orvoskereso
search.gif Keresők... Írja kulcsszavait a kívánt mezőbe!
Biró Eszter Phd

Biró Eszter Phd válaszol

Biró Eszter Phd

családterapeuta, tanácsadó szakpszichológus

életvezetési krízisek, testi betegségek, gyász

előző oldal  15 16 17  18 19  következő oldal
?  2012. július 1. 23:16   #340 

Kedves Eszter!
csináltam egy nagy hülyeséget.... Az a fiu akit említettem már hogy akaratlanul is ellököm magamtól, tegnap megint megkeresett... beszélgettünk sms-ben és e-maileztünk... Arra az elhatározásra jutottunk hogy találkozunk.... Tisztába voltam azzal hogy csak szexet akar... ennek ellenére belementem, mert féltem hogy ha nemet mondok akkor el fogom veszíteni.... Tudom hogy ez hülye felfogás de fontos nekem.... mivel nem tudom elviselni hogy ha hozzám érnek, így nehezen türtem a dolgot, de belementem és le is feküdtünk egymással.... De az az igazság hogy inkább rossz érzéssel tölt el a dolog.... nem élveztem az eggyütlétet, söt inkább tehernek éreztem..... Mit csináljak hogy ne így legyen? El vagyok keseredve.....
zsuzsi


Zsuzsi, a nagyon hasonló kérdéseire nagyon hasonló a válaszom is mindig: kérem, hogy ezeket a nehézségeket a kezelőorvosával, pszichológusával vitassa meg, mert ők azok, akik az Ön teljes személyét, és a betegségét is ismerik. Tőlük kérdezze meg, hogy ez a probléma, amiről a kérdései gyakorlatilag mindig szólnak, szerintük is összefügg-e az Ön alapbetegségével, kérjen tanácsot tőlük, hogy mit lehetne tenni.
Igaza van, a teljes élethez hozzátartozik a szerelem és a szex, éppen ezért fontos, hogy az e téren lévő problémái dolgában ne ragadjon le a netes tanácskérésnél, Önnek ennél speciálisabb, szakszerűbb, személyre szabottabb segítségre van szüksége.
Biró Eszter

miért?  2012. június 23. 23:01   #339 

Kedves Eszter!
Miért van az hogy nem tudom értékelni azt ami van...? Most végre érdeklődik irántam az a srác akiről mindig is álmodoztam, és akaratlanul is "ellököm" magamtól....Ez olyan igazságtalanság.....
zsuzsi


Zsuzsi, nem tudok sajnos egy ilyen szűkszavúan feltett kérdésre, ennyire kevés információ alapján értelmesen válaszolni. Mindössze annyi jutott az eszembe, hogy az ember sokszor fél is attól, amire vágyik: pl. egy régóta vágyott kapcsolat létrejötte ijesztő lehet, mert el kéne köteleződni, vagy ijesztő lehet, mert az ember fél elhinni, hogy igaz lehet, vagy fél a kudarctól, ilyesmi.
Ha több információval kérdez, esélyesebb, hogy használhatóbb véleményt mondjak.
Biró Eszter

Eleonóra  2012. június 22. 09:42   #338 

Kedves Doktor nő!

Tavaly ért véget a hosszú párkapcsolatom a legjobb barátomra irányuló féltékenység miatt. Akkor ez alaptalan volt, utána egyre közelebb kerültem a legjobb baráthoz, miközben az elmúlt 1 évem arról szólt, hogy próbáljam felépíteni az életem a párkapcsolat elvesztése után. A volt párom szeretné újrakezdeni, nagyon nyitott, próbálkozó, ugyanakkor az elmúlt hónapokban a legjobb barátra támaszkodtam mindig. A hétköznapjaim két legmeghatározóbb embere közül kell választanom és ez a helyzet már felőrül, megkeseríti az életem minden területét. Tudom, hogy senki nem dönthet helyettem, csak arra gondoltam, hátha van egy kérdés, egy gondolat, ami segít elindulni az úton, hogy kimozduljak ebből a helyzetből.
Köszönettel: Eleonóra


Kedves Eleonóra, a leveléből úgy hiszem, hogy a volt párjának talán nagyon érzékeny antennái lehettek, amivel annak idején megérezte, amit Maga akkor még nem is igen tudott: hogy vonzódik ehhez a legjobb baráthoz is. Sajnos nagyon okosat nem fogok tudni mondani Önnek. Amennyi bonyodalom is van indig a szerelem és a szex öröme körül, én úgy gondolom, hogy az ember (a női ember sem!) alapvetően nem monogámnak születik, és a legjobb párkapcsolat sem véd meg attól, hogy az emberben időnként ne szülessen vonzalom más iránt is. Hogy ilyenkor mi történik, mit cselekszünk meg a vonzalomból - na ez már viszont akarat és elkötelezettség kérdése. Hogy fontos-e a párunk annyira, hogy érte lemondjunk más "gyümölcsökről". Vagyis a közhiedelemmel ellentétben úgy gondolom, hogy önmagában az, ha vonzalmat érzünk egy másik ember iránt IS, még nem jelenti az állandó kapcsolat bukását. Vagy nem feltétlenül.

De az ilyen helyzet szükségessé és lehetségessé teszi (és ezt tanácsolom Önnek), hogy nagyon alaposan végiggondolja a két kapcsolatot, melyik ember, melyik kapcsolat mit jelent, mit hoz, mi az értéke, miben erősíti, melyiket hogy szereti, milyen lenne vele mondjuk 10 év múlva. És sajnos nincs mese, általában dönteni kell. Hiába hogy biológiailag nem vagyunk annyira monogámok, az intim kapcsolatok érzelmileg mégis kizárólagosságot szoktak szükségessé tenni.

Biztos, hogy a döntés fájdalmas, mert az egyik kapcsolatot bizonyos értelemben el kell veszíteni. Felmerült bennem, hogy a volt párja féltékenységét nem bizonyos speciális helyzetek szították-e. Pl. nem volt-e olyan helyzet, hogy mondjuk "édes kettesben" maradt a legjobb baráttal, stb. Nem mondom, hogy szerintem minden kapcsolatot meg kéne szakítani az egyikkel, de a barátkozásnak más "szabályai" vannak, mint a "szerelemnek", úgyhogy ha pl. a volt párja lesz a párja megont, a legjobb baráttal kerülnie kell az olyan helyzeteket, amelyek kétértelműek arra nézve, hogy most "szerelmi" vagy "baráti" helyzetben vannak-e.

És persze beszélgetni, beszélgetni, beszélgetni. Mindkettejükkel, és saját magával is. Persze nem olyan felületesen, mint a brazil sorozatokban, hanem komolyan, mélyen és őszintén. Nem hiszem, hogy a szomorúságot, és a tudatos, akarattal történő döntést meg lehetne spórolni, de ennek árán lehetséges kikerülni ebből a gyötrelmes patthelyzetből.

Biró Eszter

szorongás  2012. június 22. 00:23   #337 

Tisztelt Doktornő!


26 éves nő vagyok 2005 óta ismert pánikbeteg. 2009 óta "rohammentes" vagyok. Jelenleg nagyon nehéz élethelyzetben vagyok, mivel úgy alakulnak a dolgok hogy a családom valószínűleg elveszít mindent (házat, munkahelyet). Édesanyám teljesen rám támaszkodik ebben a nehéz helyzetben (szüleim elváltak, testvérem messze él). Próbálom támogatni lelkileg, de nagyon nehéz. Párkapcsolatom van, ami tökéletesen működik. Viszont az utóbbi pár 2-3 hónapban megjelentek a szorongások eddig ismeretlen formában. A munkahelyem és az otthonom között van a Duna és egy ideje rettegek átkelni a hídon. Nem attól félek hogy leszakad, hanem attól hogy leugrom. Nagyon megijeszt ez a gondolat. Nincsenek öngyilkossági szándékaim, élni akarok. Ez a félelem viszont megbénít. Azóta már félek a buszon, félek a magasban sőt a forgalmasabb utak mellett is. Attól félek hogy kiugrok egy autó elé. Fél évvel ezelőtt ezek számomra is hétköznapi dolgok voltak. Sosem akartam meghalni, sőt a pánik miatt inkább élni akartam. Valószínűleg a stresszre reagálok így. Úgy érzem kényszerpályán vagyok a család helyzete miatt. Nem ezt szeretném csinálni amit most. Szeretnék elköltözni a barátomhoz, de emiatt nem tudok. Szeretnék másik munkát, mert a jelenlegi már felemészt (tudom hogy emiatt a mai világban nem lehetne pattogni, én mégis másikat szeretnék). Tanácsot szeretnék kérni arra vonatkozólag, hogy mivel tudnám megkönnyíteni a napjaimat illetve hogy ezek a kényszeres gondolatok mennyire lehetnek veszélyesek?

Köszönöm válaszát,
Bogi


Kedves Bogi, ebben a rémes nehéz helyzetben Magának van egy nagy-nagy előnye: egyszer már tünetmentessé vált egy szorongásos betegségből. Nem írta, hogy ez hogyan történt, de most amennyire lehet, ugyanazon az úton kell a véleményem szerint elindulni. Ha volt/van egy pszichológusa/ pszichiátere, akkor keresse fel őt mihamarabb, mert minden tünet könnyebben kezelhető a kezdeti szakaszban. Nem kell ezzel addig várni, hogy esetleg elviselhetetlennek érezze a helyzetet.
Nem hiszem, hogy a kényszeres gondolatai olyan értelemben lennének veszélyesek, hogy valóban kárt tenne egyszer magában, de veszélyesek lehetnek abban az értelemben, hogy tovább nehezítik amúgy is nehéz helyzetét.
Ezért tanácsolom, hogy mihamarabb kérjen szakértő segítséget, tegye azt a szorongásai leküzdésére, amit korábban tett, a pánikbetegsége idején. Meglátja, most is sikeres lesz.
Ha a szorongásos tünetek nem emésztik energiáit, több marad az élethelyzete rendezésére, ami most nagyon Önre fér.
Szerencsére a leveléből érezhető az okossága, a helyzetére vonatkozó belátása, ami szintén nagyon jó jel a jövőt illetően.
Azt kívánom Önnek, hogy pontosan úgy legyen igazam, ahogy gondolom, hogy van.
Biró Eszter

Köszönöm!  2012. június 6. 12:30   #336 

Kedves Doktornő!

Nagyon szépen köszönöm a kimerítő és tartalmas levelet, véleménye szerint fogok cselekedni! Köszönöm a biztatást és a jó szavakat!
Minden jót kívánok!

Angéla


Kedves Angéla, nagyon szívesen. Biró Eszter

KÉREM SEGÍTSEN!!  2012. június 5. 20:56   #335 

Kedves Doktornő!

Először is nagyon köszönöm, hogy meghallgat. Nagyon sok problémám van gyerekkorom óta, bár 2 évig gyerekként jártam pszichológushoz azóta ismét problémáim vannak. 5 éves koromban elvesztettük édesapámat, nem emlékszem rá anyukám egyedül nevelt fel engem és 2 nővéremet, meg a süketnéma nagybátyám, meg apai nagypapám is velünk voltak, mindent megkaptam tárgyi dolgokat de soha nem volt akivel megbeszélhettem volna a problémáimat, egyedül talán nagypapámmal néha, de ő is meghalt sajnos. 13 éves korom óta magas a vérnyomásom, pajzsmirigy alulműködésem, csökkent glucose toleranciám, petefészek cystám, vesekövem, asthmás allergiám van, az orvosok mindig azt mondták, hogy fogadjam el, édesapámtól örököltem, nagyon sokszor elvitt a rohammentő az középiskolából is. Én mindig olyan ember voltam, aki akkor is azt mondja, hogy jól van, ha nincs is jól, mindig mindenkitől többre akartam vinni, nagyon makacs, ideges mostanában elég agresszív vagyok. 1 éve elköltöztünk a vőlegényemmel Budapestre, segítséggel találtunk munkát de sajnos nekem már nincs lassan 3 hónapja és nem bírom ezt, anyagiak miatt sem, de idegileg főként nem, állandóan önéletrajzokat adok be, de semmi nem jön össze, már nem tudom ,hogy mihez kezdjek,csak azt érzem, hogy nem bírom ezt a helyzetet. Nagyobb okból emiatt élesedett ki a konfliktus a párom és én köztem, nem tudom valahogy nem tudjuk egymást elfogadni, neki akárhányszor mondom, hogy mit hogyan kellene csinálni, csak pár napig van úgy aztán minden folytatódik tovább. / nem igazán beszélget velem, tudom, hogy fáradt a munka miatt, de attól még, nem nagyon szokott dícsérni /ez nekem nagyon fontos, tudom magamról, hogy nagyon sok szeretetre van szükségem, nem igazán érzem magam nőnek mellette/, nem mindig jó vele, boldog sem igazán vagyok vele, csak nagyon ritkán, de soha nem tudnánk egymást elhagyni. Egyszerűen nem menne. Ő nem igazán olyan beszédes mint én, én meg mondom mindenkinek a véleményem / nagyon sokat csalódtam már sokan kihasználtak, kevés igaz barátom van/, ő nem mondja meg senkinek végighallgatja és kész. A családommal soha nem volt jó a viszony, az idősebbik nővéremmel főként. Még mikor elköltöztünk édesanyámnak megígértem, hogy segítem ,de sajnos nem tudom nagyon nehezen élünk meg mi is, pedig mindent megpróbálok, hogy munkát találjak ,de nem megy. Annyira szerencsétlennek és nyomorultnak érzem magam, valahogy soha semmi nem sikerült az életemben. Nincs apám, nem volt mellettem senki aki figyelt volna rám, beteg vagyok, anyával nem tudok beszélni / rossz anyagi helyzetben van hiába a nővérem családjával él a családi házunkban, állandó lelkiismeret furdalásom van, hogy nem tudom segíteni, ráadásul nagyon sokáig veszekedtek velem és lehordtak mindennek amiért elköltöztem otthonról/, annyira idegesít ez a helyzet nem találok kiutat, mindig egy ideig túl lépek rajta de aztán ugyanúgy visszaesek. Mikor pszichológushoz jártam még gyerekként akkor jobb volt, de most ismét nem tudok megküzdeni a problémákkal. Befelé vagyok fordulva, nem érzem magam jól, és reménytelen a jövőképem nem tudunk ennyi pénzből megélni és nem ezért jöttünk el, hanem ,hogy félrerakjuk a pénzt, de így hogy?? Mindennap sírok, csak úgy rám jön, de ritkán könnyebbülök meg tőle, nagyon sokat vitatkozunk a párommal mindenen, nem tudok aludni, nincs kedvem semmihez, félek attól ha hazaköltözünk ugyanúgy nem lesz jobb, nem tudom hogy mit tegyek.

Kérem segítsen nekem, érzem, hogy baj van és ezért is fordultam magához.
Mit tanácsol mit csináljak, hogy jobb legyen?
Kérem segítsen!!!!
Az email címem: angi1991@citromail.hu

NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM, HOGY MEGHALLGATOTT!!!!
Válaszát várva
Angéla


Kedves Angéla, a mostani lelkiállapotában több segítségre volna szüksége, mint amit egy internetes tanácsadás lehetővé tesz. Javaslom, hogy a háziorvosa beutalójával keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai gondozót, ahol TB finanszírozottan (azaz külön fizetség nélkül) kaphat pszichiátriai és pszichológiai segítséget.

Azért a véleményemet is elmondom. Ön felnőtt nő, és abból, amit ír, úgy tűnik, hogy megalapozott felnőtt döntést hozott, amikor otthonról elköltözött, ha Önnel ezért veszekedett a család, nem biztos, hogy az azért van, mert Maga hibát követett el, amiért szégyellnie kellene magát. Ráadásul sajnos nem Magán múlik, hogy az anyukájának tett ígéretet nem tartja be - és kicsit félve is kérdezem, hogy vajon beteg az anyukája, vagy miért kéne őt Magának pénzzel segítenie?

A párkapcsolati problémáiról nincsen véleményem, mert a leveléből nem látom, hogy a rossz lelkiállapot vajon (részben) a párkapcsolati probléma következménye-e, vagy ellenkezőleg, a rossz lelkiállapot terheli meg a párkapcsolatát is. Azért is fontos, hogy jó szakmai segítséget kapjon (és szerencsére gyerekkorából van tapasztalata arra, hogy pszichológushoz járni sokat segít), hogy ne a párjától várjon minden biztatást és segítséget. Nem tudom megítélni, hogy a párja vajon tényleg nem elég kedves Magához, vagy Maga van olyan lelkiállapotban, hogy a sok is kevés lenne, mert nagyon szomorú, bizonytalan, és elesett.

Fontos ezen kívül a gyakorlati dolgok végiggondolása, amihez csak néhány szempontot tudok hozzátenni. Nem tudom, jobb lenne-e, ha hazaköltöznének: lenne-e ott munka, tudnának-e pénzt keresni. Hol lakhatnának, olcsóbb lenne-e az, vagy drágább, mint a jelenlegi lakhatásuk, stb. Érdemes volna mindent végigszámolgatni a vőlegényével együtt. Csak így lehetne eldönteni, hogy maradjanak-e, vagy menjenek. Tudom, nagyon nehéz a munkakeresés, és a legügyesebbeknek, legrátermettebbeknek is sokáig tart, míg találnak, amivel azt akarom mondani, hogy a munkakeresés kudarcait nem érdemes magára vennie.

Mivel a lelkiállapotát depresszívnek tartom, mindenképpen javaslom, hogy kérjen szakszerű segítséget személyesen, ahogyan vlaszom elején írtam.

Minden jót kívánok Önnek, dolgaik jobbra fordulását, fordítását.

Biró Eszter

++  2012. június 4. 21:56   #334 

Kedves doktorno!az a gondom ,hogy van egy fiu akivel lassan 6 honapja jarok.Nagyon szeretem es elvileg o is engem,csak sajnos ezt a utobbi hetben nem ereztette velem.nagyon furan viselkedett! amikor hazajott a foiskolarol 4 napig itthon volt es ebbol csak egy nap talakoztunk mert gyomorfajasa volt allitolag es,hogy pazarul erezte magat.eddig minden nap talalkoztunk amikor itthon volt!mondtam neki hogy ha valami nincs rendben szoljon beszeljuk meg !azt mondta szeeret es ,hogy minden rendben csak faraszto hete volt es sok a dolga mivel,hogy lassan vizsgaidoszak! ez rosszat jelent? valami megvaltozott nalla?mit tehetnek?koszonom elore is a valaszat!


Kedves Kérdező!
Szerintem legyen egy kicsit türelemmel, várja ki a vizsgák végét, és lássa meg, hogy akkor mi lesz, hogy érzi akkor a kapcsolatukat. Nyugodtan lehet igaz, hogy csak a fáradtság, és a sok vizsga, ebben önmagában nincs semmi hihetetlen.
Ráadásul minden kapcsolatnak van egy belső fejlődése, és a legeslegelső mézeshetek elmúltával akkor sem csupa lángolás és romantika egy kapcsolat, ha abban minden rendben van.
Mindezt a barátjával kell/lehet megbeszélni, megbeszélGETni, de azért javaslom, hogy ha lehet, talán ne most, mert nem túl valószínű, hogy hullafáradtan, vizsgákra készülve nagyon jól fogadná a barátja a "lelkizést".
De majd Maga érzi, hogy mikor lehet egy ilyen beszélgetéssel úgy előhozakodni, hogy az ne legyen nyaggatás-színezetű.
Üdvözlettel: Biró Eszter

Eszterke05  2012. május 31. 13:23   #333 

Jó napot kívánok!

Marianna vagyok,egy hét éves kislány édesanyja.Gyermekem jövöhéten ballag el az ovodától. A próbléma tegnap este kezdődőtt amikor sírva találtam rá este a szobájában,sírt mert nem láthatja többet az ovonénit.Mert ott hadja a kispajtásait.Nehéz dolog ez a számára és nem nagyon tudom hogyan segíthetnék rajta.Rengeteget mesélek neki az iskoláról.Amit még fontosnak tartok az ön számára az hogy 15-en fognak ballagni a csoportjából és lesz olyan kisfiú akivel együtt kezdik meg az első osztályt.Szóval kérdésem hogyan segíthetnék neki hogy könnyebb legyen a kis lelkének feldolgozni.Esetleg ha tud ajánlani ezzel kapcsolatos honlapot azt is szivesen olvasgatom. Válaszát nagyon szépen köszönöm

köszönettel : Mariann


Kedves Mariann!
A kislánya egy nagyon természetes szomorúságot, a változások miatt gyászt éli meg. Nagyon jó, ha mesél neki az iskoláról, arról, ami előtte áll, hogy lesz olyan gyermek, akivel együtt megy suliba is.
További segítség lehet a számára, ha Ön kitalálja, és a kislányának újra meg újra elmondja, hogy hogyan lehet majd egyszer-egyszer beszélni, találkozni a társakkal, óvónénivel. Ez azért fontos, hogy ne kelljen véglegesen elvágni a régi kapcsolatokat. Lehet erről az óvónénivel is beszélgetni, megígérni neki, hogy majd meglátogatják, ilyesmi. Ennek az óvónők is általában örülni szoktak, mert ők is kötődnek a gyerekekhez.
Aztán fontos az is, hogy engedje szomorkodni a kislányt, fontos, hogy Ön átérezze, hogy a szomorúsága érthető és jogos, ugyanakkor biztatni is lehet, hogy meglátja, ez a szomorúság idővel elmúlik, érdekes lesz nagy iskolásnak lenni, és majd úgy visszalátogatni az oviba.
Nem kell aggódnia, hogy a kislánya tud kötődni, szeretni, az jó jel, sajnos az élet kikerülhetetlenül jár ilyen változásokkal, ahol a fejlődés azt is jelenti, hogy tovább kell lépnünk, magunk mögött kell hagynunk dolgokat.
Figyelmébe ajánlom az alábbi könyvet: http://www.libri.hu/konyv/szukseges-vesztesege ink.html
Üdvözlettel: Biró Eszter

stressz  2012. május 29. 19:23   #332 

Tisztelt Doktornő!

Nagyon szépen köszönöm gyors és mindenre kitérő válaszát.Igazából tudom,hogy még el kell telnie ahhoz időnek,hogy meggyógyuljak csak aggaszt,hogy mindig újra előjön ez a szorongás.Amikor van egy két jó napom,hetem és minden ásítás,sóhajtás tüsszentés a maga útján történik,olyankor megnyugszom és arra gondolok,hogy vége, legyőztem.Aztán egyszer csak felkelek és újra elkap az idegesség,az agyam rááll ezekre a dolgokra és leblokkolja a sóhajtást,ásítást,tüsszentést.És pont a jó időszakokból kiindulva próbálok valami erőt meríteni,hogy ha egyszer mindig elmúlik a rossz akkor mér kell újra előjönnie és miért nem tudom elhagyni végleg...és ilyenkor mindig attól tartok,hogy ez így marad és minden napom szenvedés lesz.De akkor ez ellen lehet tenni ugye?Köszönöm még egyszer a segítséget.

Tisztelettel:gábor


Persze, hogy lehet ellene tenni. Remek ötlet volt pszichológushoz menni, de tényleg. Csak így tovább!

A szorongásos tünetek ellen nem direktben lehet jól küzdeni, tudja, ez nem egy rossz szokás, amivel fel lehet hagyni csak úgy egyszerűen. Így nem is csodálom, hogy az elhatározás, hogy elhagyja ezeket a gondolatokat, közvetlenül nem elég.

Olyan ez, mint amikor egy áruházba túl gyorsan akarunk bemenni, és annyira gyorsan közelítjük meg az ajtót, hogy a mozgásérzékelő "nem vesz észre", és az ajtó zárva marad. Ezen nem segít, ha erővel ütjük az üveget, ugye? Ha be akar menni tényleg, akkor mit csinál? Bármennyire siet is, nem előre lép egyet, hanem kicsit vár egyhelyben, sőt, lehet, hogy még hátra is kell lépni egyet, hogy az ajtó végre kinyíljon.

Vagyis nem erőszakosan, türelmetlenül és gyorsan, hanem okosan, türelmesen, és kitartóan. Jó úton indult el, célba is fog érni, csak most azt nem tudjuk még, hogy pontosan milyen hosszú ez az út, és hogy vízszintes-e, vagy meredek.

Biró Eszter

!!  2012. május 29. 18:15   #331 

kedves dr. no
Van egy baratom 4 honapja.Jol erzem magam vele ,minden rendben a kapcsolatunkal .Mondja ,hogy nagyon szeret de megis ketelkedem neha.mibol bizonyosodhatnek meg benne ,hogy valojaban szeret?


Kedves Kérdező, nem jó a kérdés, sajnos: elhiszem, hogy szeretne valami egyszerű módszert erre, de nincs ilyen.

Különben meg az a véleményem, hogy ha minden rendben van, de Maga mégis kételkedik, akkor nem is biztos, hogy a kapcsolattal van a gond, vagy a barátjával, hanem inkább a saját önbizalmával.

Ha jól érzi magát a barátjával, és minden rendben van a kapcsolattal, és tudja, hogy a barátja szereti, akkor az orra előtt van már az a bizonyíték, amit az én segítségemmel akarna keresni....

Biró Eszter

stressz  2012. május 29. 18:09   #330 

Tisztelt Doktornő!

Én egy 23 éves fiú vagyok és 2 éve 5 percenként sóhajtozok.Egy ideje egy olyan rossz gondolat kezdett idegesíteni hogy nem tudok sóhajtani amikor szeretnék,vagy ha ásítanom kell nem tudok mert annyira rágörcsölök az agyammal.Mostanra annyira csak ezzel tudok foglalkozni,hogy reggel ahogy felkelek ez jut először eszembe és lefekvésig csak ezen agyalok.Emiatt pedig nagyon feszült vagyok,semmivel nem tudom elterelni a figyelmemet.Elég rossz lelki állapotba vagyok mostanában,nincs munkám,nem járok sehova,barátnőmmel is sokat veszekszünk.Viszont vannak napok amikor simán el tudom terelni a figyelmem és ha eszembe jut a rossz gondolat akkor is el tudom hamar felejteni.Ilyenkor érzem,hogy jobb lelki állapotban keltem,illetve vagyok.Járok pszichológushoz egy hónapja aki egyenlőre gyógyszert nem javasolt,de már nagyon idegesít ez a helyzet,hogy szinte minden második napom ilyen feszültségben telik.Mitől lehet ez?Mit tegyek?Kérem segítsen.Köszönöm

Tisztelettel:gábor


Kedves Gábor,

Örömmel olvasom, hogy elment pszichológushoz, ez a legjobb ötlet, magam is ezt javasoltam volna. A pszichológia olyan mint az orvoslás: látatlanban és ismeretlenül csak találgatni lehet egy adott tünet (pl. a nehezen elűzhető kellemetlen gondolatok, sóhajtozás) okát. Ennek nincs is értelme. Így erre a kérdésére nem tudok válaszolni annál pontosabban, mint ahogy Maga már eleve megmagyarázta: nehéz élethelyzetben van, gondok nyomasztják, szorongatja a sok nehézség.

Mondok viszont egy fontosat, amit nem kérdezett, de mégis nagyon lényegesnek tartom, hogy elmondjam: az egy hónapot úgy említi, mintha az egy hű de hosszú idő volna. Téved. A pszichoterápia nem gyors műfaj, és főleg, időt kell adni a változásoknak, legfőképpen pedig azt kell tudnia, hogy a Maga aktív részvétele kell a folyamathoz, együtt kell DOLGOZNIA a pszichológussal. És gondolja végig: 2 éve küzd ezzel a problémával, csak most kért segítséget, ilyen gyorsan nem megy.

Úgy viszonyul a problémájához, mint sok nő a fogyókúrához: szenvednek az évek alatt felszedett súlyfeleslegtől, és keresik azt a csoda gyógyítót, aki könnyen-gyorsan hetek alatt a bikini szezonra lefogyasztaná őket. Ilyen nincs - a csoda csak kitartó belső munka árán születik meg.

Maga is megtalálhatja a módját, hogy hogyan viselje könnyebben a problémáit, sőt, hogy hogyan változtasson bizonyos dolgokon úgy, hogy ne legyenek ilyen nagyok a terhei.

Kitartást és erőt kívánok hozzá.

Biró Eszter

!!  2012. május 21. 20:32   #329 

kedves doktorno. fel eve vagyok kapcsolatban.A baratommal minden rendben..szepen viselkedik velem es erezteti velem ,hogy szeret! megis gyakran osssze zavarodok es nemtudom mi akarok.mikor vele vagyok ,jol erzem magam.maskor meg jonnek a ketelyek ,hogy akarom-e ezt a kapcsolatot.mit tegyek ebben a helyzetben? koszonom segitseget elore is


Kedves Kérdező!
Szerintem varázslónak hisz, hogy úgy gondolja, hogy ilyen kevés információ alapján bármi használható véleményt tudnék mondani. Megtisztel ezzel a bizalommal, de olyat tételez fel, ami lehetetlen. Kérem, ha szeretné, hogy esélye legyen értelmes választ kapni, írjon informatívabb levelet, szívesen válaszolok majd rá.
Biró Eszter

gyász  2012. május 17. 08:16   #328 

Kedves Eszter!

Nagyon köszönöm ezért kedvelem az Ön válaszait mert van értelmük,tartalmuk és nem mellébeszélés az egész!

Még egyszer köszönöm és azt is hogy ennyi időt szakított rám,nem két mondat volt a tanács!


Tisztelettel:Borika


Kedves Borika, köszönöm a véleményét, jól esik. Valóban azért kérdeztem rá a régebbi levelére, hogy személyre szabottabban válaszolhassak.

(Visszaolvastam, amit írtam, a tartalmával ma is egyetértek, de szomorúan látom, hogy tele van kellemetlen gépelési hibával, amit sajnálok - csak a tartalomra koncentráltam.)

Minden jót kívánva: Biró Eszter

gyász  2012. május 16. 16:33   #327 

Kedves Eszter!

Gyász jeligével írtam Kata néven.Novemberben .Akkor sok jó dolgot írt azóta amit akkor és most leírtam változott az állapotom a leírások alapján? Ön szerint haladok a jobb irányba v még mindig a gödörben vagyok? Ha összehasonlítja a két levelet hátha tud még tanácsot adni mivel azóta már hónapok is elteltek.Kicsit kuszán fogalmaztam de a lényeget szerintem ki tudja hámozni.Mit tudnék másképp tenni hogy jobban legyek véleménye szerint?

Köszönettel:Borika


Kedves Borika, novemberi levelében olvasom, hogy apukájával él, és epilepsziás is, vagyis nem pusztán a gyász nehezíti az életét. Amit a gyásza módjáról ír, az teljesen normális, és az is nomrális, hogy 8-9 hónap eltelte után nincs túl még a gyászon. Nehéz 8 ilyen hónapot végigcsinálni, de még a régi szoksáok is több időt írtak elő a gyászhoz (a gyászruhát is egy évig viseltétk), a pszichológia hosszabban tartó gyászfolyamatot is normáisnak tart.
Fél véve pár könyvet is a figyelmébe ajánlottam, azt mots is, újra és újra érdemes a kezébe venni, olvasgatni.
A gyászban nem csak az a fontos, hogy "elengedjük", aki meghalt, hanem az is, hogy folytassuk az életünket. Egyszer egy gyászolónak, aki sírva panaszolta, hogy egy jó hírt, örömteli eseményt nem tud már a meghalt apukájával megosztani, nos, neki azt mondta valaki, hogy "azt kívánom neked, hogy még sok olyan pillanatot éljél meg az életedben, amikor sajnálod majd, hogy ezt az apukád nem láthatja".
Gondolja végig ennek a mondatnak a bölcsességét, és "hasaználjon" belőle annyit, amennyit érdemesnek tart. Ebben a mondatban benne van a bölcsesség, hogy az életbe a gysz után egyszer vissza kell térnie az örömnek is, és hogy ez így is van jól.
Javaslom, hogy keresse az életében azokat a jó dolgokat, amit (a korábbi szokásairól nem lemondva) erősíthetik az életnek való elkötelezettségét, ami örömet jelent, hogy ne csak a gyász legyen a mindennapjainak érzelmi tartalma, hanem elégedettséget, örömet is átélhessen.
Nem tudom, mi a munkája, az okoz-e örömet, mik a hobbijai, kik a barátai - ezek, és ilyen dolgok nagyon fontosak. Olvasson, menjen moziba, vagy sétáljon, sportoljon, hogy az életében élet is legyen, ne pusztán a gyász.
Minden jót kívánok Önnek.
Biró Eszter

halál  2012. május 16. 13:00   #326 

Kedves Eszter!

Öntől már többször kérdeztem és nagyon jó szakembernek tartom a tanácsai nagyon hasznosak és szimpatikusak nekem Ön is. az lenne a problémám sok más mellett hogy 8 hónapja annak hogy Édesanyám elhunyt.Még mindig nem tudom elengedni nagyon rossz állapotban vagyok.Szedek antideprsszánst és nyugtatót de ezt mankónak szeretném használni ez nem sokat old meg.32 éves vagyok egyébként családom, párom nincs sajnos aki még adna több erőt így egyedül kell megküzdenem a gyászfolyamattal.Ön tud erre vmilyen tanácsot mit tehetnék h jobban legyek.Nem sűrük járok a temetőbe nem érzem szükségét viszont itthon gyertyát gyújtok,megpuszilom a fényképét,a neten is mindennap gyújtok érte gyertyát és sokat gondolok rá sokszor kérem a segítségét is persze nem a szó szoros értelemben.Ön szerint ezek a dolgok egy gyász során nem kórosak?Én így gyászolom nem is szeretném máshogy.És a közhely igaz lehet h az idő enyhíti a fájdalmat?

Nagyon hálás lennék tanácsáért hogy "jó" irányba haladok e a gyászfeldolgozásban?

Köszönettel:Borika


Kedves Borika, segítsen nekem, írja meg, mikor és milyen jeligével írt nekem, hogy el tudjam olvasni, korábban mit leveleztünk. Utána válaszolok majd "rendesen".
Biró ESzter

Köszönöm!  2012. május 14. 19:36   #325 

Nagyon szépen köszönöm a részletes választ!Amugy nagyon is tisztában vagyok vele,hogy van a dolognak pszciés oldala is.Tisztelettel:

Tamás


Kedves Tamás, akkor meg rajta, pszichés kezelésre fel!

Ez nagyon jót fog tenni, akár ok, akár következmény a szorongás. A sikerhez meg adjon magának és a leendő pszichoterapeutájának időt, mert a csoda a megfelelő idő- és energia befektetéssel fog megtörténni.

B.E.

Nagyon aggódom!  2012. május 14. 19:13   #324 

Tisztelt Doktornö!
Tamás vagyok Szegedröl,30 éves.Az én problémám,tavaly augusztusban kezdödött,amikoris terhelésre kisebb mellkasi fájdalmat észleltem,de mivel dohányzom is és iszogattam is (nem tartom magam alkoholistának!!!)nem tulajdonitottam neki nagy jelentöséget,gondoltam majd elmúlik.Igy is történt,de innentöl kezdve,úgy éreztem,hogy fizikálisan nem vagyok az igazi.Majd idöközben lakhelyváltozás történt,partnerváltás,munkahelyváltás stb.Fél évig tartó,huza-vonával és nem idegeskedéssel.Közben fogytam is 5-6 kilót,de ez sem aggasztott nagyon,mivel 102 kiló voltam a 183 cm-hez és gondoltam biztosan az új munkahely meg az új partner az oka.És még jól is állt.Ment is minden szépen,kisebb testi tünetekkel.Az új partner által is elég sok idegnek voltam kitéve,megfelelési kényszer,elég önfejü volt és a régitöl sem sikerült elszakadnom igazán érzelmileg.Aztán idén Március 3.-án a névnapomat ünnepeltem a családdal,ahol elég nagy mennyiségü alkoholt fogysztottam .És ami innentöl kezdve következett az maga volt a pokol.Másnap reggel iszonyatos vádligörcsre ébredtem,és éreztem,hogy valami nagyon nem stimmel velem.Nem igazán tudtam megfogalmazni,hogy mi az,mivel konkrét fájdalmat nem éreztem,csak étvágytalan voltam,ami nagyon nem jellemzö rám.És eddigre a fogyásom a családnak is feltünt.Még elmentem dolgozni egy pár napot,azt gondolván,hogy ezek is elmúlnak majd.De nem igy lett.Söt!Következö héten már be sem tudtam menni dolgozni.És ami innentöl jött azt az ellenségemnek sem kivánom!Étvágytalanság,fogyás,megváltozott széklethabitus,álmatlanság,alvászavarok,éjszak ai izzadás,gyengeség,izomrángások a test különbözö pontjain,nyirokcsomó megnagyobbodások a nyakon,csomó a bal mellemben,csomó a végbelem mellett ami vércsikokat hagyott a wc papiron,köpetürités(ami azóta 3-4 alkalommal véres is volt,hajhullás,szörhullás,börtünetek,látásroml ás,kellemetlen lehellet,köldök körüli fájdalom,izomfájdalmak,hátfájdalom,Fejfájás,Or rvérzés,mellkasi fájdalom stb.Ez igy ment 3 hétig,szinte alvás és evés nélkül.Amikor egyik hajnalban arra lettem figyelmes,hogy a szivem majd kiszakitja a mellkasom és a végén dobbant 1 hatalmasat.Nagyon megijedtem és délelött kihivtam a mentöt,ami a sürgösségi osztályra szállitott .Status:Kp táplált,kp vértelt bör és látható nyálkahártyák,icterus,cyanosis,öedema nincs.Békés garat,lepedékes nyelv,pajzsmirigy göbmentes,carotisok felett zörej nem hallható.Eupnoe,részarányos mellkasváz,teljes,éles,nem dobos kopogtatási hang,érdes légzés,crepitatio,szörtyzörej nem hallható.Sziv nem nagyobb,tachycard,ritmusos szivhangok,zörej nem hallható.Has a mellkas szintjében,puha,betapintható,nyomásérzékenység et nem jelez,kóros rezisztencia nem tapintható,máj elérhetö,lép nem tapintható,vesetájékok szabadok,kp élénk bélhangok.Gerinc ütögetésre nem érzékeny.Perifériás artériás pulzáció jól tapintható.RR:120,80 Hgmm. SO:100%
EKG: 100,min fr SR,kp tengelyállás,PQ:160 ms,QRS:100 ms,QT:320 ms,szabályos repolarizáció
Vérvétel ami magasabb:Glükóz: 5.8 mmol,l,FVS:10.19 Giga,l,MPV:12.2 fL (A többi tartományon belül!)
Mellkasröntgen:AP,PA :A rekesz éles kontúrú,a sinusok szabadok.A tüdökben friss beszürödésre utaló jel nem látható.A hilusok szabályosak.A sziv és az aorta eltérés nélkül ábrázolódik.
Terápia:0,5 frontin,300 mg ASA
Tehát organikus eltérés nem igazolódott.Irány a Pszcihiátria!!!:)
Ott 5 napot töltöttem,ahol napi 2-szer kaptam 0,2 mg rivotrilt.Közben megint észletlem véres köpetet és továbbra is azt éreztem,hogy lehet,hogy a pánik és a kimerültség is közrejátszik a panaszaimban,de valami szomatikusan nem stimmel velem.De legalább aludni tudtam éjjelente 5-6 órát.És az étvágyam is javult valamelyest.Szóval 5 nap után,utamra bocsátottak,hogy szedjem a rivotrilt.Diagnózis:Alkalmazkodási zavarok.Jól van,gondoltam magamban és elfogadtam.Hazamentem és szedtem a gyógyszert,ahogy kell.Közben a párkapcsolatom megszünt.De pont abban az idöben ez nem különösebben izgatott.Az egészségem és,hogy pontot tegyek ennek az ügynek a végére,annál inkább.De 1-2 nap után ismét alvászavaraim támadtak,és hatalmas eröt kellett vegyek magamon,hogy legyürjek pár falatot a torkomon.Ezért visszamentem a Pszcihiátriára és altató felirását kértem.Fel is irták a sanval-t.Amitöl megint sikerült 2-3 napig valamicskét aludni.Aztán ismét minden kezdödött elölröl.De közben csak fogytam,barna darabkás köpet,össze-visssza széklet,itt fáj,ott fáj,homályos látás,hajhullás,rosszulét.Elmentem a háziorvoshoz az összes lelettel és elmondtam a panaszaimat.Megvizsgált,nagyjából.Vérnyomásmér és stb.Nagylabor!Vizelet minden normál és negativ,székletvér negativ.
Vérvétel:Koleszterin:5.54 mol,l (magas),LDL koleszterin 3.76 mol,l(magas),FVS:11,26 Giga,L(magas)Neutrophil gran.:7.49 Giga,L(magas),Neutrophil gran.%:66,5 %(magas)Lymphocita%:25.8%(alacsony)Monocyta:0. 77 Giga.l(magas)Eosinophil%:0.6%(alacsony)RDW-CV: 14.2%CV(magas)MPV:11.8 Fl(magas)TSH:0.14 mIU,L(alacsony)A többi a normálértéken belül,de a kóros TSH szint miatt keresek fel endokrinológust.Kaptam beutalót,de nem kellett kivárjam az idöpontot,ugyanis az a hét vasárnapján épp fürdeni készültem,amikor beleültem a kádba,legyengülten,szinte hónapok óta kialvatlanul.Zsibbadni kezdett a bal karom a pulzusom meg kb:150,azonnal kiugrottam a kádból.Ablakot nyitottam felpóckoltam a lábaim,kezeimet magam mellé téve,párnát megemelve próbáltam szabályosan lélegezni,orron be,szájon ki,jó mélyen.Majd ismét jött a mellkasszaggató szivdobogás a hatalmas dobbanással a végén.De gondoltam nem szólók senkinek,se a szüleimnek se mentönek.Mert igy is van már velem elég bajuk.Másnap reggel mértem vérnyomást,valami irreálisat és azt vettem észre,hogy a pulzusom ülö,fekvö helyzetben 60-70,míg állóhelyzetben 130-150.Magamra hivtam a mentöt.Ott is nagyjából minden normális volt a helyszinen.Ott is elmondtam a panaszaimat,ök Gasztroenterológiai kivizsgálást javasoltak.Helyszini diagnózis:anxietas!:)Aznap este otthon már a földön fetrengtem,zsibbadt a bal karom,össze-vissza vert a szivem,nem mertem felállni mert akkor a pulzusom 150,gyenge voltam,fáradt,elcsigázott,azt hittem közel a vég.Másnap ismét a szokásos.Mondom ez igy tovább nem mehet,elmentem a háziorvoshoz,aki beutalót irt megint a sürgösségire,meg 1-et a Pszcihiátriára.(Ja azt elfelejtettem mondani,hogy közben én jártam a pszcihiátriai kontrollokra és mindent amit felirtak ugy szedtem….)Szóval megint sürgösségi.

Status:Ugyanaz mint az elsö esetben!

RR:155,80-142,90 Hgmm. SO2: 100%-Spontán,Tax: 36,6 C

EKG:80,min fr SR,Kp tengelyállás,szab.repol.Inkomplett RBBB.Szab.repol.
Ambuláns terápia:0,5 mg frontin
Vérvétel:Glükóz:5-8 mmol,l(magas)FVS:14.50 Giga,l (magas)MPV:11.9 fL (magas)Ezen kívül Troponin T-t mértek(ami normál értéken belül volt 0.013) És D-dimert (az is negativ 0.22)

Mellkasröntgen:AP,PA

Mellkasi folyadék nem látható.A tüdök jó légtartók,bennük friss beszürödésre,kisvérköri pangásra utaló jelek nem ábrázolódnak.A hilusok szabályosak.A sziv és az aorta érdemi eltérés nélkül ábrázolódik.

Javallják:fül orr gégészeti,endokrinológiai és tüdögyógyászati kivizsgálásomat.
Már azon a héten pénteken ott voltam az endokrinológiai rendelésen.
St:pajzsmirigy lebenyei tömegesebb tapintásúak.Egyértelmü göb nem tapintható.Jobb m.sclm.felsö pólusánál kb 0.5 cm-es resistencia sejthetö.Bal emlöben mamilla mögött resistencia tapintható.

Vérvétel:fT3,fT4,anti TPO,TRAK,FSH,LH,PRL,cortisol,tesztoszteron,SHB G,DHEAS
Ebböl a Prolaktin lett alacsonyabb:62 mIU,L.És a DHEAS magasabb:13.71 umol,l,cortisol:592 A többi határértéken belül.
Szemészeti vizsgálat és Nyaki ultrahang javasolt.Kaptam is idöpontot,6.hó 20.-ára És jelenkezzek kontrollra,1 hónap múlva.(Most lesz)

Szemészet:Minden rendben.Csak a szemvénák teltebbek.

Fül-orr-gége:

Diagnózis:Vizsgálat és orrmelléküregröntgen alapján:
sinisutis maxillaris acuta,gastrooesopphagealis reflux,oesophagitis nélkül,imactált cerumen,nyelvgyulladás

RTG:A bal sinus maxillaris csaknem homogénen fedett.A többi melléküreg légtartalma megfelelö.A sinus frontalis hypoplasiás.Csontkontúrok épek.

Voltam fogászaton,hátha góc okozza a panaszaimat.De a vizsgálat és a röntgen alapján,nincs góc.1 fog volt picit begyulladva.Ki is huzattam egyböl,ne legyen gyulladási pont.

Egyszóval ide jutottam lassan 3 hónap alatt,Arcüregyulladás!!!!Minusz 17 kilóval,hulló hajjal és szörzettel,szinte étvágytalanul,hónapok óta kialvatlanul,mindenféle tünettel.Csak épp olyannal nem ami arcüreggyulladásra utalna!A Pszcihiátriai kezeléseken,kontrollokon megjelentem,szedtem Rivotrilt,Frontint,Citalopramot,Yarocent,Sanva lt,Gerodormot,felvettem egy 5 alkalmas magnézium injekció kúrát.És ráirják a Pszcihiátriai ambuláns lapra,hogy nem meghatározott fóbiás szorongás zavar,enyhe depreszziós epizód!!!:DÉn nem mondom,hogy pszcihésen nincs bajom,de véleményem szeint elsösorban szomatikus a gond,ami ezt hozta magával.Azért is irtam le mindent ilyen aprólékosan mert nagyon kiváncsi vagyok a véleményére!Borzasztóan félek és aggódom.Tisztelettel:

Tamás,Szeged


Kedves Tamás, mivel nem orvosi a végzettségem, így az orvosi leleteit nem tudom érdemben értékelni. Azt viszont látom, hogy a vizsgálatok nem találtak olyan testi jelenséget, ami a tüneteket elegendően magyarázná.

Gondoljuk végig logikusan. Vannak a nagyon nehéz testi tünetek, és meg is van ijedve. Akik vizsgálták, arra következtettek, hogy az ijedtség (szorongás) okozza a testi tüneteket, maga meg pont fordítva gondolja, azaz hogy a testi bajok okozzák az ijedtségét, szorongását.

Nem tudom eldönteni, kinek van igaza, és semmi okom nincsen kételkedni abban, hogy a vizsgálati leletek igazat mondanak, és Önnek nincsen súlyos testi betegsége. Ez jó hír.

Van egy pár ötletem.
1. Keresse fel a háziorvosát (ne amikor rosszul van éppen), az összes eddigi leletével, és kérje meg, hogy magyarázza el Önnek az eddig történt vizsgálatok eredményét, és kérdezze meg, hogy milyen javaslata van még a kivizsgálása érdekében. Lát-e szükségesnek további vizsgálatot. Ha lát, akkor ezekre kérjen beutalót, és szép nyugodtan, kapkodás, és ide-oda futkosás nélkül végeztesse el a vizsgálatokat. kérje meg továbbá a háziorvost, hogy a mellében tapintható csomót is vizsgáltassa meg, én nem tudom, a háziorvos tudni fogj, hogy milyen vizsgálatra van ehhez szükség.
2. Ha minden lelete továbbra is lényegében negatív (azaz a tüneteket nem magyarázza), akkor örüljön nagyon. És barátkozzon meg a gondolattal, hogy a tünetei lelki eredetűek is lehetnek. Elképesztő dolgokat tud produkálni a lélek is - a pánikbetegek tudnának mesélni a lelki eredetű testi panaszok okozta súlyos szenvedésekről, és a pszichoterápiával kiegészített gyógyszeres kezelés hozta "csodás" gyógyulásokról.
3. Nem értem, és nem értek azzal egyet, hogy ennyire hitetlenül olvassa a pszichiátriai ambuláns lapját. Komolyan meg kell vizsgálni minden lehetséges okot, és minden lehetséges enyhülési lehetőséget, és én nagyon is elképzelhetőnek tartom, hogy panaszait az ambuláns lapon is szereplő fóbiás szorongás és depresszió is okozhatja. Ehhez pont elég lehet az a rengeteg változás, ami az életét az elmúlt időszakban jellemezte. (Mondjuk a nagy mennyiségű alkohol fogyasztása sem tesz nagyon jót, még akkor sem, ha Ön nem alkoholista)
4. Mindezekkel párhuzamosan keressen egy jó pszichoterapeutát, és kérjen pszichoterápiás segítséget (is). A szorongás kezelése, akár ok, akár következmény mindenképpen fontos. Ebben a pszichiáter által írt gyógyszerek sokat segítenek, de a pszichoterápiát nem helyettesítik. Legjobb volna, ha a pszichiátere javasolna Önnek pszichoterapeutát, de ha ez nem lehetséges, akkor keressen önállóan.

Üdvözlettel: Biró ESzter

........  2012. május 11. 14:14   #323 

Tisztelt doktorno,18 eves lany vagyok 4 honapja vagyok kapcsolatban.minden rendben a parommal,ugy erzem szeretem ha amit erzek nevezheto annak,de megis eleg sokat gondolok vissza a volt baratomra akivel mar reg veget ert a kapcsolatom.Mit tehetnek?beszeljek rolla a paromnak?vagy vessek veget a kapcsolatnak e miatt?


Kedves Kérdező, egy jó kapcsolatot miért szakítana meg egy már elmúlt régi miatt? Nem is értem...
Úgy gondolom, hogy a régi kapcsolatra vonatkozó érzéseit és gondolatait saját magával kellene tisztáznia, nem a jelenlegi barátjával, mert fájdalmat okozhat neki. Ha mégis megosztaná vele, akkor előbb gondolja át nagyon, hogy mit vár ettől a beszélgetéstől, és vajon teljesülhet-e ez, és megéri-e azt a fájdalmat, amivel járhat.
Biró Eszter

mit tehetnék?  2012. május 9. 12:07   #322 

Tisztelt Bíró Eszter!
21 éves lány vagyok és párkapcsolati problémával fordulok önhöz.Van egy barátom aki 26 éves. Amikor megismert engem nagyon megtetszettünk egymásnak csak neki barátnője volt még akkor. Az előző barátnőjével folyton csak veszekedtek már szakítani akartak volna vele amikor kiderült a csajról hogy terhes. Ezért visszament hozzá elvette feleségül és engem otthagyott. Rá egy fél évre elvált tőle. Válása után sokat találkoztunk de nem tudta eldönteni hogy mit akar tőlem. Utána rá 6 hónapra összejöttünk! Azóta több mint 2 éve hogy együtt vagyunk. A problémám az lenne , hogy mostanába ugy érzem mint hogyha már nem szeretne annyira, és az bánt a legjobban hogy neki mindennél és mindenkinél a fia fontosabb. Ez még úgy oké is lenne csak ő ezt az egészet már nagyon túlzásba viszi! Az égig magasztalja azt a gyereket ,a gyereknek mindent ,de nekem meg semmit nem vesz meg sőt tőlem várja el hogy vegyek neki ezt-azt holott tudja hogy nincs pénzem mert nincs munkám sajnos és én ugy gondolom hogy nem egy nőnek kéne finanszirozni a férfinek a dolgokat hanem fordítva! Ha összeveszünk akkor elkezdi azt mondani hogy: "nekem nyolc akkor szakítsunk. Nekem nincs vesziteni valóm ott a fiam nőt én találok magamnak". Egyszerűen ha szakítanánk nem is érdekelné hogy vége lenne pedig már 2 éve együtt is lakunk egy családnál ahol 2 gyerekre kell vigyázni, mert az apukája egyedül neveli őket és külföldön dolgozik! És ez nekem nagyon rosszul esik meg az is hogy állandóan a fiával jönn. Nyaralni is úgy akar eljönni hogy hozza a fiát aki 3 éves. Én viszont meg igy nem akarok menni mert én most nem azért megyek el nyaralni hogy egy 3 éves gyerekre vigyázzak nekem az ugy nem kikapcsolódás! Csak ha ez megmondanám neki ugy is azt mondaná hogy: én vagyok a szemét meg hogy nem szeretem a fiát meg hogy ö most szakít ezért, még képes lenne meg is ütni annyira nemnormális már nála ez a dolog! Másnak is van gyereke mégsem isteni ennyire mint ahogy ö is. Olyan érzésem van mint hogyha csak egy mellék szereplője lennék az életébe!
Elhiszem hogy szereti a fiát meg persze szeresse is meg törődjön vele, de azért én is ott vagyok neki velem is kéne törődnie, foglalkoznia. Nem mindig érezteti velem azt hogy szeretne engem! Állandóan a fiam igy a fiam ugy az égig magasztalja és már idegesítően már szinte megutáltatja velem azt a gyereket. Engem meg sokszor csak szidni tud egy dicséretet nem kapok tőle sose ,hogy jól nézel ki vagy aranyos vagy ,vagy bármi... Mit tudna ön tanácsolni hogy mit tehetnek? Szeretem nem akarom elveszíteni de ha ő igy áll a dolgokhoz ez nekem nem lesz jó a későbbiekbe!


Kedves Kérdező!

A helyzet összetett, mert egyfelől a párkapcsolatok az idővel változnak, a kapcsolat kezdetétől 2-3 évre a kezdeti rózsaszínű szerelem átadja a helyét szelídebb, köznapibb kötődésnek. Aztán itt van a párja 3 éves fia, hát ez az életkor akkor sem könnyű a felnőttek számára, ha az ember saját édesgyerekéről van szó.

A leveléből azt érzem mintha féltékeny volna a kisfiúra - amit meg is értek bizonyos szempontból, mégsem hiszem, hogy jó volna a párja szeretetéért versengeni, mert az teljesen természetes, hogy ő mindkettejükhöz ragaszkodik.

Már ha ragaszkodik.... Nagyon szerencsétlen, hogy a párja úgy fogalmaz, hogy "nőt bárhol találok", de azért nem biztos, hogy ennyire forrón eszik a kását. Jó volna, ha olyankor tudnának a kapcsolatukról bezsélgetni, amikor kettesben vannak, és éppen nem haragszanak egymásra. Fontos tiosztáznia, magában, és a párjával is, hogy kettejük kapcsolata mit jelent, mit ad, mennyire jó, mennyire fontos.

Az egy másik kérdés, hogy a kisfiúval hogyan bánjanak. Szerintem nem szabad, hogy úgy merüljön fel a kérdés, hogy a párja melyiküket szereti jobban, mert ez a kérdés nem értelmes, párkapcsolati érzéseket és szülői érzéseket egymással összevetni nem lehet.

Biztos, hogy Magának nagyon kemény és nehéz feladata, hogy a párja apaságát elfogadja - márpedig az élet ezt a feladatot adja, ha olyan emberrel köti össze az életét, akinek gyermeke van. Jó volna békésen is beszélgetni a párjával arról, hogy hogyan lehetne egyensúlyt teremteni a kettesben, és a kisfiúval hármasban töltött idő között. Becsülendő, hogy a párja valóban apa akar lenni, nem csak vasárnapi szülő, hanem több időt, és figyelmet, pénzt akar szentelni a fiának, mint amennyi okvetlen kötelező. Vajon Ön mennyire bízna egy olyan férfiban, aki egy új szerelem miatt a gyermekét is elhanyagolja, elhagyja?

De az is természetes, hogy Magának mint nőnek is vannak igényei, ezekért szelíden, és nem követelőzően kiállhat, és ennek a legjobb tere a sok-sok beszélgetés (és nem veszekedés!) a párjával.

Bölcsességet, türelmet kiívánok hozzá.

Biró Eszter

Köszönöm a válaszát.  2012. május 4. 12:23   #321 

Tisztelt Doktornő!

Köszönöm a gyors válaszát. Tulajdonképpen azt szeretném tudni, hogyan változhatnék meg hogy beszédesebb legyek......Meg azt is hogy a régi barátnöim mostmár sose akarnak velem kibékülni?


Kedves Kérdező!

Én úgy gondolom, hogy ez elsősorban önbizalmi kérdés. A hosszú leveléből kitűnik, hogy Magában nagy a bizonytalanság a saját szépségét, értékét illetően, és ezért nagyon figyeli, ki mennyi dícséretet kap, és hogy vajon Magát dícsérik-e. Persze, hogy ilyen lelkiállapotban nehéz csacsogni, nevetni, mint ahogy más lányok teszik. Nehéz abban tanácsot adni, pláne levélben, hogy hogyan növelhetné az önbizalmát. Abban biztos vagyok, hogy minden olyan tevékenység, amit kedvvel, örömmel csinál, segít. Iratkozzon be tánctanfolyamra, járjon biciklizni, vagy könyvtárba, stb. Olyasmit válasszon, amit szívesen és jól csinál. Mások is látni fogják az önbizalmat, erőt, amit az ilyesféle tevékenység okoz. Az önbizalomhiánynak mélyebb okai is lehetnek, ebben egy önismereti tréning, vagy egyéni pszichoterápia is sokat segíthet.

Arról viszont, hogy a barátnői mit fognak akarni, semmi értelmeset nem tudok mondani, hiszen Magát sem ismerem, a barátnőit pláne nem. Hogy ebben a dologban Maga mit tehet? Talán érdemes a közeledésnek olyan formáit keresni, amit eddig még nem próbált - nem is tudom, Maga mit próbált meg. Megbeszélni a régi dolgokat, bocsánatot kérni, saját viselkedésére magyarázatot adni a barátnőinek, ez mond segíthet, de hogy tényleg segít-e, azt majd Maga fogja tudni, ha megpróbálta.

Sok sikert kívánok hozzá.

Biró Eszter

előző oldal  15 16 17  18 19  következő oldal
Vitassa meg kérdéseit a társalgóban is!
Önnek a Mentális egészség témakör fórumait ajánljuk.
szakemberkereso
search.gif Szakember keresés...
Hirdessen az Orvostudakozón
Diagnózis.hu
©2007-2014 Orvostudakozó - Minden jog fenntartva!