Tisztelt Doktornő!
Köszönöm korábbi válaszát és további kérdéseim vannak. A fő gondunk nem a két gyerkőc napirendjének összeegyeztetése, úgy gondolom, egész jól sikerült összeegyezteteni, hanem hogy alváskor a nagyobbik a már alvó kisebbiket felébreszti. A kicsit kb. 30-60 perccel korábban altatom el és egy szobábal alszanak. A nagyobbnál az alvás körüli teendő kész mizéria! A fürdést imádja, de onnan kezdve minden egy kínszenvedés. Pizsamába öltözve még mesét kér és többnyire a számítógépről néz valamilyen mesét (pl.:Kisvakondot), sokszor közben vacsorázik, mivel fürdés előtt nem akart enni. Lehet, hogy a "számítógépes mese" felizgatja? Jobb lenne "levezetni" olvasott vagy fejből mesélt történettel? A fogmosás szintén hisztivel zajlik, nem akarja, pedig napi 2-3x megmossuk, de ez mindíg "NEM AKAROM"! Ez most az általános dackorszak része? Esetleg fél a fognyűvő manócskáktól, akiket ki kell sikálnunk? (ezt szoktuk mondani neki)
Az utóbbi napokban egyáltalán nem akar elaludni, jó, ha este 10 órakor elaludt hihetetlen szenvedés árán. Valamelyik nap hagytam, hátha elalszik valahol (a férjem sokáig ébren volt), de nem fáradt el, jól eljátszott hajnal 1ig!!!!!!!! Akkor megelégedtem és fél órás altatás után elszenderedett. Elalváskor szokta még az időt húzniazzal, hogy pisilni kell, kakilni kell. Többnyire persze "nem jön kaki", és a hiszti folytatódik: nem akarok az ágyamban aludni: "soha többé nem alszom"! Nagyon fárasztó gondolom neki is, nekem amiatt is, mert a kisebbiket sokszor a "harc" közben felébreszti és bevalllom ilyenkor elvesztem a türelmem és nemtetszésemnek hangot adok.
Hogyan viselkedjünk? Próbáljuk máshol elaltatni és átvinni mikor már elaludt? Mit tegyünk, hogy kiderüljön miért nem akar aludni? Esetleg mindez szintén a dackorszak tünete?
Türelmetlenül várom válaszát!

Kedves Ágnes!
Elhagyott a barátom 3 év után.Hogyan tudnám magam rajta túltenni? Már 4 hónapja szenvedek.Kérném tanácsait,mi az ami segítene Ön szerint?

Köszönöm válaszát:Éva

Kedves Doktornő!

Köszönöm szépen válaszát!

Elolvastam az Ön által írt cikket, valóban a fiamra ismertem és segített jobban megértenem őt, köszönöm!
Igyekszem az elviselés művészetét gyakorolni a továbbiakban, azt hiszem szükségem lesz rá még egy pár évig...

Minden jókat kívánok!

Üdvözlettel,
Emese

Tisztelt Doktornő!
Több kérdésem szeretnék tanácsot kapni Öntől.
Nagyobbik fiam 2,5 éves és sajnos az alvással kapcsolatos problémánk van. Nagyon nehezen alszik el és akkor is csak úgy, ha mellé fekszem és közben a fülemet fogja. Rajtam kívül csak a Mamát fogadja el alváskor, se az Apukáját, se mást. Mit tegyünk, hogy ez a rosszul kialakított szokás rendeződjön? (Azt szeretném, ha fürdés, mese után egy rövid kis simogatás és jóéjtpuszi segítségével aludna el úgy, hogy ne legyek mellette.) Azért is ennyire nehéz ez a helyzet, mert van egy 8 hónapos kisestvére, akivel egy szobában alszanak és sokszor felkelti a sírásával, amikor "küzdünk" az alvással.
A másik kérdésem az lenne, hogy a nagyfiú elalvás közben szokta fogdosni a fütyijét. Tudom, hogy van egy időszak, amikor normális a nemi szervek iránti fokozottabb érdeklődés, de milyen mértékig "normális"? Hogyan reaglájunk erre? Mit mondjunk neki? Eddig csak egyszer szóltam, hogy "most nem fogdosd a fütyid, mert picit piros és ha fogdosod begyullad és jobban fog fájni", de egyébként sem szóltam semmit. Nem szeretném, ha a helytelen reagálással "törés" keletkezne benne. Illetve: ami tiltott az izgalmasabb-alapon még inkább csinálná, főként hogy egyébként is dúl a dackorszak .
Még van az alvással kapcsolatban kérdésem: igazából szobaisztasági kérdés. Nappal már szobatiszta a nagyfiú és a délutáni alvás is zömmel balesetmentes. Éjjel viszont még nem és ragaszkodik ahhoz, hogy pelenka nélkül aludjon. nem sürgetem, de mennyi múlva várhatóak a (többnyire) száraz éjszakák?
Utolsó kérdésem az étkezéssel kapcsolatos. Sajnos nem eszik az asztalnál a fiam. Állandóan felkel onnan, a szüleim mászkának utána és úgy etetik, én nem vagyok hajlandó azt csinálni. Szerintük az a fontos, hogy egyen és nem az, hogy hol. Szerintem pedig ha megéhezik, úgyis leül oda, ahol az étkezés helye van. Hogy tudnám rászoktatni a helyes magatartásra? (Sajnos sem szeret enni, de nem válogat, mindenevő, de minden falatnál rá kell szólni, hogy egyen.)
Előre is nagyon köszönjük a válaszát!
Álmos anya

Kedves Doktornő!

Láttam, hogy már válaszolt ilyesmi kérdésre, de az én esetem egy kicsit más (bár csak átfutottam a korábbiakat). Nem tudom, hogy függőség-e az, ha az ember gyereke amint hazaér leül a gép elé és játszik meg zenét hallgat meg filmeket tölt le, stb. Tulajdonképpen - őszinte vagyok - nekem ez így könnyebbség, mert legalább lefoglalja magát a fiam (18 éves, 3-os gimnazista). Persze nem aggódnék, ha tanulna is mellette, meg lennének barátai. Mert hogy azok nincsenek nagyon. Ahogy már írtam, hazajön, leül a gép elé, aztán kijön vacsorázni, vagy beviteti velem azt. Például ezt sem tudom, hogy ezt helyesen teszem-e. Mármint azt, hogy beviszem neki a vacsoráját (ebédelni az iskolában ebédel..szerencsére). Ha nem viszem be neki, akkor is kijön, aztán beviszi. Nem igazán akar velünk (velem és a férjemmel) lenni. Pedig korábban jó kapcsolatunk volt, jó kapcsolata volt az apjával is, de most a kapcsolatuk kimerül az egymás cseszegetésében (már elnézést a szóért). Az apja állandóan beszól neki, hogy tanuljon, váltson gyakrabban inget, stb. Én meg közéjük szorulok állandóan. Tudom, hogy írt a "család terápiáról", de arra nincs esély, hogy elráncigáljam őket oda. Szóval valamiféle "gyors segély"-re lenne szükségem. Én hogyan viselkedjek ebben a helyzetben? Vajon kinövi ezt? Ez csak a kamaszkor? Aggódom az iskolai tanulmányai miatt is.
Előre is köszönöm válaszát!
Üdv.,
Aggódó anyuka

Tisztelt Doktornő! Köszönöm szépen válaszát. Sajnos a mai munkahelyek nem teszik lehetővé hogy az ember orvoshoz menjen mert egyből kirúgják. Leszázalékolás meg erre az időre amíg kicsit helyre ráznak nem létezik,hiszen az ilyen esetre mondják hogy szimuláns.Pedig ezt az ideg állapotot nem kívánom senkinek,mindig forr a testem szabályosan majd szét robbanok belűről. Marika

Kedves Doktornő! Köszönöm szépen válaszát. Sajnos ez tény. De mint írtam nem tudok olyan nyílt lenni mindt levelemben.Felírt napi egy szanaxot és ezzel megoldotta a problémát. Elfelejtettem azt a tényt is hogy mindenért engem okolt ,ébredjek fel mondta,de hisz nem vagyok én őrült gondoltam magamban és ott hagytam.így történt.Tisztelettel Marika

Tisztelt Doktornő! Sajnos nagyon sok minden össze tornyosodott a fejem felett a betegségeimből kifolyólag.Sokszor olyan dolgok miatt kiabálok a családommal ami miatt nem kéne.Már már azt gondolom megőrültem,sokszor szét tudnám verni a saját fejemet olyan ideges vagyok ,csapkodok ,vagdosok néha oktalanul.Sokszor megbánom hogy üvöltözök azokkal az emberekkel akikért a tűzbe mennék.Olyan szét robbannék érzésem van,néha úgy érzem hogy nem kellek én már senkinek,pedig van egy szerető családom aki még szeret és egy csodálatos párom aki még ezt mind elviseli. Szeretnék megváltozni!!! Szégyellem hogy beteg vagyok ,szégyellem hogy kövér vagyok sokszor úgy érzem én csak teher vagyok mindenkinek és mindenkiben csak a rosszat keresem.Néha bekapok egy egy szanaxot,de nem mindig segít.Akárhányszor elmegyek orvoshoz minden leletem pozitív,volt már trombózisom ,magas a vérnyomásom ,állandóan zsibbad a jobb felem amire ismét találtak valami betegséget..Szeretnék tanácsot kérni hogy hol kezdjem el azt hogy ez az ideg állapotom valamelyest rendbe jöjjön.Az a baj hogy ha elmegyek egy pszihológushoz az nem vesz komolyan és így nem merek megnyílni senki előtt .Várom segítségét.tudom így most mindent önre zúdítottam de ez még a negyede sem a probléma sorozatomnak. Tisztelettel Marika

Üdv!
Tavaly áprilisban összeismerkedtem egy fiúval,akivel a mai napig együtt vagyok.Viszont mikor én vele összejö9ttem,nekem ,még megvolt a régi kapcsolatom,amiből nehezen szabadultam.Nos ez kiderült rá 3 hónappal.A fiú összetört,sokat hazudtam neki.A mai napig nem tudja túl tenni magát.Van mikor kivan virulva,boldognak látszik.Aztán egyszer csak rájön,hogy nemtud túl lépni,és minden nap lekell küzdenie a gonosz gondolatokat.A bizalommal már nincs gond,és már nemis fél hogy újra megcsalnám.De ez az egy baj van,hogy nem képes javulni.Hozzáteszem hogy már semmi vita nincs köztünk,akik kivűlről látják példás kapcsolatnak mondanak minket.Azt mondta nekem h nem tudja merre kéne elindulnia,hogy el tudja felejteni,vagy legalábbis hogy ne gyötörje a gonosz érzés minden nap,ami egyre csak szétszedi őt.De kivűlről meg egy bolodg embert látni.Mondtam neki hogy menjünk el orvoshoz,de hallani sem akar róla!Ma előállt egy ötlettel,hogy Jehovista lesz,mert most ezkell neki.Mit tegyek?Azt mondogatom neki hogy idővel jobblesz,főleg ha nem lesz köztünk zűr.És hogy az idő mindent megold.Mit tanácsol nekem?Az orvos kizárva,pedig még fizetném is neki,borzasztóan szeretem,és látja hogy megbántam anno a dolgot.Mégsem tud túl lépni:( 20 éves srácrol van szó.Kos jeggyel,bár ez nem tudom számít e valamit.A legfontosabb nekia becsület és az őszinteség,szinte ezekkel kel,fekszik.Azt mondta nekem ,hogy az önbecsülésével is baj van:(Mit tehetnék?:(Félek ,hogy a kapcsolatunk szétszakad,mert ő nemtud tul lépni.Pedig szeret,és szerelmes is.Van ebből kiút?Tegyem azt amit eddig?probáljam boldoggá tenni,és majd megtörik a jég?Köszönöm a válaszát előre is,és elnézést ,hogy hosszúra sikeredett.

Üdv!

Édesanyámnak nagyon rossz gyermekkora volt,a nagypapám alkoholista volt és félelem ben tartotta,verte az egész családot.Mint a lánya kérek Öntől tanácsot az ügyben hogyan lehetne segíteni rajta,mert ugyan azt műveli amit látott kiskorában.Viszonta annyi a külömbség hogy ő nem iszik már,mértéktelenül dohányzik és kávézik.Önmagát áldozatnak ítéli meg,mindenki az ellensége,főleg a gyerekei és aférje,nem eszik mert kiborítottuk idegileg.Mindig rosszul van és azt mondja ez miattunk van.Hangulatingadozásai vannak,egyszer normálisan lehet vele beszélni,máskor hirtelen megváltozik amikor nem egy véleményen vagyunk vele.Ilyenkor ellenségként viselkedik velünk,nem ad enni,aláz minket,káromkodik,mindenkinek a halálát és a legrosszabbat kívánja.Hazudik másoknak,megjátsza magát hogy ő milyen odaadó és ő mekkora áldozat.Más nem veszi észre ezeket a megjátszásokat,akkor teljesen kiegyensúlyozottnak mutatja magát,csak panaszkodik milyen rossz az élete.Sokszor meg akar halni.Van 2 macskánk,őket tekinti gyerekeinek,mindent megvesz nekik,nekünk gyerekeknek meg semmit nem ad.Sokszor megjátsza hogy beszél telefonon és panaszkodik hogy milyenek vagyunk vele.Mondtuk neki hogy vizsgáltassa meg magát,de nem akar hallani róla,szerinte az a normális viselkedés ahogy ő viselkedik minden egyéb rossz.Félünk attól hogy rosszabb lesz,mert már régóta vannak neki ilyen tünetei,de egyre rosszabbak és egyre intenzívebbek.Félünk hogy kárt fog bennünk és magában tenni.

Mit lehet ebben az esetben tenni? Nagyon rosszul viseljük ezeket a kirohanásait.
Édesanyám egyébként 53 éves.

Előre is köszönöm válaszát!

Timi23 és Niki 21

Tisztelt Doktornő!
Egyetemista fiam miatt fordulok Önhöz. Az eddig olyan kiváló (szín kitűnő) fiam amióta egyetemista, a vizsgaidőszakok alatt szorong, sorra elhalasztja vagy elbukja a vizsgáit, kényszeresen számítógépezik. Nem hajlandó szembenézni azzal, hogy nem tud vizsgára készülni, az igaz, hogy a gimnázium alatt nem kényszerült rá: többszörös versenygyőzelmeit pusztán az órán való figyeléssel el tudta érni.
Én, mint az anyja szenvedek, ha látom, hogy csúszik minden vizsgaidőszakban (és csak abban) ebbe a szörnyű szorongásos állapotba, és kisstílű csúsztatásokba.
Szívesen bíznám szakemberre, de hát felnőtt, nem vonszolhatom el.
Nem tudom,, nekem vagy neki van nagyobb szüksége pszichológusra, de ha őszinte vagyok magamhoz, az érdekel, mit tudok ÉN tenni érte, tudok-e, vagy csak végig kell nézzem, amíg nyakig merül a bajokba, hogy végre elég nagynak érezze a problémát ő is, ahhoz, hogy segítséget kérjen.
Nagyon várom válaszát: Éta

Kedves Doktornő!
Csinaltattam 2 tesztet de nem tudom ertelmezni. leforditana nekem magyarra amit nem ertek? es ön szerint kezelettenem kellene e magamat?
roscha:élénk aktiv a próbában emelkedett felelet szines tematika gyors tempo mutatkozik.A viselkedesei fekek jo szinvonalban működenek a mentális kontroll es integrácio főként tárgyszerű viszonylatban magas érzelmi indulati terhelésre esékeny fűtött reakcio alakul.felfogasmodja kevesse körülmeny es tárgyi kötöttsegű hangsulyosan elvont absztrakt .intrapsziches jegyei introverzio nélküli extrovertált. gyors szituativ viselkedes váltás. indulati tipusa zw hangsulyu ezert az agressziv acting out megoldas a meghökkentő váratlan reakcio gyors hangulatvaltas kiemelt vonasa.szindramatizalas impresszio mese reminiszcencia különleges reakcioi a viselkedes teatralitasat, a gondolkodas szubjektivizálodasat infantilis mintakra könnyü visszatereset szenzibilis egocentrizmust jelenenek. Bsec reakcio (ez mi?) szerint állando várakozási készenlét türelmetlen perfekcionizmus maximalizaltsag es erdekvezereltseg a kiemelkedő vonása.
realitas normal, metszetben regresszio nem látható, organikus addikcios alap nincs. kiemelt a konverzios teátrális irány gyors ciklusu hangulatvaltas.
mmpi: kisebb F csúcs normál K.Klinikai profilon konverzios völgy es mania egycsucs jelenik meg.empirikusan maniako-depressziv talajon mániás reakcioforma.labilitas esékenyseg kiegyensúlyozatlansag önkritika hiány realitasfedezet nélküli tervek erdekeben nagy energiamozgositas megszallottsag.anamnezisban depressziv fazis korai fejlődesi serülés genetikai v. intrauterin károsodas előfordul.
vél bipol.affektiv zavarral társalt disszociativ tüneti kép.

Amugy a problémám az hogy felek az emberektől de mindig csak neha es csak bizonyos emberektől szituktol is es ekkor leblokkolok, szavakat elfelejtek, könnyen befolyalnak.
köszönöm lilla

Tisztelt Doktor Nő!

Talán nem egy hétköznapi problémával fordulok Önhöz, vagy lehetm hogy mégis???
Remélem tud majd segíteni!
Én egy 20 éves lány vagyok. 3 éve ért véget a legelső kapcsolatom, de a volt barátomhoz azt hiszem még mindig kötődöm lelkileg! Ez azonban azzal jár, hogy nem merek sétálni az utcán, egyedül meg pláne nem, mert félek, hogy összetalálkozom vele..egyébként nem tattjuk semmilyen módon a kapcsolatot a szakítás óta.valóságos szorongás tör rám, ha gyalog kell elmennem valahova. Ez ha iskolába kell mennem, nem akadélyoz, ugyanis másik városban tanulok, így csak hétvégente jön elő ez az érzés bennem, mikor haza megyek..tudom, hogy ez nem a legjobb fényt veti az életemre..De nem tudom, hogy hogyan segíthetnék magamon.
Szakításkor nem történt semmi! Szüleim nem tudtak erről a kapcsolatról. Volt már, hogy többször láttam a volt barátomat az új barátnőjével. Ilyenkor erős szívdobogás, remegés lesz rajtam úrrá. Smint már írtam, mivel más városban tanulok, így ott efféle rohamok nem jönnek rám, mert tudom, hogy ott nem tudok vele összefutni. Félek tőle, de nem azért mert valaha bántott, vagy hasonló.
Sajnos nem tudom, hogy mit tegyek és igazából már kezdek kétségbe esni! Ezek egyébként csak akkor vannak, ha sétálnom kell az utcán...
A másik kérdésem még az lenne, hogy 3 éve folyamatosan, de lassa kezdett ritkulni a hajam...gyakorlatilag azóta vannak ezek a fajta szorongásaim is. Vérvételen már voltam, ahol minden eredményem jó volt...bár tudomásom szerint akármilyen belső gyulladástól is hullhat a hajam, de ok lehet pl. ez az utcán való szorongás is??? Ideges típus vagyok és sokszor nem tudok igazán elengedni magam..ezek hozzájárulhatnak a hajhulláshoz???

válaszát nagyon köszönöm!

Anna;

Tisztelt Doktorno!
Mar tobb mint egy eve ,nem forgo tipusu bizonytalansagerzesem van menes kozben ,de foleg egy helyben allasba zavar a legjobban.Ingadozast is erzek, illetve egy fele remegest a labaimban.Tobb neurologusnal jartam,Bilobilt, Betaserc-et szedtem ,de betegsegem nem javult, sot romlott ,par hete a szivem is eleg gyakran ad 1-2 utest palpitacio formajaban es most nagyon gyengenek erzem magam ,nehezemre esik a haz koruli munka(60 eves vagyok),de elvegzem mert kotelesseg.Azt szeretnem kerdezni hogy On szerint lehet pszihes alapu?Vagy lehet valamelyik szervemnel rak es ezert gyengultem le?Probaltam delbe egy Extraveralt bevenni,de nem hasznal!Korhazba nem tudok kivizsgalasra menni mert itthon betegeim vannak.Nagyon elvagyok keseredve,hiszen a fizikai munka vegzeskor is nagyon elfaradok,alig varom hogy leuljek,egy par napja sokat sirok,de nem konnyebbulok meg.Elore is nagyon koszonom segito valaszat!

Tisztelt Korbuly Ágnes!

Korábban már irtam Önnek kislányunk beszédfejlődésével kacsolatban, azt hiszem aggodalom jeligére. Sajnos a helyzet azóta sem változott, én már teljesen kikészültem emiatt. Röviden: most már majdnem 9 hós kislányom alig ad ki hangokat, nem gagyog.
A Korai Fejlesztőt próbáltuk, de nem foglalkoznak ilyen korú babák beszédfejlesztésével, csak később.
Kérem ha tud fejlesztő gyógypedagógust ajánlani, aki kifejezetten beszédfejlesztéssel foglalkozik, vagy van esetleg más ötlete, hova fordulhatnánk ezügyben, esetleg mozdulatsort, tornát, gyakorlatokat vagy bármit amivel elősegithetnénk a beszédfejlődését a kislányunknak nagyon megköszönnénk!
aggódó anyuka

Kedves doktornő!

Az lenne a kérdésem, hogy tudnék segíteni a barátnőmön? Az a baj vele, hogy megtudtam vágásokat ejt magán, ami megijeszt, és megigértette velem, hogy ezt nem mondom el senkinek, de nem tudtam tovább nézni amiket csinál magával! Elmentem a munkahelye elé, hogy megvárom és váltok vele pár szót, de közbe összefutottam a barátjával, elkezdtünk beszélgetni és megkérdeztem a barátjától, hogy tud e erről, aki persze mit sem tudott róla! Mondtam neki, hogy ne mondja el, hogy tőlem tudja, csak vegye észre a kezén! Hát így is történt, de megtudta hogy én mondtam el neki, hisz csak én tudtam róla, mondani sem kell hogy nagyon összevesztünk, és úgy tűnik hogy a barátja is el fogja hagyni. Szoba se áll velem, ami nagyon rossz, és így nem tudok mit tenni! Úgy hallottam hogy újabban iszik is! Hogy tudok így neki segíteni? Nagyon rossz az a tudat, hogy én kavartam be a kapcsolatukba!
Anita

Kedves doktornő!
A volt párommal egy évig voltunk együtt, de egyszer sem jutottunk el az orgazmusig! Igazából nem tudom hogy mi lehet az oka! Ö azt mondta hogy szeret és kíván is, de valahogy még sem sikerült! Lehet ennek az az oka, hogy kiskorába őt is és engem is zaklattak szexuálisan? Nos én azt nem tudom, hogy ő valaha élvezte volna a dolgot, de hogy őszinte legyek én élveztem amikor kiskoromba zaklattak, és valahol azt az érzést várom amit akkor! Lehet hogy a baj bennem van? Normális dolog az, hogy az embernek jól esik ha megerőszakolják?
zsuzsi

Kedves Ágnes!
Járok a pszichiátriai gondozoba. Ott az orvos szociális fóbiát állapított meg. Már pár éve járok oda. Főként azért járok mert nagyon teccik a pszichiáter nagyon jol nez ki meg jofej ezert szeretek vele beszelgetni mert attól jo kedvem lesz. Azert mentem először hozzá mert féltem egy csomo szituban nem mertem bemenni helyekre meg elpirultam ha rám néznek. Kellett szednem stimulotont regen.Aztan meg tegretolt meg valamit már elfelejtettem egy pár honaig.aztán helyre is jöttem.mondta az orvos ne feljek nem is feltem már bementem mindenhova.Már nem is kellett szednem utána semmit se. De azert meg járok oda. Szóval ezóta már eltelt 1 ev, es csak a pirulgatas maradt meg.asszem elmult a szocfobom.Viszont ebből kigyogyulva lett egy masik bajom.Kényszerbeteg vagyok?????de ez nem biztos ezert kerdem mi lehet a bajom???szoval hülye gondolataim vannak. az hogy mi lehet velem.pl hogy mi van akkor ha meghalnak az emberek körülöttem.ha utcara kerülök.vagy ha pl az orvos már nem rendel.mert lehet elköltözik.meg igy mindenen agyalok. meg mi lesz ekkor meg akkor.ha lesz valami nagy bajom ezert nem megyek vervetelre se nehogy kiderüljön. vagy elhagyjon mindenki es egyedül maradjak ettől felek.meg hogy megöregszem.meg hogy a párom jo e nekem vagy se.mert az anyjat imádja hátterbe szorit.meg gyereke is van egy szemet kölyök.es mi lesz ha a mi gyerünket ha lesz nem szereti igy.meg mi lesz ha a gyerekemnek valami baja lesz, ha nem tudok vigyazni ra valaki vigyaz ra es leesik az agyrol, megüti magat vagy kiszurja a szemet ezt azert gondolom mert volt egy macim amit anyuékra biztam mikor elköltöztem es mire hazamentem leégették a lábát hősugarzóval.mi lenne ha ez az igazi gyerekemmel lenne?meg attol felek most aktuálisan legjobban hogy nem kapok időpontot a pszihohoz.mostmár beirattam magam jo előre időpontokat.ugy erzem ez is egy ilyen kenyszer hogy jarnom kell hozza mert azt hiszem ha nem jarhatok akkor nem tudom tovább élni az életemet.mert nem segit.közbe amugy se segit csak meghallgat.meg nem ir gyogyszer se meg nem ad tanacsot se konkretan.megis nekem mindig mennem kell mert ha nem mehetnek rosszul lennék ezt gondolom.na ezt neki nem merem megmondani mert meg a vegen felreertene merthogy olyan jol nez ki. es nehogy a vegen még azert ne mehessek majd hozza mert eltanacsol.ezert varnam az ön valaszat. az ambuláns lapomra ez van irva :szociális fóbia,bipoláris affektiv zavar,
ezek lehetnek ennek a tünetei? mert ahogy én olvasgatok szerintem kényszerbeteg vagyok csak nálam ez kényszergondolatokban nyilvanul meg. régen volt olyan hogy 2szer kellett mindent csinálnom mert ha nem akkor feszengtem meg a plüssállataimnak mindig párban kellett elrendezve lennie nehogy valamelyik maganyos legyen.na ezek emugy mar regen voltak es elmultak maguktol.ezert gondolom mar akkor is kényszerbeteg voltam csak nem tudtam.meg ha megbilincselt a párom sex közben ugy erztem nem kapok levegőt mert nem tudok mozogni es sirtam.
szilvia

Tisztelt Korbuly Ágnes!
Abban kérném a segítségét, h több, mint 2 éve szakítottunk az előző barátommal, talán azóta érzem úgy, h mikor problémám adódik mérhetetlenül dühös leszek és szétfeszít ez az érzés. úgy érzem mindenképpen ki kell adnom magamból, mert különben rosszul leszek, és emiatt a környezetem (pontosabban édesanyám és a jelenlegi párom) agresszívnek tartanak és azt mondják ezzel mérgezem az életüket. én is érzem,h ez így nem megfelelő probléma kezelési mód, de tény,h jelen pillanatban ez a legegészségesebb számomra, mert ha kiadom magamból megnyugszom és mehet minden tovább. Szeretnék segítséget kérni, h h tudnám kontrollálni v másként kiadni magamból, mert félek, h elmarom magamtól a számomra fontos embereket, hisz pont rajtuk töltöm le, mert szó szerint ki kell kiabálnom magamból v csapkodnom, és nem mindig az kapja akire dühös vagyok. azt még hozzá kell tennem, h a szüleim elváltak és úgy vettem észre,h apukám is ilyen habitusú
ja én nincs semmi féle hatással rám a volt barátom, csak arra gondoltam,h az ő által okozott csalódás tett ilyenné, de lehet véletlen egybe esés a szakítás, csak tény, hha a párom hasonlóan cselekszik, mint ő akkor is így reagálok, mert valószínű félek, h ugyanúgy pofára ejt, mint az előző, pedig tűz és víz és benne 120%osan megbízhatom, hisz az első csalódás a legnagyobb........
szeretném ezt barátságosabban kezelni, mert én is érzem,h nincs rendben és nem szeretnék senkit elveszíteni
Válaszát előre is köszönöm
Tisztelettel: Nagy Lili

Tisztelt Korbuly Ágnes!
Problémánk a következő: 7 hónapos kislányunk egyáltalán nem gagyog, sőt még a jelét sem látom annak, h szeretné utánozni amit mondok neki. Normál úton született, problémamentes terhességből. Korábban azt gondoltuk h nem hall jól, nem figyelt a zajokra, ingerekre, sokat aludt. Emiatt 5 hós korában csináltattunk hallásvizsgálatot (BERA) ami negativ lett. Neurológiára is elvittük, eredmény szintén negativ. Egyáltalán nem gagyog, csak torokhangokat ad ki néha, ritkán mosolyog. A kezén furcsa mozgás figyelhető meg, de nem mindig, a nyelvét is öltögeti néha. Amúgy szépen gyarapszik, nyúl a tárgyak felé tehát látszólag nincs eltérés. Csak a beszéde nem fejlődik. Nem tudom miért, nagyon félek, h vmi nagy baja van (remélem nem lesz autista)!!!! Bár a tünetek nagyon hasonlók.
Ön mit gondol? Hová vigyük a kislányt, ahol segiteni tudnak rajta??? Budapestiek vagyunk.
Nagyon el vagyunk keseredve, borzasztó ezt látni és az h nem tudunk segiteni rajta...
Válaszát előre is köszönjük!
aggódó szülők