|
|
| | |
|
Ovlachi Aliz
|
|
|
|
pszichológus, klinikai szakpszichológus
hipnoterápia
|
|
|
|
|
INFOPANEL
| Ovlachi Aliz
|
Összes válasz:
65
Átlagos válaszidő:
11,6 óra
1 megválaszolatlan »
Szakértőnknek jelenleg 1 megválaszolatlan kérdése van.
florinA szakértő megválaszolatlan kérdéseinek számakorlátlanlehet.Szabadság alatt nem kérdezhet tőle.Rendelési idő alatt is kérdezhet tőle.Hétvégén is kérdezhet tőle.Szakértői tevékenység kezdete:2009. szeptember 4.(1 év)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Anita 2010. március 8. 16:32 #40
|
|
Kedves Aliz! Már írtam önnek, a barátnőmről és a szakításról a párommal! A barátnőmmel habár már haragba nem vagyunk, de a kapcsolatunk nem az igazi, már nem bízik bennem ami persze jogos is, már nem leszünk olyan jóba mint az előtt! Nem tudom felfogni, hogy több éves kapcsolat, hogy mehet tönkre ilyen könnyen, hisz elég jól ismerjük egymást, és most már ő sincs mellettem! Remélem emlékszik még a történetemre! Azt már múltkor írtam, hogy amikor a barátnőmet meglátogattuk, utána szakítottunk a párommal! Most pár napja viszont megtudtam, hogy a barátnőm és a volt párom együtt vannak! Nem esett olyan jól ez a tudat, hogy szinte én löktem a barátnőm karjaiba! Mit csináljak, hogy visszakapjam a párom, és hogy az állítólagos barátnőmet eltávolítsam az útból? Hisz nekem a párom fontosabb mint egy olyan barátság ami soha sem lehet! Ő nem szereti a páromat, csak azért van vele, hogy elszakítsa tőlem, és hogy ne legyen az enyém (ezt ő mondta)! Mit tanácsol? Hogy állítsam félre az útból? Anita
|
|
Kedves Anita! Ne haragudjon meg rám, hogy így fogalmazok, de egyáltalán nem tudom, hogy hogyan kell valakit "félreállítani az útból". Nyilván nagyon nehéz most feldolgoznia, hogy szinte egyszerre veszített el két embert, akik az Ön számára fontosak voltak. Természetes, hogy ilyenkor sok indulat van bennünk - a szomorúság és a veszteség fájdalma mellett. Ha tanácsolnék valamit Önnek (de ne vegye a szó szoros értelmében vett tanácsnak) akkor azt mondanám, hogy amennyire meg tudja tenni, élje meg ezt a szomorúságot és fájdalmat, és amint lehet, váljon nyitottá mások felé. Ezt úgy teheti meg, ha nem forog túl sokáig (a kelleténél tovább) az indulatai, dühe, haragja körül. Üdvözlettel: Ovlachi Aliz
| |
| | |
|
Feladjam? 2010. március 8. 11:44 #39
|
|
Kedves Aliz!Én tanácsot szeretnék kérni hiszen ön kivülálló és a szakterülete is ez.A férjemről van szó 9 éve vagyunk eggyütt 7 éve házasok.Nagyon csúnya félelmetes gyerekkora volt a nevelőapja pl.felakasztotta öt gyerekként és ha a szomszédok nem veszik észre ö már nem élne,az édesanyja ivott volt hogy napokra bezárta öket és étlen szomjan hagyta ott őket,meg ilyenek,persze otthonba kerültek a tesóival de mindenre emlékszik tisztán a gyerekkorábból.Nem volt vele semmi gond eleinte.Elköltöztem vele albérletbe hogy megtudjam érdemes e összekötnöm vele az életem.Nagyon sokat dolgozott hogy bizonyitson a családomnak és nekem is, hogy meglegyen mindenünk,én még akkor tanultam keresetem nem volt.Lagzi után sikerült is vennünk egy házat hitel nélkül,amit az apukámmal eggyütt tettek széppé.Mindig türelmes és megértö voltam vele igyekeztem nyugodt kellemes körülményt biztositani neki,szerettem nagyon.Könyörgött h szüljek neki van is két pici gyerekünk.Imádja öket ha kell nagyon gondosan ellátja mind a kettöt,ha késön is ér haza a munkából akármilyen hullafáradt is akkor is játszik velük,jó apa még most is.Én a 2 gyerek mellett rengeteget dolgozok,ő is ,csak éppen munka után a sörözés a fontos és a fizetésével se ér már haza legalább 1 éve legalábbis a töredékével ujjabban és összevissza kitalál mindenféle hazugságot,hogy kölcsön adott stb..De azt hiszem játékgépezik és sajnos már nem birja ki azt se hogy ne igyon elmondása szerint.Bizom benne hogy még menthető mert nem volt még olyan hogy részegen jött volna haza de inni iszik és csak ritkán tesz le kisebb összeget az asztalra.Emiatt adóságokba kényszerülök mert nagy a házunk és én alig birom fenntartani.Rengeteg éjszakát átbeszélgettem már vele,hogy ez igy nem mehet meg hogy gondoljon a gyerekekre mondtam én már mindent ö csak esküdözik és azt mondja nem tudja megmondani miért teszi velünk ezt meg,és hogy sajnálja nagyon.De ezzel én nem vagyok elörébb,és mondtam már hogy elhagyom de fenyeget hogy akkor felakasztja magát...Nem tudom mit tehetnék még de ez igy nem élet!Sokszor a fizetés napján már rettegek hogy ugyan most hoz e haza pénzt.A hazugságok miatt meg csak kezdem megutálni őt,és már nem is ugy néz ki mint régebben.Ugy értem ezt hogy egyre kevesebbet ad magára és ez is nagyon zavar,Étvágya sincs kezd kórosan sovány lenni.Nem tudom mit tegyek kitöl kérjek segitséget vagy hogy érdemes e mert már nagyon belefáradtam mindenbe.Hogy mindig mindent én oldjak meg.Kérem próbáljon meg valami tanácsot adni.Üdvözlettel:Frézia
|
|
Kedves Frézia! Érzem, hogy nehéz helyzetben van, és nagyon nehéz ezt így kimondani, de nem tudok (konkrét) tanácsot adni. Alapesetben azt tudnám mondani, hogy kérjenek segítséget párterápia formájában - ez egy költséges dolog, de ha módjukban áll, tegyék meg. Ha a férje hajlandó esetleg segítséget kérni és elfogadni, az is jó lenne, ha ő kerülne szakemberhez (pszichológus, vagy pszichiáter). Arra bíztatnám, hogy bármilyen nehéz is meghozni egy ilyen döntést (hogy mi legyen például a közös életükkel), ezt lehetőleg Ön tegye meg, mert senkinek nincs joga mások életébe beleavatkozni azzal (szerintem kérésre sem), hogy konkrét irányokat jelöl meg. Üdvözlettel: Ovlachi Aliz
| |
| | |
|
dadogás 2010. március 4. 06:28 #38
|
|
Kedves Pszichológus! Két kislányom van, a nagyobbik két és fél éves. Öt hónapja dadogni kezdett, de akkor sok más is változott a viselkedésében: félénk lett, sírós, bepisilt, rosszkedvű volt. Ezek a tünetek elmúltak, de a dadogás megmaradt. Hullámzó, néha hetekig szépen beszél, aztán egyik pillanatról a másikra visszaromlik a beszédje, és újra nagyon dadog. Amikor rosszabbodik, akkor fordul elő az is, hogy bepisil, hisztisebb, nyűgösebb. Azt vettük észre, hogy ha kevesebbet vagyunk vele, esetleg feszültebbek vagyunk, akkor rosszabb lesz az állapota, míg ha gyerektársaságban van, akkor jobb lesz. Elég széles skálán hullámzik. Mi nem tudatosítjuk vele, hogy ő így beszél, és őt sem zavarja, illetve megtesszük azokat, amiket ilyenkor javasolnak (nézzünk ré beszéd közben, ne ismételjük, ne siettessük, ne javítsuk ki, sokat énekeljünk, kiabáltassuk, gyurmázzunk stb.). Érdemes őt elvinni szakemberhez, vagy még pici hozzá, és várjunk, hátha kinövi? Mivel segíthetnénk még neki? Köszönettel: Andrea
|
|
Kedves Andrea! Át lehetne gondolni, hogy történt-e valami olyan változás a tüneteket megelőzően az életükben, ami megzavarhatta őt (volt-e pl. hosszabb ideig külön önöktől?). Csak felnőttekkel foglalkozom, ezért nem tudok nagy segítségére lenni ebben - jó lenne gyermekpszichológust megkérdezni - de úgy gondolom, hogy várhatnak még valamennyit, hátha a probléma megoldódik önmagától. Ha mégsem (2-2,5 év múlva) már érdemes megkeresni egy szakembert. Ahogyan a leírása alapján hozzá állnak a dologhoz, az mindenképpen pozitív. Ha azt érezné a gyerek a visszajelzések alapján, hogy valamit nem jól csinál (t.i. nem jól beszél) az olyan szorongásokat, gátlásokat alakíthatna ki, ami maradandóvá is tehetne egy amúgy (remélhetőleg) múló tünetet. Üdvözlettel: Ovlachi Aliz
| |
| | |
|
szorongás??? 2010. március 2. 09:40 #37
|
|
szép napot!! én 34 éves anyuka vagyok!!!körülbelül..3-4 éve érzem hogy nem stimmel velem valami...ideges,türelmetlen,siros,szomárkás vagyok..ja és álando mellkasifájdalmaim vannak amit megszoktam már de még is kellemetlen.szédülés is kisér.megszeretném kérdezni hogy ezek a tünetek hogyan kezlhetőek!!!tudom hogy depresszio,és pánik egyvelege amivel tisztában vagyok.de ez olyan rossz érzés.én mindig vidám fitt nő voltam.sajnos 10 éve hogy nem dolgozom,az itthon lét is kiborit.....nagyon köszönöm a válaszát. tisztelettel váradiné edina
|
|
Kedves Edina! Valóban depresszió és szorongás egyvelegének tűnik - de ebből még nem sokat tudunk meg a panaszai okáról. Nagyon sok embernek vannak hasonló tünetei, és csak az egyéni élettörténetből érthető meg, hogy mi okozza és tartja fenn őket. Általánosságban elmondható, hogy az emberek többségét "demoralizálja" egy idő után, ha nincs munkájuk, elfoglaltságuk, ha nincsenek kellőképpen strukturálva a mindennapjaik- de mindenkire még ez sem igaz, mert biztosan vannak olyanok is, akik jól megvannak hosszú távon így (is). Szóval nincs "recept" erre a problémára (sem). Ha érzi, hogy köze lehet a huzamos otthonlétnek a panaszaihoz - keressen otthonon kívüli munkát/elfoglaltságot, ha teheti. Sportoljon valamit. Tudatosan keressen házon kívüli programlehetőségeket, amelyeket be tud iktatni családanyai feladat közé/mellé. Általánosságban olyanokat lehet csak javasolni, amiket józan ésszel mindannyian tudunk. Ha személyesen megkeres egy pszichológust a problémáival, akkor ennél jóval egyénre szabottabb segítséget is kaphat. Üdvözlettel: Ovlachi Aliz
| |
| | |
|
Marika07 2010. február 17. 16:05 #36
|
|
Kedves Alíz! Nagyon szépen köszönöm válaszát. Marika
|
|
Nagyon szívesen, minden jót!
| |
| | |
|
Marika07 2010. február 15. 08:19 #35
|
|
Tisztelt Alíz! Szeretném megkérdezni ,hogy lehet e ideg alapon fázni?Mikor lefekszem didergek annyira fázom kb 15 percig. Nálunk elég jó idő van a lakásba 24 fok ,és mégis ha lefekszem remegek annyira fázom.Már már kellemetlen számomra ez a dolog ,de úgy döntöttem a végére járok! Nem vagyok hülye,sem depressziós de ha megemlítem egy orvosnak nem igazán reagál a kérdésemre.Várom tisztelet válaszát.
|
|
Kedves Marika! Mivel olyan problémáról van szó, ami testi szinten jelentkezik elsősorban, célszerű a háziorvos tanácsát kérni, milyen irányú kivizsgálások volnának javallottak ez esetben? Ha nem javasol semmit, hanem úgy gondolja, hogy a tünet lelki eredetű lehet, akkor érdemes felkeresni egy pszichológust. Az, hogy konkrétan ilyen tünettel én még nem találkoztam, nem jelent semmit, attól még lehet akár lelki eredetű is (ha idegi, de akkor neurológusra/ideggyógyászra tartozik). Ne engedje, kedves Marika, hogy ne vegyék komolyan! Minden tünetnek utána kell menni és alaposan ki kell vizsgálni. Üdvözlettel: Ovlachi Aliz
| |
| | |
|
Regressziós hipnózis 2010. február 12. 19:19 #34
|
|
Tisztelt Doktornő! Nagyon érdekel a lélekvándorlás, néhány könyvet olvastam ezzel kapcsolatban. Úgy gondolom, nem cél nélkül érkeztünk erre a világra és megoldandó problémáink sem véletlenek. Ezért próbálok magyarázatot találni arra, hogy meddőségem is adódhat egy korábbi életemből, illetve a gyógykezelésem sikeressége talán ettől függhet. (Ok nélkül csak nem szúr ki velem a természet?!) Mit gondol erről? Ön szerint butaság erre gondolnom? Van-e lehetőség a jelenlegi TB által finanszírozott egészségügyben regressziós hipnózisra? Egyáltalán szükségem lehet rá a gyógyulásomat elősegítendő? Köszönöm megtisztelő válaszát!
|
|
Kedves Kérdező! Sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom az előző életek lehetőségét. Hogy őszinte legyek, nincs is tulajdonképpen álláspontom ebben a kérdésben. De ha a meddősége hátterében lelki tényezők vannak, akkor bőven lehetnek a jelenlegi életében is okok, és talán célszerű ezekkel kezdeni. És ha ennél is tovább kell menni, akkor meg lehet nézni a családtörténetből adódó esetleges okokat (családállítás/családfelállítás). Én ennél tovább nem gondolkodnék ebben... Hipnózisra biztosan van lehetőség TB által finanszírozott intézményben is, amennyiben a pszichológusnak/pszichiáternek van hipnoterápiás képzettsége - de hogy felelős hipnoterapeuta bevállal-e ilyenfajta hipnózist...nos, azt nem tudom. Én nem. Üdvözlettel: Ovlachi Aliz
| |
| | |
|
Mit tegyek? 2010. február 3. 14:41 #33
|
|
kedves Doktor nő! 29éves anyuka vagyok és tele szorongással,félelemmel. Tüdő verőér szükülettel születem,évente kontrolll vizsgálatra járok,gyógyszer nem kellet rá soha. Novemberben voltam kontrollon,akkor beszéltem a dokinak egy baloldali zsibadásról ami már évek óta meg van,azt mondta ,hogy a stresszt a szívem fizikai erőltetésnek fogja fel és ezért így jelez a testem,hogy bal kezem vagy lábam zsibbad esetleg fülzúgás. 3 év alatt voltam már többször ideggyógyásznál akik csak a gyógyszereket írták,de én úgy érzem nekem nem erre van szükségem. Kérem erősítsen meg ha jól érzem ,gondolom,hogy pszichológusra van szükségem. sajnos elégé lobbanékony természet vagyok,nagyon sokáig rágodom dolgokon főleg olyanon amiken már érges régen túl vagyok. 8 éve vagyok itthon gyesen ,kisebbik fiam(4) sajnos tüdőfejlődési rendeleneségel született ( nem komolyhála istenek),de sokat voltunk kórházba amikor 1 hónapos lett és 3 hétig egyedül voltam vele szinte,mert a férjem meg a nagyobbik gyerekünkel itthon, nagyon sokat sírtam akkoriban. Én úgy érzem az akkori feszültség is tovább rakodott bennem. Ezért érzem úgy hogy segítségre van szükségem,hogy feldolgozam és egyáltalán megtanuljam feldolgozni és kezelni a gondokat ,bajokat. Kérem tanácsoljon nekem valamit,bár nem vagyok Bp-i, azért itt Somogyban is bizos vannak nagyon jó szakemberek. Viszont az anyagiak nem engedik,hogy maszekrendelésre járjak max sztk,de ott meg nem tudom van-e annyi idő a betegekre,hogy beszélgetni is lehesen. előre is köszönöm válaszát,Brigitta
|
|
Kedves Brigitta! Minden bizonnyal jót tenne Önnek. Biztos, hogy az Ön lakóhelyén is vannak olyan szakemberek, akik tudnak segíteni. Nem tudom, hogy az ottani szakorvosi rendelőintézetben hogy működik egy rendelés, nálunk ugyanannyi idő van egy páciensre, amennyi magánrendelésen (45-50 perc). Célszerű először pszichológushoz menni, aki kizárólag a beszélgetés és kapcsolat "módszerével" "gyógyít" (sok esetben ez elegendő is), és ha ő szükségesnek látja, javasolhatja a pszichiáterrel való kapcsolatfelvételt. Üdvözlettel: Ovlachi Aliz
| |
| | |
|
vak és középsulyos gyerekem szorong 2010. január 17. 17:44 #32
|
|
Kedves Doktornő! Van egy 18 éves teljes látássérült középszintű szellemi fogyatékos gyerekem problék kb két éve kezdőttek düh kitörései vannak ugy kezdődött hogy csak hirtelen leült a földre ok nem tudni most már ottartunk hogy bárkit bárhol megűt szakiskolába jár utolsó éves tovább nem maradhat mivel középsulyos szellemi fogyatékos .Iskolában már nézte meg orvos kértem nézze meg a gyereket miért ideges csak ugy ok nélkül már ottartunk hogy asztalt felboritja stb gyógynövényes terméket vettem de ez nem biztos hogy a megfelelő hidegfrontra viszont nagyon érzékeny ideges nem tud aludni valamit mindig fog gyürmöli csavargatja mondjuk az ingét pulóver ágyon az ágy takaró végét stb. Tanácsát segitségét kérném :Tisztelettel Tátrai ZSoltné
|
|
Tisztelt asszonyom! Ha budapestiek, keressék fel a területileg illetékes pszichiátriai gondozót, és kérjék ki egy ottani pszichiáter tanácsát. Gyógyszeres kezelés valószínûleg javasolt lenne. Amennyiben vidékiek, akkor is a szakorvosi rendelôintézetben kellene érdeklôdni, hogy hová lehet fordulni, hol és hogyan érhetô el a helyi ambuláns pszichiátriai ellátás (ebben segíthet a háziorvos is, ha beutaló köteles a rendelés, beutalót is ô adhat). Ha hajlandó kapcsolatba lépni másokkal, van igénye a beszélgetésre, a pszichiátriai gondozóban az ottani pszichológussal is fel lehet ezt követôen venni a kapcsolatot. Üdvözlettel: Ovlachi Aliz
| |
| | |
|
már voltam önnél egyszer 2010. január 3. 20:07 #31
|
|
Kedves doktornő, 3 évvel ezelőtt jártam önnél akkor az érdi szakrendelőben önhöz irányítottak a problémámmal ami abban az időben kezdett kialakulni bennem, az okát akkor sem tudtam és most sem tudom hogy mitől van( mitől félek ) de tény hogy amikor olyan társaságba megyek ahol idegenek vesznek körül zárt halk helyen ahol nincs utcai zaj hangos gyomorkorgás tör rám és mivel tudom hogy ez következik ,emiatt már amikor oda készülök már akkor elkezdek szorongani és azon gondolkozni hogy ezt hogy úszom meg és sokszor próbálom kerülni az ilyen helyzeteket. Ha bevásárlóközpontba megyek vásárolni és idegenek között mászkálok vagy akár utcai séta esetén ,akkor semmi gond nincs mert tudom hogy ott van egy alapzaj ami az esetlegesen rám törő gyomorkorgást elnyomja és ilyenkor nem izgat, de ha belépek egy váróterembe ahol sokan várnak csendben akkor azonnal rám tör és nem tudok ellene tenni semmit ugyanez van ha beszállok a liftbe és egy idegen áll mellettem. Szedtem már mindenféle gyomor problémákat haspuffadást csökkentő gyógyszereket de nem jutottam vele eredményre. A családi állapotom rendezett, a szüleim élnek nem váltak el, most építkeztem már be is költöztünk a párommal és február közepén március elején gyereket várunk anyagi gondjaim nem nagyon vannak van rendes állásom csak ettől a szorongástól nem tudok szabadulni ami akadályoz mindennapi életem során, ezért kérném a segítségét. Szívesen elmennék önhöz ha még rendel, előre is köszönöm a segítségét (egy Kolozsvári fiatalember)
|
|
Kedves kolozsvári fiatalember! Még nem mentem nyugdíjba, úgyhogy természetesen rendelek... :). Kérem hívjon fel, és megbeszéljük a továbbiakat. Üdvözlettel: Ovlachi Aliz
| |
| | |
|
harmadik 2010. január 1. 20:35 #30
|
|
Kedves Alíz! Boldog Új Esztendőt Kívánok! Problémám a következő: 4 évig voltam egy nős családos férfi szeretője ő véget vetett a "kapcsolatnak" amit én elfogadtam,de nagyon szenvedek.Levontam a tanúlságot többet nem megyek bele ilyen kapcsolatba úgy néz ki depressziós is lettem ebből kifolyólag szedek antidepresszánst pszihiáterhez járok.Nagyon nehezen tudom elengedni a férfit,főleg ha meglátom nagyon rossz érzés fog el.Mit tudna tanácsolni hogy enyhítsek a szenvedésen a sport barátnők kimozdulás stb megvannak de nem igazán segít.Meditáció? Agykontroll? Miért nem tudom kiverni a fejemből? Már vagy 3 hónapja nem beszélünk és még mindig szenvedek miatta.Mit tanácsol? Kiváncsi lennék tanácsára. Tisztelettel köszönöm:Tamara
|
|
Kedves Tamara! Minden kapcsolatból magával hoz valamit az ember, ami az övé marad. Minden kapcsolattal többek leszünk. Abból is, azáltal is, ami nem felvállalható, "titkos" kapcsolat - ami elôre tudható, hogy így végzôdik(végzôdhet). Négy évig voltak együtt - nem gondolnám, hogy furcsa az, ha három hónap után még nem tette túl magát a veszteségen. Ha az életében sok veszteség érte (halálesetek, szakítások, állásvesztés, stb.), ha ezek gyerekként, vagy halmozottan érték, akkor mindenképpen jó, ha segítséget kér a történtek feldolgozásához. Ha nincs ilyen háttér, akkor csak idôt kell még adnia önmagának ahhoz, hogy tovább tudjon lépni. Nem véletlen a gyászév... Boldog Új Évet kívánok Önnek is! Üdvözlettel: Ovlachi Aliz
| |
| | |
|
mi lehet ez? 2009. december 19. 16:48 #29
|
|
Tisztelt Tanárnő!Én azt szeretném megtudni ön szerint mitől lehet a következő.Reggel ha elmegyek itthonról (nagy nehezen)nem telik el pár perc hogy vissza ne forduljak megnézni elzártam e pl a gázt,vagy hogy kihúztam e a vasalót.Ha meg pl boltba megyek 10 szer is belenézek a kosárba meg van e a táskám..Vagy ha kifelé jövök meg van e a lakáskulcsom holott mondjuk a kezembe fogom.Szóval idegesítő ez az egész dolog,bár lehet nem férne ki ide annyit tudnék erről irni.Az bánt ebben az egészben hogy a családom emiatt mindig nevet rajtam meg piszkál ezek miatt.Ön szerint mi ez az egész?Mitől van?Nem fog elmúlni már?Köszönöm elöre is válaszát.Tisztelettel:Andrea
|
|
Kedves Andrea! A leírtak alapján valamilyen kényszeres zavarnak tûnik. Tudomásom szerint ezeknél a problémáknál a leghatásosabban a viselkedés terápiák mûködnek. Keressen egy pszichológust, aki rendelkezik ilyen irányú képzettséggel. Más irányból is meg lehet közelíteni a dolgot - de a viselkedés terápia az, ami így látatlanban - elsô körben - leginkább ajánlható. Üdvözlettel: Ovlachi Aliz
| |
| | |
|
Anita 2009. december 11. 10:11 #28
|
|
Kedves doktornő! Az lenne a kérdésem, hogy tudnék segíteni a barátnőmön? Az a baj vele, hogy megtudtam vágásokat ejt magán, ami megijeszt, és megigértette velem, hogy ezt nem mondom el senkinek, de nem tudtam tovább nézni amiket csinál magával! Elmentem a munkahelye elé, hogy megvárom és váltok vele pár szót, de közbe összefutottam a barátjával, elkezdtünk beszélgetni és megkérdeztem a barátjától, hogy tud e erről, aki persze mit sem tudott róla! Mondtam neki, hogy ne mondja el, hogy tőlem tudja, csak vegye észre a kezén! Hát így is történt, de megtudta hogy én mondtam el neki, hisz csak én tudtam róla, mondani sem kell hogy nagyon összevesztünk, és úgy tűnik hogy a barátja is el fogja hagyni. Szoba se áll velem, ami nagyon rossz, és így nem tudok mit tenni! Úgy hallottam hogy újabban iszik is! Hogy tudok így neki segíteni? Nagyon rossz az a tudat, hogy én kavartam be a kapcsolatukba! Anita
|
|
Kedves Anita! A legtöbb, amit tehet, hogy a barátságával továbbra is megajándékozza őt - ha a sérelmek megbeszélhetőek és helyre tud állni a kölcsönös bizalom. A másik dolog, amit szintén tehet, hogy szakember felkeresését javasolja neki. Azt hiszem, többet aligha tud tenni - ne legyen önkéntes mentőangyal, mert a barátság nem erről szól. Üdvözlettel: Ovlachi Aliz
| |
| | |
|
leticia 2009. december 7. 12:13 #27
|
|
Tisztelt Aliz! Édesanyámat ez év áprilisában vesztettem el,rá két hónapra kiderült férjemnek szeretője van ami állitólag befejeződött,de mai napig derülnek ki dolgok anyagi helyzetem sajnos nem engedi ,hogy bármerre is lépjek.Azóta kétszer votam korházban,nőgyógyászati problémával (polip,rendszertelen vérzés)most is táppénzen vagyok mert a hemoglobinom 70.Úgy érzem a hullámok kezdenek összecsapni a fejem felett.Tudna-e nekem igy segiteni.Tisztelettel Leticia
|
|
Kedves Leticia, mit ért pontosan az alatt, hogy "így" segíteni? Ovlachi Aliz
| |
| | |
|
nem értem 2009. december 6. 09:51 #26
|
|
Kedves doktornő! A volt párommal egy évig voltunk együtt, de egyszer sem jutottunk el az orgazmusig! Igazából nem tudom hogy mi lehet az oka! Ö azt mondta hogy szeret és kíván is, de valahogy még sem sikerült! Lehet ennek az az oka, hogy kiskorába őt is és engem is zaklattak szexuálisan? Nos én azt nem tudom, hogy ő valaha élvezte volna a dolgot, de hogy őszinte legyek én élveztem amikor kiskoromba zaklattak, és valahol azt az érzést várom amit akkor! Lehet hogy a baj bennem van? Normális dolog az, hogy az embernek jól esik ha megerőszakolják? zsuzsi
|
|
Kedves Zsuzsi! A levelébôl nem derül ki, hogy mik voltak az említett erôszak körülményei: ki volt az elkövetô, Ön hány éves volt akkor, egyszeri, vagy rendszeres erôszakról volt szó, stb. Ezek a körülmények együttesen befolyásolhatják a nemi erôszakra adott utólagos reakciókat. Az tûnik valószínûnek elôször is, hogy Önnél valahogy az erôszakos szex, megzavarva a normál pszichoszexuális fejlôdés menetét, részévé válhatott a szexuális életnek - ami nem túl szerencsés dolog, mert a mi kultúránkban az ilyesmi inkább a perverziók körébe sorolódik, ennek minden hátrányával együtt. Azt tudom javasolni, hogy keressen fel egy pszichológust, aki segíthet feldolgozni és remélhetôleg a helyére tenni az erôszak következményeit. Arra a kérdésre, hogy normális-e, ha az embernek jólesik az erôszak azt tudom mondani, hogy általában nem hiszem, hogy jól szokott esni, mi több, súlyos traumaként élik meg a nôk. Viszont nyilván elôfordulhat - az elkövetô személyétôl, a vele való kapcsolat mélységétôl, stb. függôen - ritka esetben, hogy az áldozat is valamilyen szintû szexuális izgalmat él át közben. Bár úgy vélem, ez igen ritka lehet, és erôsen a fenti körülmények által meghatározott. Üdvözlettel: Ovlachi Aliz
| |
| | |
|
segítség2 2009. november 28. 13:00 #25
|
|
Tisztelt Alíz! Arra az esetre mit tud ajánlani, h ha nincs rá módom, h elmenjek szakemberhez?
|
|
Van mód. Ha a magánpraxis nem megoldható, tudtommal mindegyik területi pszichiátriai gondozóban van pszichológus. A kerületi szakrendelôben nézzen körül. Üdvözlettel: Ovlachi Aliz
| |
| | |
|
segítség 2009. november 28. 12:03 #24
|
|
Tisztelt Ovlachi Aliz! Abban kérném a segítségét, h több, mint 2 éve szakítottunk az előző barátommal, talán azóta érzem úgy, h mikor problémám adódik mérhetetlenül dühös leszek és szétfeszít ez az érzés. úgy érzem mindenképpen ki kell adnom magamból, mert különben rosszul leszek, és emiatt a környezetem (pontosabban édesanyám és a jelenlegi párom) agresszívnek tartanak és azt mondják ezzel mérgezem az életüket. én is érzem,h ez így nem megfelelő probléma kezelési mód, de tény,h jelen pillanatban ez a legegészségesebb számomra, mert ha kiadom magamból megnyugszom és mehet minden tovább. Szeretnék segítséget kérni, h h tudnám kontrollálni v másként kiadni magamból, mert félek, h elmarom magamtól a számomra fontos embereket, hisz pont rajtuk töltöm le, mert szó szerint ki kell kiabálnom magamból v csapkodnom, és nem mindig az kapja akire dühös vagyok. azt még hozzá kell tennem, h a szüleim elváltak és úgy vettem észre,h apukám is ilyen habitusú ja én nincs semmi féle hatással rám a volt barátom, csak arra gondoltam,h az ő által okozott csalódás tett ilyenné, de lehet véletlen egybe esés a szakítás, csak tény, hha a párom hasonlóan cselekszik, mint ő akkor is így reagálok, mert valószínű félek, h ugyanúgy pofára ejt, mint az előző, pedig tűz és víz és benne 120%osan megbízhatom, hisz az első csalódás a legnagyobb........ szeretném ezt barátságosabban kezelni, mert én is érzem,h nincs rendben és nem szeretnék senkit elveszíteni Válaszát előre is köszönöm Tisztelettel: Nagy Lili
|
|
Kedves Lili! Az a nehézsége ennek a szakmának, hogy nem lehet olyan egyértelmû iránymutatást adni, hogy pl. vegyen be ezt, vagy azt, kenjen magára valamilyen kenôcsöt, és rendbe jön, elmúlik a tünete. Az emberi reakciók lelki háttere ennél jóval árnyaltabb és bonyolultabb, teljes felelôsséggel és biztonsággal senki sem mondhatja meg Önnek itt és most, hogy mi van ezeknek a reakcióknak a hátterében, ill. mitôl tudna ez változni. Ha úgy érzi, hogy motivált arra, hogy mögé nézzen ezeknek a tüneteknek, keressen egy pszichoterapeutát. Üdvözlettel: Ovlachi Aliz
| |
| | |
|
pupilla 2009. november 6. 16:26 #23
|
|
Kedves Dr.Nő! Bocsi,hogy megint zaklatom a kérdéseimmel,de néhány dolog lemaradt! A pupillámat azota nézegetem mióta az orvosomtól megkérdeztem,hogy az agy daganatnak mik a tünetei,és felsorolt egy rakás tünetet amibe a pupilla tágulat is szerepelt.Azóta para van.Én elmondtam neki,de azt válaszolta,hogy nem kénne ennyit foglalkozni magammal.A szemerédi Dk.Úrnak is mondtam amikor szív vizsgálaton voltam,de hasonlókat mondót csak hozzá tette,hogy inkább többet kéne foglalkoznom az élet szépségeivel,mint a betegségekkel. Mióta meg volt a pánik rohamom azóta borzasztó módon betudok magamnak beszélni külömbözö betegségeket!Egy egyszerű megfázásból tragédiát csinálok. Ez nagyon fontos a feleségem már 14-éves kora óta pánik beteg képes az ember átvenni ezt a fajta szorongos ,pánikos betegséget?!Hat éve élünk együtt. Én miután befejeztem minden káros szenvedélyem azóta kezdődött el nálam ez az őrület,és csak fokozódik.Amikor pörgős életet éltem és pusztítottam magam soha nem volt ilyen gondom. Na most ezt nem azért mondom,mert szeretnék újra drogozni távol álljon tölem,csak furcsa hogy amikor egészséges életet akarok élni ez az eredménye,vagy nem tudom. Doktor Nő!Ennyi remélem nem nézz teljesen lökötnek?hát várnám mielőbbi válaszát. Előre is köszönöm Péter.
|
|
...a fentiek szintén azt a gyanút erôsítik, hogy ehhez pszichoterápia (is) szükséges ("azota nézegetem mióta az orvosomtól megkérdeztem,hogy az agy daganatnak mik a tünetei,és felsorolt egy rakás tünetet amibe a pupilla tágulat is szerepelt"). Nem hiszem, hogy a problémái a felesége nehézsége miatt volnának. A drogok és az alkohol átmenetileg el tudnak nyomni problémákat - de megszûntetni nem tudják ôket. Amikor drogokat használt, akkor az volt a tünete, most másmilyen tünetei vannak - tehát a mögöttes ok megvan továbbra is, csak a tünetek mások. Üdvözlettel: Ovlachi Aliz
| |
| | |
|
pupilla 2009. november 6. 15:00 #22
|
|
Kedves Dr Nő. Egy hónapja írtam Önnek,hogy az egyik pupillám egy kis eltéréssel nagyobb mint a másik,kb:másfél hónapja vettem észre.Pánik betegséggel kezelnek gyógyszeresen:napi 5db frontint szedtem folyamatosan csökkentem mára kettő db szedek 0.25-böl.Ez mellé citaloprámot 20 mg-ot/nap.Mondtam Önnek,hogy voltam szemészeten ahol minden tökéletes volt.A szemész azt mondta,hogy az emberek 20%-nak eltérő a pupillája,de lehet átmeneti is az eltérés.Neurológiára volt idő pontom,de elfelejtettem elmenni.Először 2008 08-án volta rosszul /szédülés-mellkasi fájdalom-nyelv zsibbadás/sürgősségire mentünk ahol kivizsgáltak és a Neurológus doki lényegében mindent rendben talált a véleménye:organikus neurológiai eltérést nem tapasztalt.Panaszaimat szorongásos eredetűnek tartja,és ekkor írták fel a frontint 3db/nap. Későbbiekben /demyelinisatio/kizárására kérhetek idő pontot,kop.MR,de nem tartja valószínűnek.hogy szükségem lenne rá,de ha ettől megnyugszok beutalhat mondta.Nem mentem el,mert megnyugottam akkor! Később idén Májusba lettem rosszul az borzasztó volt/nagyon erős szív dobogás és remegés is párosult mellé meg egy kis szédűlés/ez után kezdtem komolyan venni ezt a betegséget! Elmentem egy teljes kivizsgálásra:szív ultra hang,nyaki ultra hang,terheléses vizsgálat,itt minden negatív volt.Vér és vizelet vizsgálat kétszer is negatív lett.MR.nyaki,derék táji erre azért volt szükség,mert zsibbad a fejem ball része meg a bal lában kb.10 éve.Az eredmény: nyakinál a vélemény Discopathia cervicallis.Protrusio disci C.V/VI.A derék apró,jobb oldali mediolateralis L.V hernia és az elváltozás éppen,hogy eléri a S.1 gyököt.Az orvosom porckorong sérvet mondott,de meg mutattam egy másik dokinak a leletet Szemerédi Péter Dr Úrnak Ö csinálta a szív vizsgálatot hasonlókat mondott mint az orvosom. A kérdésem igazából az lenne,hogy Ön szerint szükségem lenne elmenni megint neurológushoz vagy más orvoshoz a pupillám miatt?! Mert öszintén meg mondom már nagyon elegem volt ebből a rengeteg vizsgálatból. Azt is halottam,hogy akár huzat miatt is lehet nagyobb az egyik pupilla mint a másik ez igaz? Ez az egész szorongásos dolog mitől alakul ki?Vissza vezethető régebbi dolgokra pl: kb:6-7 évig fogyasztottam drogot /speed és fű/ennek már vége hét éve teljesen tiszta vagyok Dohányoztam majdnem 15 évig,de leszoktam nikotíneles rágóval amit most is rágcsálok. Az anyagiakon szoktam idegeskedni,sokszor feleslegesen. Két éve született egy kis lányom pont ma kettő éves ez is lehet valamilyen stressz okozó?! A nagy Mamám elhunyt három éve ez akkor nagyon le súlytot, azota tovább léptem. Meg alap szinten ideges típus vagyok,de valószínű, hogy örököltem,mert a családomban szinte mindenki ideges a fiataltól az idősebbekig. Tehát ennyi lenne a kérdésem,nem kevés tudom,de várom mielőbbi válaszát. Péter 31.
|
|
Kedves Péter! Ha minden fizikai ok kizárható, akkor marad a lelki természetesen. Mint korábban is írtam, jó eséllyel pszichés eredetû problémáról van szó. Jó, ha elmegy minden lehetséges vizsgálatra, amit az orvosok javasolnak - de ha nincs fellelhetô fizikai ok, keressen fel pszichológust/pszichoterapeutát, hogy közösen megtalálják a panaszai gyökerét, eredetét, és a megoldást. Nyilvánvalónak tûnik, hogy ehhez a gyógyszer önmagában nem elég.
| |
| | |
|
20-as évek eleje 2009. november 1. 17:01 #21
|
|
Tisztelt doktornő! Mit csináljak, nem szeretem ezt az életet, nem szeretek így élni! Régebben boldogabb voltam, amikor olyan emberek társaságába voltam, akik drogoznak, isznak, vagdossák magukat, így voltam teljes! És most hogy már több éve nem, járok sehova nem találkozom senkivel, nincsenek barátaim! Több éve vagdosom magam, ami nagyon tetszik, de már nem vagyok boldog tőle! A volt párom sem fogadta el ezt amit csinálok, így külön mentünk! Nem értette meg hogy ez nekem milyen fontos! Szeretnék ismét ilyen társaságba járni, ahol drogoznak, isznak, vagdossák magukat! Én ilyen párt képzelek magam mellé! Mit csináljak? Hol találok ilyen embereket? Hogy őszinte legyek, sokszor azt kívánom, hogy haljon meg anyu, hogy végre elindulhassak ezen az úton, ahol tudom hogy boldog lehetek! És ahol megtalálhatom a párom, és végre az igazi életem! Egyébként anyám normális, megérdemelné, hogy szeressék, de nem megy! Zsuzsi
|
|
Kedves Zsuzsi! Ismét csak azt tudom javasolni Önnek, hogy sürgôsen keressen fel pszichiátert és pszichológust. Egy ilyen fórumban nem lehet segíteni érdemben Önnek a fenti problémák megoldásában. Üdvözlettel: Ovlachi Aliz
| |
| | |
|
|
|
|
|
Vitassa meg kérdéseit a társalgóban is! Önnek a Mentális egészség témakör fórumait ajánljuk.
|
|
|
|
|