a gyerekek nem bűnösek a szülők élményeirét és etönnek érzelmileg is le kell fogadnia!! Egy pszichoterápia ebben tud segíteni.
Üdv dr. G.A.

betegségtudat  2010. április 13. 11:42   #1310 

Kedves doktornő.Enikőnek hivnak,és 45 éves vagyok.A problémám kb tavaly január végén kezdődött.Egyszerüen már 8 éve nem voltam rákszürésen,görcsölt a hasam,ezért beképzeltem magamnak,hogy méhnyakrákom van.Persze csak méhkörüli szövetgyulladás volt.aztán jött a hasfájás,biztos hasnyálmirigyrák,majd a gyomorégés,ami refluxnak bizonyult,és nem gyomordaganatnak.Azóta már találtam csomót a mellemben,zsirmirigy volt,1 hónap mulva eltünt.Vannak megnagyobbodott nyirokcsomóim,de gyulladástól./egyelőre kideritetlen,mert pikkelysömörom,2 rossz bölcsességfogam van/ ,és gégészeti oka is lehet,mert bentmaradt egy pici manduladarab.Mindenféle szürésekre elmentem,még somatoinfrás vizsgálatra is.Ha van rajtam egy uj anyajegy,vagy egy afta a számban,mindjárt nézegetni,és méregetni kezdem.most éppen meg vagyok fázva,állandóan köhögök/már egy fél éve/tudom az eszemmel,hogy ez meghülés és hozzá valószinüleg allergia,mert viszkető égő szemmel,orral ébredek.Az érzéseim viszont azt mondják,hogy lehet,hogy tüdődaganat.Pedig jó étvágyam,van nem fogyok,nem fáj a mellkasom,csak a torkom irritálja valami viszkető dolog,na és novemberi negativ tüdőfelvételem van/pedig akkor is köhögtem./Nem tudom ez előérzet,vagy valamilyen betegség,de egyre rosszabb.Amikor kiderül,hogy nagyobb bajom nincsen,akkor egy kicsit 1-2 napig örülök,majd jön valami más tünet,de mind daganatnak nézem.A családom vérvonalában/pedig népes,és sok a nő/nem volt még daganatos beteg.Én mégis csak erre tudok gondolni,elrabolja az életörömömet,és nem tudok már szivből nevetni,sem jól érezni magam,nincs türelmem a két kisiskolás kisfiamhoz sem.Már egyszer-egszer az öngyilkosságra is gondoltam.Elmentem egy pszichiátriai szakrendelésre,ahol xanaxot irtak ki,de csak álmos vagyok tőle.2 perc volt rám a hatalmas tömegben.Többé oda nem megyek.Azt tudom,hogy a reflux ezt nem okozhatja.Talán a pajzsmirigy alulmüködésnek már több köze lehet hozzá.Menzesz környékén mindig rosszabbodik.Ritkán,de előfordul,hogy1-2 hétre magától megszünik.Ja,és ha fáj a fejem,egyből agydaganatra gyanakszom.Érzem,hogy valami nincs rendben,de lehet,hogy nem fizikailag.Vannak persze alapbetegségeim,azokat tudomásul veszem és kész.Miért nem félek az infarktustól,az agyvérzéstől,mitől ez a daganatfóbia?Mi értelme igy az életemnek állandó félelmekben,és öröm nélkül?Ebből igy bő egy év pont elég volt,és nem kérek többé belőle.Egy szakrendelésen ezt igy sajnos sem idő,sem lehetőség elmondani,ott áll az asszisztensnő és figyel,a háziorvosnak nem mondhatom,ha kiderül,ez kis falu,és mindenki rajtam röhögne.Lehet,hogy hülye leszek,vagy elmebeteg?Mert néha már pontosan olyan a magatartásom.A férjem erre azt mondja,,hisztis,, de érzem,hogy másról van szó.Azt szeretném kérdezni mit tanácsol,mit lehet ebben a helyzetben tenni egyáltalán.? élni természetesen lehet igy,csak értelmetlen.Most nagyon erősek a tüdődaganattól való félelem érzéseim,volt 2 hét nyugi,derült égből jött.A menzeszem 5 napot késik.Nem tudom,hormonálisan borulok fel,vagy agyilag? esetleg mindkettő.Kérem ha lehet ne ütközzön meg rajtam,és ne nézzen le ezért.De arc nélkül könnyebb mindezeket elmondani.Sok köszönettel:Enikő


Kedves Enikő!
Ezt betegségfóbiának hívják, erős szorongással és depresszív tünetekkel. Érdemes lenne másik helyre mennie, messzebb és javaslom a magánrendelést, még ha ritkábban is tud oda eljutni, de a beszélgetések sokat segítenek. Ezenkívül a relaxálás, autogén tréning, sport,rendszeres mozgás is lendít ezeken a tüneteken. A Xanax egyébként az elején álmosíthat, de néhány napon belül elmúlik, próbáljon fele dózist bevveni.
Üdv dr. G.A.

önbizalomhiány  2010. április 13. 11:38   #1309 

Kedves Doktornő!

32 éves nő vagyok. Mindig is volt önbizalomhiányom és kisebbségi komplexusom másokkal szemben. Már gyerekkoromban is volt olyan, hogy az utcán hozzámszóltak egy teljesen átlagos kérdéssel és annyira zavarba jöttem, hogy képtelen voltam megszólalni. Akkor a külsőmet éreztem problémámnak. Aztán 16 éves koromra elkezdtem kikupálódni, ezek az érzések csökkentek.Aztán viszont mindenki abból indutlt ki, hogy aki szép, nem lehet okos is. Tehát kezdődött az a korszakom, amikor butának kezdtem el érezni magam. Elkezdtem hát tanulni, ma már a harmadik diplomámnál tartok. Azt veszem észre azonban, hogy ehhez a végzettséhez az emberek elvárják, hogy műveltségileg is olyan szinten legyek. de én nem vagyok. Sok hiányosságom van ebből a szempontból. Mára olyan szintre jutottam el, hogy besokalltam. Nem akarok mindenkinek megfelelni, de a konfrontálódásra sem vagyok képes. Nem tudok érvelni, amikor vitába keveredek, nem jutnak a megfelelő érvek az eszembe hirtelen zavaromban. Nem is figyelnek rám. Ha megszólalok, elnyomnak közbevágnak, mintha unalamas lennék. Ezért már nincs kedvem beszélgetni senkivel. Mondig bajba kerülülök, mert bármit csinálok jóindulaíúan, abból rossz sül ki. Ma már nem beszélgetek, az önbizalmam a nulla alatt van. Kerülöm a társaságot, már sem okosnak, sem szépnek nem tartom magam. A nyugtatók és az altatók éltetnek. Egy ideig jártam pszichológushoz, kedves volt, de vele sem tudtam beszélgetni, nem tudtam elmondani a problémáimat úgy és ahogy voltak. Amikor pszichiáterhez mentem, csak gyógyszerekkel tömött, ő igazán nem volt kíváncsi rám. De ha valakit érdekel is, amit mondok, akkor sem tudom megbeszélni, maximum otthon átgondolva leírni, Amikor rám figyelnek, attól rögtön megijedek, lever a víz és nem tudok értelmes mondatot kinyögni,
Sokszor remegek, rosszul vagyok, a legjobb, amikor ülhetek itthon egyedül, gyakran az alvásba menekülök az élet elől, persze gyógyszerekkel, ami egyre több, Tudom, most azt írná, hogy keressek fel egy pszichiátert, de mint mondtam nem tudok beszélgetni, széleskörűen és rendesen nem tudnám elmondani, amit szeretnék. Nem tudom, mit tehetnék. Érdekene, hogy miből kellene állnia a pszichoterápiás kezelésnek. Milyan módszereket alkalmaznak? Mennyire lehet hatékony egy kezelés az én esetemben?

Előre is köszönöm válaszát!
Andrea


Az ön esetébenis hatékony lenne, az nem baj, ha ön nehezen tudja kifejezni magát... bár szerintem belejönne, mert nagyon szépen leyrta a problémáját. Feltétlenül javaslom a pszichoterápiát, bátroság, vágjon bele!!
Üdv dr. G.A.

szorongás, fóbia?  2010. április 13. 11:37   #1308 

T. Doktornő!

43 éves kiegyensúlyozott körülmények között élő nő vagyok, de mégis aggodalmaskodó, stresszes típus. Üzletemben dolgozom mindig kedvesen mosolygósan, senki nem gondolná, hpogy belülről milyen szorongó vagyok. Szombaton is az üzletemben dolgoztam, amikor gyengének labilisnak enyhén szédelgősnek éreztem magam. Hazajöttem és lefeküdtem, becsukott szemmel szédültem és pihentem. Aztán elmúltak a
panaszok. Most azon aggódom, hogy mi lehetett ennek az oka, (panaszok esetén természetesen mindig a legrosszabbakra gondolok) és félek attól mikor jön újra elő.
Sajnos ilyen vagyok. Várom szíves válaszát köszönettel:

Anita


A szédülés mögött állhat lelki zavar, de ha ismétlődő tünetről van szó, azért érdemes lenne neurológussal is beszélnie az ügyről. Ha nincs mögötte betegség, akkor javaslom a szorongások oldását,esetleg pszichoterápiát.
Üdv dr. G.A.

zurzavar  2010. április 13. 11:36   #1307 

Tiszelt doktorno!
Egy eleg komplex poblemam van. Nemreg szultem, 10 honapja. Szules utan a ferjemnek dolgozni kellett, holott lehetett volna szabad, anyum pedig az uj baratja miatt nem aludt itt egy ejjelt sem. Hetekig ki voltam keszulve, folyton sirtam, es kicsit kiabrandultam a parombol. Amikor a gyerek 8 honapos volt megkatam egy nonek irt uzenetet a ferjem telefonjaban, veletlenul. O elkezdett hazudozni, de ez a kolleganoje mar reg zavar. Szerinte hisztis vagyok es szules utan anyumnak kellett volna mellettem legyen, o pedig teljesen artatlan a kolleganovel kapcsolatban.Megprobaltam elhagyni, de nem megy, zaklatja a csaladomat is, ha odamegyek.
Regebb meg volt hutlenseg a reszerol es en is torlesztettem, de gyerekkel ezt nem latom megoldasnak. Megol ez a bizalmatlansag, o pedig ha kerdezek valamit, hulye libanak nez, es nevez.
koszonom
Kata


Kedves Kata!
Önnek kell eldönetenie, mit akar. Gyermekének szüksége van apára, ezt ön is jól tudja. Amennyiben már nem szereti a férjét, akkor el kell dönetenie, mit tesz, de a gyerek érdeke is számít. A zaklatást esetleg ügyvéden keresztül lehet megoldani, ha kezelhetetlen.
Üdv dr. G.A,

Ütések a gyomorban  2010. április 13. 11:33   #1306 

Tavaly július 31-én kerültem Sümegre, szorongásos zavarok miatt. Tünetek: nehézlégzés,sóhajtozás. Perdoxot kaptam gyógyszerként. A 4mg-ból 2x1. Persze szép fokozatosan emelték az adagot. 2 hónapig sokat szenvedtem míg a tünetek elmúltak. Ezt követően a gyomromban furcsa ütések jelentkeztek. Mint később novemberben kiderült ritmuszavar miatt. Kardiológiai szempontból negatív eredmény született. Pszichiátriai okokból kifolyólag jöttek elő ezek a kamrai jó indulatú extra ütések. A pszichiáter orvosom azt mondta meg kell tanulnom ezen tünetekkel együtt élnem. Nincs rá gyógyszer. Nekem viszont kellemetlen tüneteket okoz. Önnek mi a véleménye? Létezik rá gyógyszer, vagy valami terápiás módszer? Válaszát előre is köszönöm. László.


Kedves László!
érdemes lenne gyógyszert váltani, lehet, hogy köze van hozzá , illetve másik kardiológussal is beszélni.Azért az extraszisztolés ütés nem pszichés szokott lenni szerintem. Egyébként az autogén tréning, a test tudatosítás sokat tud segíteni ebben.
Üdv dr. G.A.

depresszió  2010. április 13. 11:20   #1305 

Kedves Doktornő!

Mit jelent az, hogy mikor mániássá válik a páciens akkor megszakítja a kapcsolatot. Így nehéz terápiát csinálni, de nem lehetetlen.
Mikor válik mániássá és kivel szakítja meg a kapcsolatot. Bocsánat de nem egyértelmű azért kérdezek?


Pszichoterápia folyamán az állapot hullámzó. Mániás-depressziós pácinessnél is kialakulhat a terápia közben egy másniás állapot, amikor annyira jól érzui magát az illető, hogy már úgy érzi meggyógyult és nincs szüksége a terápiára.
Üdv dr. G.A.

bizonytalan  2010. április 13. 11:19   #1304 

Kedves Doktornő!

Nem tudom, hogy jó helyre teszem-e fel kérdésemet, de azért megpróbálom. Tudni szeretném, hogy ha depresszóval szeretném leszázalékoltani magamat, legalábbis gondolkozom rajta, hogy megpróbálom az együtt jár-e a jogosítvány elvesztésével? Mitől függ az, hogy elveszik, vagy sem? Sok mindenkitől hallok sokféle dolgot, van akinek nem vették el, van akinek igen. Így teljesen elbizonytalanodtam. Ki dönt efelett? Köszönettel


A jogosítványt nem vonják be, ha valaki depressziós.
De a leszázalékolás nem fog sikerülni,ha nincs más komolyabb betegsége, ez kevés általában.
Üdv dr. G.A.

depresszió?  2010. április 13. 11:18   #1303 

Kedves Doktornő!

Többszőr érzem úgy napközben, mintha sok kávét ittam volna.
Szívdobogás, nyugtalanság, koncetráció nehézség.
Csütörtök óta alig alszom valamit.
Lefekszem és olyan mintha alvás előtt kávéztam volna.


Orbáncfű kapszulát szedek és este Valeriánát.
De így is alig tudok elaludni, nyugtalan az alvásom.

Autogéntréninget javasoltak, a körzeti orvosom pedig nyugtatót.

Ön szerint ez depresszió, vagy lehet ennek az oka a front hatás is?
Önnek mi a véleménye?

Tavasszal máskot is volt hasonló problémám, de nem társult alvászavarhoz.
Félek, hogy a kevés alvástól kikészülök.

Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Ágnes


Kedves Ágnes, ezek alapján egy erős szorongásos állapotról van szó, lehet,hogy társul mellé egy nyomott hangulat is. Mindenképpen javaslom én is az autogén tréninget, mert a gyógyszer csak egy mankó, nem oldja meg a problémát. pszichológussal is lenne érdemes beszélnie, hogy a lelki okokat feltárják.
Üdv dr. G.A

Szandi vagyok  2010. április 13. 11:16   #1302 

Kedves doktornő! Anyával megbeszéltük az orvosos dolgot..és arra jutottunk, hogy elmegyünk egy orvoshoz. Lehetséges, hogy anyu depressziós, mert mostanában minden a nyakába szakadt. A családban csak ő dolgozik, mert aput nemrég bocsátották el. Jelenleg nagy a feszültség a családban, mert anya italba folytja a bánatát. Csak nem mondja el, hogy konkrétan mi is az ő bánata. Ma már nagyon veszekedtünk apuval vele..és én megkérdeztem, hogy neki most mi a fontosabb én+tesóm+apu vagy az ital...azt mondta nem tud választani. Doktornő, lelehet őt valahogy szoktatni az italozásról anélkül, hogy mindenki tudná, hogy mi történik??


Ki az a mindenki? Az együtt élöknek kell tudnia róla, mert bátorítani, erősíteni, segítenikell őt. Örülök, hogy sikerült rábeszélnie az édesanyját. esetleg pszichoterápiát is megpróbálhatná a gyógyszeres kezeléssel párhuzamosan.
Üdv dr. G.A.

61  2010. április 13. 11:15   #1301 

Tisztelt Doktornő!

Segitségét kérem,három éve elmentem nyugdíjba. Azóta nem tudok rendesen aludní,hajnal 3-4-órakor megébredek,és órákat fenn vagyok.Vagy végleg felkelek,vagy 7-óra környékén vissza alszom kb,9-10-óráig. Mig nem lettem nyugdijas a nap bármely órájában eltudtam aludní,az éjszakákat is végig aludtam,semmi problémám nem volt,most meg csak szenvedek.Kérem segitségét mi lehet a probléma? Válaszát köszönom. H.L.


nyugdíjasként megélik, hogy az addig aktív, "sűrű", tevékeny élet átment egy sokka l lassubb, passzívabb formába. Ez gyakran feleslegesség érzéssel jár, a gyakoribbá váló betegségek előidézik, hogy az élet végére gondoljunk. Általában ez áll a nyugdíjasok depressziója mögött, aminek gyakran az egyetlen feltűnő tünete az, amit önleírt. javaslom minnél több időt töltsön családdal, unokákkal ha lehet illetve több féle aktivitást, tevékenységet kellene kipróbálnia akár újattanulva. Akár olyat,amire soha nem jutott ideje a munka miatt...
Üdv dr. G.A.

előző oldal  64 65 66  67 68  következő oldal
Vitassa meg kérdéseit a társalgóban is!
Önnek a Mentális egészség témakör fórumait ajánljuk.
szakemberkereso
search.gif Szakember keresés...
Hirdessen az Orvostudakozón
Diagnózis.hu
©2007-2014 Orvostudakozó - Minden jog fenntartva!