Kedves Andrea!

Van egy olyan problémám, hogy négyen vagyunk testvérek két fiú két lány, én vagyok a legkisebb, sokan azt gondolják, hogy mivel én vagyok a legfiatalabb ezért úgymond körülöttem forog a világ, mindenki csak velem foglalkozik, meg ilyenek, hát nem így történt! Én nem is ezt várom el, csak bánt a dolog! Azt ugyan tudni kell, hogy anyu a két fiú testvéremet jobban szereti! Ezt nem féltékenységből mondom!! hanem a viselkedésekből azért érezhető már kicsi korom óta érzem, és nem csak én hanem a nővérem is! De nem is ez a lényeg! A két fiúnak mindent lehet, mindent megengedhetnek maguknak, még mi semmit, ez nem is tudható be a korunknak hisz a nővérem több mint 30, míg én több mint 20 éves vagyok! De írok példákat, hogy érezhetőbb legyen a probléma! pl. ha nincs kedvem beszélgetni, vagy ha rossz napom van akkor én nem szeretek beszélgetni, és a tesóm egyből bunkoskodik velem beszólogat, nos én ezt egy darabig tűröm de nekem is van egy bizonyos határ amikor betelik a pohár, és nem hagyom magam! Addig amíg a tesóm engem kioszt addig anyu nem véd meg engem, de amikor már megvédem magam és felemelem én is a hangom, hogy hadjaknak már békén mert nem vagyok kíváncsi rájuk, akkor is anyu a tesómnak ad igazat és nekem mondja azt, hogy fejezzem be!...)
De ezt igazából csak azért írtam le, hogy megértse a további kérdésem és gondolataim miért fogalmazódtak meg bennem!
Megpróbálok rövid lenni!
Már nagyon szeretnék babát, de tartok attól hogy esetleg fiam lesz, és nem tudnám szeretni! Ez azért érzem mert én kivételezésekbe nőttem fel, és én ezt nem akarom, de nagyon jól tudom, hogy ha fiam lesz akkor nem fogom szeretni! Én épp ezért kislányt szeretnék! De ugye az esély rá 50-50%-ék, és abortusz ellenes vagyok, de azt is megfontolnám, hogy ha megtudnám hogy fiam lesz!
Nos a kérdésem az lenne hogy, hogy verjem ki ezeket a gondolatokat a fejemből? Hogy tudjam elfelejteni és elfogadni ha esetleg fiam fog születni?
Tudom, hogy elég hülye kérdéseim vannak meg gondolataim, de erről nem tehetek!
Elnézést ha zavartam a gondolataimmal!
Zsu

Kedves Doktornő!

Többszőr érzem úgy napközben, mintha sok kávét ittam volna.
Szívdobogás, nyugtalanság, koncetráció nehézség.
Csütörtök óta alig alszom valamit.
Lefekszem és olyan mintha alvás előtt kávéztam volna.


Orbáncfű kapszulát szedek és este Valeriánát.
De így is alig tudok elaludni, nyugtalan az alvásom.

Autogéntréninget javasoltak, a körzeti orvosom pedig nyugtatót.

Ön szerint ez depresszió, vagy lehet ennek az oka a front hatás is?
Önnek mi a véleménye?

Tavasszal máskot is volt hasonló problémám, de nem társult alvászavarhoz.
Félek, hogy a kevés alvástól kikészülök.

Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Ágnes

KÖSZÖNÖM a gyors választ,igyekszem többé nem zaklatni!Tudnia kell, sokat segített,megnyugtatott és ezért nem lehetek elég hálás!További szép napot kíván,tisztelettel:lökött tyúk

Tisztelt doktornő!Köszönöm gyors válaszát,hálás vagyok,de még megkérdezném:a remegés is el fog múlni?Baj ha időnként visszatér?Sokáig tart még?Holnap megyek az orvoshoz,szóval folyamatban van a dolog,csak olyan megnyugtató,hogy Ön is segít!!!Még egyszer köszönöm,hogy időt szánt rám! Tisztelettel a lökött liba.

Tisztelt doktornő!Két héttel ez előttig napi 9 szem benzoid-típusú/lendormin,gerodorm/altatót szedtem!Persze saját szakállamra,a pszichiátertől meg is kaptam a letolást/jogosan,tudom én/!Kérdésem,hogy mennyi ideig számíthatok még elvonási tünetekre?6-ik napja szedek orvosi utasításra napi 3-szor 1, 0.5 mg. rivotrilt.Ez segíthet felgyorsítani a tünetek múlását?Az új orvosom a rexetint is elvette amit 15 éve szedek./Az első néhány évben ez seropram volt/.Most nem pánikolok, bár csak 6 napja nem szedem a rexetint a rivotril miatt./Szintén orvosi utasításra/.Kérdésem,hogy ez így jó lesz-e?Válaszát előre is köszönöm,tisztelettel egy lökött liba.

Tisztelt Bencsik Andrea!

27 éves nő vagyok. Megmondom őszintén szégyenlem picit a problémámat, de nem tudok vele megküzdeni. Az a helyzet, hogy én utálok dolgozni. Bele tudok betegedni abba, hogy dolgozni kell. Utálok korán kelni, álmos vagyok folyton, utálom, hogy esténként kötelezően le kell feküdni bizonyos időben mert akkor nem tudok majd felkelni stb. Utálom, hogy napi 8 órában ott kell lennem a munkahelyemen, meg vagyok kötve, folyton a szabadság után ácsingózom. Az igazság az, hogy amit lehetett elvégeztem, közgazdász diploma, nyelvvizsgák, jogosítvány stb stb. Aztán szembesültem azzal, hogy én nem azt szeretném csinálni amit végeztem a főiskolán. Csak ugye az a nagy baj, hogy sajnos az ember többségében nem csinálhatja azt amit akar, hanem azt a munkát kell végeznie amit kap. Mondjuk most nem a szakmámban dolgozom. De úgy érzem valami szabad szellemű foglalkozás jobb lenne nekem, mert ebbe a kötöttségbe bele betegszem, és az sem tud rá elég befolyásoló erőt adni, hogy igen is dolgozni kell mert nem lesz pénz. Ez sem érdekel, én utálok dolgozni. Hányingerrel indulok neki reggelente, és nézem az órát mikor szabadulhatok. Mit kezdjek magammal? Hogyan fogadjam el hogy dolgozni muszáj, és hogy nem csinálhatom azt amit szeretnék, hanem muszáj olyan munkát végeznem amit kapok? De az az igazság, hogy engem már semmi nem érdekel, valahogy semmit nem akarok már csinálni, én nem tudom miért ez az érzés de semmit nem szeretnék csinálni, nem érdekel semmi :(
Várom szíves válaszát: Kérdező

Kedves Andrea,

fiatal lány vagyok, viszonylag sok egészségügyi problémával. Az egyik ilyen problémával járok szakorvoshoz (belgyógyász) és sokszor azt érzem, hogy nagyon tetszik nekem. Vonzó férfinek tartom (párkapcsolatban élek, a párom hasonló küllemű, stílusú, világnézetű mint az illető orvos), intelligens (de a párom is az), jó vele beszélgetni, sokszor fordult már elő, hogy hosszasan nézünk egymás szemébe (jóval tovább, mint a standard 3mp,inkább percekben mérhető) rám mosolyog, becézget (Drágám, Tündérkém stb) Nem nevezném ezt szerelemnek. Talán inkább hálát érzek iránta, amiért az erős fájdalmaimra végül is megtalálta a megoldást. 20 évvel idősebb nálam, családos ember, én menyasszony vagyok => esélytelen a dolog. Orvost váltani nem szeretnék, mert nehezen bízom meg a doktorokban. Kíváncsi lennék a véleményére, hogy vajon mi ez az érzés és leginkább mit tegyek azért, hogy elmúljon?
El nem mondom neki az biztos, mert azért ő mégsem a lelkemet kezeli, tehát effektíve semmi köze ahhoz, hogy én mit gondolok. Leginkább az tudnám mondani, hogy vonz, de nem mernék lépni. Viszont szeretném más aspektusban látni őt.

Válaszát előre is köszönöm

Blanka

Köszönöm a válaszát azt hiszem igy fogok cselekedni,köszönöm hogy gyorsan válaszolt ez is fontos volt nekem.Köszönettel:Frézia

Kedves Andrea!Igazából tanácsot szeretnék kérni!Meghalt a gyerekkori szerelmem,és nem tudom ki merjek e menni a temetésre.Végzett magával...ami számomra is hihetetlen és mindenki másnak is.A lényeg h akkor rég én szakitottam vele mert a sok hülyeségei miatt a szüleim megtiltották hogy találkozzak vele,és egy darabig titokban találkozgattam vele aztán rájöttem a szüleimnek igaza van és szakitottam,amit ő nagyon nehezen viselt akkor mert többen is hangoztatták hogy lelkileg tönkre tettem ezzel mert annyira szerettett.Azóta én férjhez mentem gyerekeim vannak neki barátnője volt,és most mindenki áll és nem tudja az okot senki h miért tette amit...Félek bár tudom akarná h a temetésén legyek,és talán az én lelkem is megnyugodna,de nem tudom helyes lenne e és hogy a barátnője hogy reagálna ha meglátna az édesanyjáról nem is beszélve.Meg attól is tartok nehogy engem vádoljanak az egész miatt,bár nagyon sok idő eltelt..Kérem mielőbb irja meg véleményét!Köszönettel:Frézia

Üdv!
Tavaly áprilisban összeismerkedtem egy fiúval,akivel a mai napig együtt vagyok.Viszont mikor én vele összejö9ttem,nekem ,még megvolt a régi kapcsolatom,amiből nehezen szabadultam.Nos ez kiderült rá 3 hónappal.A fiú összetört,sokat hazudtam neki.A mai napig nem tudja túl tenni magát.Van mikor kivan virulva,boldognak látszik.Aztán egyszer csak rájön,hogy nemtud túl lépni,és minden nap lekell küzdenie a gonosz gondolatokat.A bizalommal már nincs gond,és már nemis fél hogy újra megcsalnám.De ez az egy baj van,hogy nem képes javulni.Hozzáteszem hogy már semmi vita nincs köztünk,akik kivűlről látják példás kapcsolatnak mondanak minket.Azt mondta nekem h nem tudja merre kéne elindulnia,hogy el tudja felejteni,vagy legalábbis hogy ne gyötörje a gonosz érzés minden nap,ami egyre csak szétszedi őt.De kivűlről meg egy bolodg embert látni.Mondtam neki hogy menjünk el orvoshoz,de hallani sem akar róla!Ma előállt egy ötlettel,hogy Jehovista lesz,mert most ezkell neki.Mit tegyek?Azt mondogatom neki hogy idővel jobblesz,főleg ha nem lesz köztünk zűr.És hogy az idő mindent megold.Mit tanácsol nekem?Az orvos kizárva,pedig még fizetném is neki,borzasztóan szeretem,és látja hogy megbántam anno a dolgot.Mégsem tud túl lépni:( 20 éves srácrol van szó.Kos jeggyel,bár ez nem tudom számít e valamit.A legfontosabb nekia becsület és az őszinteség,szinte ezekkel kel,fekszik.Azt mondta nekem ,hogy az önbecsülésével is baj van:(Mit tehetnék?:(Félek ,hogy a kapcsolatunk szétszakad,mert ő nemtud tul lépni.Pedig szeret,és szerelmes is.Van ebből kiút?Tegyem azt amit eddig?probáljam boldoggá tenni,és majd megtörik a jég?Köszönöm a válaszát előre is,és elnézést ,hogy hosszúra sikeredett.

Kedves Andrea!
Kérem segítsen! Elhagyott a barátom 2 év után,és én 3 hónap eltelte után sem tudom elfelejteni,túltenni magam rajta! Nagyon nem vagyok jól.Milyen módszerek vannak szerelmi bánatra? Bele lehet ebbe halni? Nem szeretnék, előttem az élet 28 éves vagyok.Beszűkült tudatállapotban lennék? Van kiút?
Nagyon várom tanácsát,segítségét!!
Tisztelettel:Noémi

Kedves Andrea.
Tanácsot szeretnék kérni.Én egy aggódó apuka vagyok aki szemtanúja 7 éves lányának napi rendszerességgel jelentkező szorongásos rohamainak.Ez az állapot 2 hónapja van és a lányom már magától a rohamtól fél és idézi elő.Az oka már meg szűnt vélhetőleg ,amit az iskola kezdése okozhatott.(ez csak egyéni vélemény mert mindent meg beszélünk a lányommal) nevelési tanácsadóba január 6. ra van idő pontunk és kezdik meg a kezelést.
Kérdésem az volna hogy hogyan győzheti le egy ekkora gyermek a rohamoktól való félelmet,egyáltalán le tudja e győzni ,illetve a nevelési tanácsadó jó megoldás e,van e ilyen jellegű tapasztalatuk?
Mi jelenleg azt tudjuk tenni hogy éjjel amikor rá jön a roham és elkezd remegni ,öklendezni és a tenyere el kezd izzadni,akkor figyelmét eltereljük és 15 percen belül nyoma sincs a rohamnak.Csak ettől még ugyan úgy fél a rohamtól.Mi mindenbe mellette vagyunk és probáljuk úgy csinálni a dolgokat hogy neki minél könnyebb legyen.

Kedves doktornő!

Az lenne a kérdésem, hogy tudnék segíteni a barátnőmön? Az a baj vele, hogy megtudtam vágásokat ejt magán, ami megijeszt, és megigértette velem, hogy ezt nem mondom el senkinek, de nem tudtam tovább nézni amiket csinál magával! Elmentem a munkahelye elé, hogy megvárom és váltok vele pár szót, de közbe összefutottam a barátjával, elkezdtünk beszélgetni és megkérdeztem a barátjától, hogy tud e erről, aki persze mit sem tudott róla! Mondtam neki, hogy ne mondja el, hogy tőlem tudja, csak vegye észre a kezén! Hát így is történt, de megtudta hogy én mondtam el neki, hisz csak én tudtam róla, mondani sem kell hogy nagyon összevesztünk, és úgy tűnik hogy a barátja is el fogja hagyni. Szoba se áll velem, ami nagyon rossz, és így nem tudok mit tenni! Úgy hallottam hogy újabban iszik is! Hogy tudok így neki segíteni? Nagyon rossz az a tudat, hogy én kavartam be a kapcsolatukba!
Anita

Kedves doktornő!
A volt párommal egy évig voltunk együtt, de egyszer sem jutottunk el az orgazmusig! Igazából nem tudom hogy mi lehet az oka! Ö azt mondta hogy szeret és kíván is, de valahogy még sem sikerült! Lehet ennek az az oka, hogy kiskorába őt is és engem is zaklattak szexuálisan? Nos én azt nem tudom, hogy ő valaha élvezte volna a dolgot, de hogy őszinte legyek én élveztem amikor kiskoromba zaklattak, és valahol azt az érzést várom amit akkor! Lehet hogy a baj bennem van? Normális dolog az, hogy az embernek jól esik ha megerőszakolják?
zsuzsi

Kedves Doktornő!
Járok a pszichiátriai gondozoba. Ott az orvos szociális fóbiát állapított meg. Már pár éve járok oda. Főként azért járok mert nagyon teccik a pszichiáter nagyon jol nez ki meg jofej ezert szeretek vele beszelgetni mert attól jo kedvem lesz. Azert mentem először hozzá mert féltem egy csomo szituban nem mertem bemenni helyekre meg elpirultam ha rám néznek. Kellett szednem stimulotont regen.Aztan meg tegretolt meg valamit már elfelejtettem egy pár honaig.aztán helyre is jöttem.mondta az orvos ne feljek nem is feltem már bementem mindenhova.Már nem is kellett szednem utána semmit se. De azert meg járok oda. Szóval ezóta már eltelt 1 ev, es csak a pirulgatas maradt meg.asszem elmult a szocfobom.mert különösebben már az sem erdekel hogy elpirulok.mert a bőrgyogyasz meg mondta hogy ez ilyen rosacea. Hasznalak alapozot aztan kész. Viszont ebből kigyogyulva lett egy masik bajom.Kényszerbeteg vagyok szerintem. de ez nem biztos ezert kerdem mi lehet a bajom?szoval hülye gondolataim vannak. az hogy mi lehet velem.pl hogy mi van akkor ha meghalnak az emberek körülöttem.ha utcara kerülök.vagy ha pl az orvos már nem rendel.mert lehet elköltözik.meg igy mindenen agyalok. meg mi lesz ekkor meg akkor.ha lesz valami nagy bajom ezert nem megyek vervetelre se nehogy kiderüljön. vagy elhagyjon mindenki es egyedül maradjak ettől felek.meg hogy megöregszem.és gyerekem se lesz.meg hogy a párom jo e nekem vagy se.mert az anyjat imádja hátterbe szorit.meg gyereke is vanegy szemet kis kölyök.es mi lesz ha a mi gyerünket ha lesz nem szereti igy.meg mi lesz ha a gyerekemnek valami baja lesz, ha nem tudok vigyazni ra valaki vigyaz ra es leesik az agyrol, megüti magat vagy kiszurja a szemet ezt azert gondolom mert volt egy macim amit anyuékra biztam mikor elköltöztem es mire hazamentem leégették a lábát hősugarzóval.mi lenne ha ez az igazi gyerekemmel lenne?meg attol felek most aktuálisan legjobban hogy nem kapok időpontot a pszihohoz.mostmár beirattam magam jo előre időpontokat.ugy erzem ez is egy ilyen kenyszer hogy jarnom kell hozza mert azt hiszem ha nem jarhatok akkor nem tudom tovább élni az életemet.mert nem segit.közbe amugy se segit csak meghallgat . meg nem ir gyogyszer se meg nem ad tanacsot se konkretan.megis nekem mindig mennem kell mert ha nem mehetnek rosszul lennék ezt gondolom.na ezt neki nem merem megmondani mert meg a vegen felreertene merthogy olyan jol nez ki. es nehogy a vegen még azert ne mehessek majd hozza mert eltanacsol.ezert varnam az ön valaszat. az ambuláns lapomra ez van irva :szociális fóbia,bipoláris affektiv zavar,
ezek lehetnek ennek a tünetei? mert ahogy én olvasgatok szerintem kényszerbeteg vagyok csak nálam ez kényszergondolatokban nyilvanul meg. régen volt olyan hogy 2szer kellett mindent csinálnom mert ha nem akkor feszengtem meg a plüssállataimnak mindig párban kellett elrendezve lennie nehogy valamelyik maganyos legyen.na ezek emugy mar regen voltak es elmultak maguktol.ezert gondolom mar akkor is kényszerbeteg voltam csak nem tudtam.meg ha megbilincselt a párom sex közben ugy erztem nem kapok levegőt mert nem tudok mozogni es sirtam.
szilvia

Tisztelt Doktor nő!
Egy olyan gondom,van nem tudom mit csináljak van egy 15éves fiam.Mindig is nehéz volt vele de mostanában nem akar menni iskolába átakar iratkozni másik osztályba,attól félek ha átiratom ott sem tetszik neki.Öngyilkossággal fenyegetőzik volt mikor 3db ideg csillapitot vagy elég sok lázcsillapitot szedett be dugok már tőle mindent.Mindig elégedetlen mindennel.Félek,hogy valami baja lesz de nem akar beszélni velem mindig ideges vagy nincs ideje.Mit csináljak vele?nem akar menni pszichológushoz sem. kérem adjon tanácsot mertmár megbolondulok...köszönöm elöre is a válaszát Iza

szerelmes vagyok az orvosomba 2 eve mar.ez betgseg vagy mit csinaljak már meg akarok halni

Tisztelt Bencsik Andrea!
Lehet h problémánk nem az Ön szakterülete, de hátha tud segiteni!
Problémánk a következő: 7 hónapos kislányunk egyáltalán nem gagyog, sőt még a jelét sem látom annak, h szeretné utánozni amit mondok neki. Normál úton született, problémamentes terhességből. Korábban azt gondoltuk h nem hall jól, nem figyelt a zajokra, ingerekre, sokat aludt. Emiatt 5 hós korában csináltattunk hallásvizsgálatot (BERA) ami negativ lett. Neurológiára is elvittük, eredmény szintén negativ. Egyáltalán nem gagyog, csak torokhangokat ad ki néha, ritkán mosolyog. A kezén furcsa mozgás figyelhető meg, de nem mindig, a nyelvét is öltögeti néha. Amúgy szépen gyarapszik, nyúl a tárgyak felé tehát látszólag nincs eltérés. Csak a beszéde nem fejlődik. Nem tudom miért, nagyon félek, h vmi nagy baja van (remélem nem lesz autista)!!!! Bár a tünetek nagyon hasonlók.
Ön mit gondol? Hová vigyük a kislányt, ahol segiteni tudnak rajta??? Budapestiek vagyunk.
Nagyon el vagyunk keseredve, borzasztó ezt látni és az h nem tudunk segiteni rajta...
Válaszát előre is köszönjük!
aggódó szülők

Tisztelt doktornő!
Mit csináljak, nem szeretem ezt az életet, nem szeretek így élni! Régebben boldogabb voltam, amikor olyan emberek társaságába voltam, akik drogoznak, isznak, vagdossák magukat, így voltam teljes! És most hogy már több éve nem, járok sehova nem találkozom senkivel, nincsenek barátaim! Több éve vagdosom magam, ami nagyon tetszik, de már nem vagyok boldog tőle! A volt párom sem fogadta el ezt amit csinálok, így külön mentünk! Nem értette meg hogy ez nekem milyen fontos! Szeretnék ismét ilyen társaságba járni, ahol drogoznak, isznak, vagdossák magukat! Én ilyen párt képzelek magam mellé! Mit csináljak? Hol találok ilyen embereket? Hogy őszinte legyek, sokszor azt kívánom, hogy haljon meg anyu, hogy végre elindulhassak ezen az úton, ahol tudom hogy boldog lehetek! És ahol megtalálhatom a párom, és végre az igazi életem! Egyébként anyám normális, megérdemelné, hogy szeressék, de nem megy!
Zsuzsi

Tisztelt Pszichológusnő!

Két kislányom van, egy két éves és egy öt hónapos. A nagyobbik mostanában megváltozott. Eddig csukott ajtónál aludt, el, beszédes kislány volt, idegenekkel is kedves és barátkozó. Szépen beszél, nagy szókincse van, okos, értelmes kislány, szobatiszta.

Pár hete kezdődött, hogy nyitva kell hagyni az ajtót nála, ha elalszik, fél a sötétben. A játszótéren fél más gyerekektől, elszalad előlük (nem csak a játszótéren ilyen más gyerekekkel, hanem itthon is, ha hozzánk jönnek, akkor is a nyomomban van). Nem beszél mások előtt, se felnőtt előtt, se gyerek előtt. Fél pl a kutyaugatástól, odamegy idegen kutyákhoz, megsimogatná őket, de ha itthon vagyunk, és az utcáról halkan hallunk kutyaugatást, akkor az ölünkbe ugrik. Nagyon anyás lett, sokáig apa fektette le, most csak velem megy aludni. Pár napja dadogni kezdett, többször bepisilt mostanában.

Történt pár dolog mostanában: az apukája egészen augusztusig itthonról dolgozott, és bár dolgozott, de egy lakásban volt velünk, tehát a lányom is nyilván többet látta, mint most, ez egy új helyzet neki (amikor a férjem elkezdett eljárni itthonról dolgozni, akkor a lányom nem akart neki induláskor puszit adni, hogy ne menjen el). Szombat este leesett a kanapéról, nagyon beverte a fejét, a dadogás az ezt követő szerdán kezdődött. A négy nagyszülő közül három dadogott gyermekkorában, illetve az egyik nagypapa még ma is dadog.

Mit lehet tenni, mitől lehet ez? Kel szakemberhez fordulnunk? Mi rontottunk el valamit?

Válaszát köszönöm!

Andrea