Kedves Eszter!

30 éves nő vagyok.Idős beteg szüleim vannak,és mostanában attól rettegek,hogy meghalnak.És én arra hogy reagálnék.Úgy érzem nem bírnám ki.Lehet sokkot kapni ha esetleg halálhírt közölnek az emberrel? Vagy ez személyiségtől függ.Nagyszüleim már meghaltak sőt 1 unokatestvérem is fiatalon hirtelen,és egy barátnőm is betegségben.Tehát sajnos értek már ilyen szomorú dolgok,úgy gondolom azokat viszonylag jól viseltem.De a szülő az más.

Ön mit gondol? Normális dolog ezen filóznom?

Tisztelettel:Ági

Kedves Eszter!

Tudna nekem olyan oldalt ajánlani ahol olyan emberek vannak, akik vagdossák magukat?
Előre is köszönöm!
Timi

Kedves Eszter!EDdig mindig csak pasijaim voltak, de most ugy erzem meleg vagyok. 30 eves vagyok, de 11-12 evesen is mindig a lányokra masztiztam.Aztan kinöttem. De ma voltam a fesztivalnyiton es ugy ereztem en is meleg vagyok, megyek felvonulni is, először csak szolidaritasbol akartam menni, de ma raeszmeltem azt hiszem egy nőt szeretnek találni akivel el tudom képzelni az eletem. A szomszedaim egy meleg pár, és ők is amugy normalisak. Azt remélem hogy a lezbikus pikniken megismerkedem majd egy helyes lánnyal.Ön szerint ez normális lehet? Meg az hogy eddig megis pasijaim voltak? de nem voltam velük boldog.
üdv Morrisona

Kedves Eszter! A 174.175 kerdes volt az enyem. Vegre elmertem mondani de azota kivagyok.Visszautasitott persze ahogy gondoltam de akkor is faj. Ugy erzem nem tudom feldolgozni ezt a dolgot.Egész nap fáj a szivem de szó szerint fizikai fájdalmat érzek. Mondtam neki töbet nem megyek. de megbántam már. hiányzik. jelentkeztem a thalassa hazba.Ön szerint jot tenne az nekem? hogy meseljem el ott a prolémámat?mert ha nem meselem el akkor meg mit er az egesz.erzem valaszabol hogy az en ügyem ne gondolja olyan komolynak mint a töbieket,de nekem ez a problémám, és nekem ez faj. meg akarok halni ezert jelentkeztem thalassaba es azt mondtam nekik nem vagyok képes 1.interjun elmeselni a problémám de meg akarok halni ez az utolso remenyem hogy itt segitenek de ha elmondom a problémám lehet kinevetnek a csoportban is azt mondjak nincs is semmi bajom .nekem ez egy krizis most. es ugy erzem nem fogom tudni megoldani es igy ismeretlennek könnyebb leirnom.kerem adjon tanacsot.Köszönettel: Veronika

Koszonom valaszat!

Ami engem illet, az en helyem a csaladban mar jo par eve "kivulallo bekito"-ve valtozott. Gyerekkoromtol fogva felfigyeltem arra, hogy ennek nem igy kellene mukodnie. Amint tudtam elkoltoztem es fuggetlenitettem magam anyagilag is. Tanultam a szuleim eletebol es hozzaallasabol. Rossz pelda, de lehet belole tanulni. Segitettem nekik donteshozatalban es napi teendokben, de nem lakom veluk es nem akarom megmondani mit-hogyan tegyenek. Felnottek. Azt viszont nem szeretnem vegignezni, hogy apukam tonkreteszi magat, de mar nem lehet velemenyt nyilvanitani a jelenleteben mert hirtelenharagu es akar fizikai bantalmazassa is fajulhat egy rosszul fogalmazott mondat. Amit viszont megteszek, hogy edesanyamat tamogatom, es ha a valas mellett dont megertem, ha maskent dont, nem ertem meg, viszont "tartom benne a lelket".

Kedves Eszter!Mivel ez egy korhaz ahova jarok hozza kibe -maszkalnak ezert ott nincs lehetőseg elmondani. Viszont ő adta meg a teloszamat es azt is hogy kb mikor hivhatom. amikor mar otthon van. igy is ugy gondolja hogy jobb ha szemelyesen mondom el ahol nincs nyugodt légkör? telefonon meg nyugodt. de a fő dolog hogy rettegek elmondani nem tudom hogyan kezdjek neki..

Kedves Eszter! Sajnos nem hallgat senki engem. evek ota szeretem a pszichologusomat.mar irtam Önnek regen. MOst vegre elhataroztam hogy elmondom neki de felek de nagyon felek. ma kene felhivnom. es elmondanom neki. meg akarok szabadulni ettől az erzestől, vagy a konkret visszautasitast akarom az ő szalyabol hallani. hogy elmuljanak remenyeim. mert addig nem fog. de most nagyon felek.egesz nap faj ahasam hanyingerem van rosszul vagyok mint egy vizsgadrukk olyan. sztem megint nem merem talán majd holnap de mindig csak ztolom kérem segitsen nekem hogy győzzem le ezt a felelmet magamban hogy elmondjam neki a visszautasitasra szamitok tehat nem attol felek hanem a konkretan az elmondastol. olyan ez mint mikor regen nem mertem felvagottat kerni az eladotol. kérem adjon tanacsot nagyon szenvedek csak sirok sirok szedlök enni sem birok annyira beparaztam.köszönöm előre is : Egy hülye csaj

Tanácstalan! jeligére irtam!
peti

Kedves Eszter!

Már írtam önnek nemrég a páromról, és a kapcsolatunkról, amire gyors választ is kaptam amit nagyon köszönök!
De újabb probléma merült fel és nem tudom mit csináljak!
A párom nem foglalkozik velem semmilyen téren, ebbe nem csak a szexet értem, mert azt elfogadom, hogy ő ilyen! De bármilyen kis közeledést elutasít, nem érhetek hozzá, nem puszilhatom, nem ölelhetem! Ezt már nem tudom elviselni, borzasztóan szeretem, és ha ezt nem érti meg, akkor nem tudom mit tegyek! Megpróbálok mindig a kedvébe járni, meglepem minden kis aprósággal, megpróbálom kimozdítani otthonról, de egyszerűen semmi, sőt még inkább úgy érzem hogy minden felesleges, semmi nem jó neki!
Néha úgy érzem, hogy evvel csak provokálni akar hogy szakítsunk, de azt nem tudnám megtenni, mert szeretem!
A szakember gondolatát meg sem merem neki említeni, mert attól félek hogy ezt is másképpen fogná fel és szakítana!
Mit csináljak? Hogy tudnám meggyőzni arról hogy nem bántani hanem szeretni akarom!
Előre is köszönöm a válaszát!
Peti

Tisztelt Biro Eszter!

Apukammal kapcsolatban fordulok Onhoz. A problema leirasahoz szukseges nemi elozmeny kozlese is.

Apukam jelenleg 48 eves, utepito mernok. Az egyetemi tanulmanyai es az akkor meg kotelezo katonasag miatt csak keson koltozott haza, igy mikor mar egyutt volt a csalad batyam 9 en pedig 7 eves voltam. Sajnos az egyetemen megszokott linkseget mai napig nem tudta levetkozni. Ezzel egyutt jar a kocsmazas, haverek es a felelotlenseg. Tavaj megszunt a ceg, melynel dolgozott miota hazakoltozott. Azota volt mar tobb munkahelye is, de sorra otthagyta oket -igy fizetest sem kapott- viszont konkretan senkinek sem indokolta meg, hogy miert. Azota folyamatosan hazudik es egyre agresszivebb es zarkozottabb. A rabizott szamlak kifizetese helyett inkabb a havereivel elsorozi a szamlapenzt (azt allitotta minden egyes alkalommal, hogy kifizette a szamlat, viszont mikor "levagtak" a gazt, kiderult, hogy megsem.) Allitotta honapokon keresztul, hogy a munkvallalashoz intezi a papirjait es ahhoz penzre van szuksege, igy irgalmatlan osszeget ismet elkoltott a haverekre, de meg mindig nem dolgozik sehol. A mult honapban minden nap kereste egy regi munkatarsa egy biztos allasajanlattal, melyhez apukam szakmai tudasa szukseges, de nem vallalta el. Edesanyam tavaj esett at egy kemoterapias kezelesen. A kezeles ideje alatt sajat maganak kellett elkesziteni az etelt, mosni,takaritani mig apukam meccset nezett a tv-ben.

Kb. masfel honapja nem lehet vele egy szot sem valtani. Teljesen bezarkozott. Ha Anyukam probal vele beszelni, egy "semmi kozod hozza" vagy "majd en tudom" valasszal befejezettnek tekinti a beszelgetest. Hirtelen haragu es agresszivan viselkedik.
Egyeduli ember voltam a csaladban, aki tudott vele beszelgetni, viszont most velem szemben is az elobb emlitett magatartast tanusitja. Sot! Lenezoen es olyan "mit kepzelsz te magadrol, hogy ide mersz jonni" stilusban nez ram. Anyukamat arra biztatja, hogy valjanak el, mert mar semmi kozos dolguk nincs (ezen kivul meg koszonnek egymasnak es ebben kimerul a kettejuk kozotti kommunikacio) de ha anyam elkoltozik, sem tiszta ruhaja, sem fott etele, sem pedig kifizetett szamlaja nem lesz es tartok tole, hogy ez az utcarakeruleshez vezet. Mar mindent eladott a lakasbol, amit csak tudott es megsem dolgozik. Az igazi baratait mar reg "elkergette" maga mellol ezzel a viselkedessel. Senkivel sem hajlando beszelgetni.

Mit tehetnek, hogy eszhez terjen? Megoldas-e ha elvalnak es kulonkoltoznek? Hagyjuk magara?

Tisztelt Bíró Eszter!

Nem bírom elviselni magamat. Miért vagyok én ilyen hülye?
27 éves vagyok, és már 4 éve nem volt párkapcsolatom.
Az a bajom, ha valaki megtetszik, ki sem tudom verni a fejemből, állandóan rá gondolok, álmodozom, még ha mást csinálok is és abban nem vétek hibát, akkor is közben az áhított férfin jár az eszem. De ezen szituációk még nem beteljesedett szerelmek. Szóval egyelőre még csak a kiszemelésnél tartunk.
Vagy csak ha kapok egy kedves mosolyt, vagy ilyesmi már ilyenbe képes vagyok beleképzelni dolgokat, és már szerelmes is leszek.
Igen és tisztában vagyok azzal is hogy ilyenkor képtelenség magába a személybe beleszeretni, hisz még nem is ismerem,tudom ilyenkor abba szeretek bele, hogy valaki kedves legyen hozzám, hogy valaki szeressen, hogy valakitől figyelmet stb kapjak, magába a szerelembe leszek szerelmes.
Ezzel tisztában vagyok, csak azzal nem, hogy miért? Miért kell nekem már az első pillantásra szerelembe esni? és akkor ezután totál kikészítem magam mert agyon idegeskedem vajon mikor hív már? tényleg akar-e valamit tőlem? stb stb. és megállás nélkül ezen gondolkozom, és még éjjel sem tudok aludni. Miért nincs bennem több tartás, vagy nem tudom mi, ami lehetővé tenné, hogy egészségesen álljak a dolgok elébe és ne legyek ennyire rákattanva a dolgokra, hanem lenne bennem annyi lelki tartás, hogy hagyjam a dolgokat haladni, és ha esetlegesen nem sikerül akkor könnyen feldolgozni. (Mert persze mondanom sem kell ha nincs második randi és én már az első szerelembe esek akkor képes vagyok hónapokig sírni azon az egy randin mert én ugye már egyből szerelmes lettem).
Nem tudom sikerült -e érthetően leírnom a problémát, de ön szerint mi hiányzik belőlem, vagy miért vagyok ilyen? szeretnék megváltozni mert szeretnék párkapcsolatot. Nem szeretnék mindent ezzel eltolni, és magamat sem tönkretenni.
válaszát előre is köszönöm J.

Kedves Bíró Eszter,

kissé bonyolult és hosszú problémát próbálok önnek most röviden összefoglalni, remélem sikerül. A kérdésem pedig az, hogy a történet alanya (aki nem én vagyok) rászorul-e pszichológiai segítségre.
A történet főszerplője egy 33 éves férfi, nevezzük Gézának. Géza egy tanult, tájékozott, művelt, szellemileg független, gyakorlatilag a huszonévesek életét élő tudományos végzettségű férfi. Együtt él egy 24 és lánnyal, aki már öt éve mellette van, majdnem ennyi idő óta az élettársa is, közös háztartásban élnek. A hölgy számtalan pszichológiai problémával küszködik, Géza pedig rendszeresen támogatja őt, egyébként okos és racionális meglátásával és erős személyisévél, viszonyal ügyesen váltogatva azt, hogy mikor van szükség meggyőzésre, és mikor manipulációra- az egyszerűség kedvéért.

Gézánk sokat utazott, rengeteg tanulmányi úton vett részt, egyébként is kiterjedt baráti körrel rendelkezik, ez idő alatt számtalanszor megcsalta élettársát, a "Ez csak fizikai kontaktus, semi más" elv mentén haladva. Ettől eltekintve megfelelő társa a párjának, bár a kapcsolat már jó ideje eljutott a megszokás fázisába, és én - külső megfigyelőként - nem vagyok biztos benne, hogy ők igazán figyelnek egymásra. Valószínűnek tartom, hogy nem. A közös lakásukat, közös életüket szépen berendezték, néhány vitán kívül nincs is köztük feszültség - bár ez sem feltétlenül jó jel szerény véleményem szerint.

Géza közel két hónapja egy baráti társaságban találkozott egy másik hölggyel, mondjuk nevezzük Gabriellának, aki különösen felkeltette a figyelmét, először talán csak a küllemével, majd később, a beszélgetések során rájött, hogy a lány személyisége is borzasztóan magával ragadja - egészen más, mint a mostani párja, ami részben taszítja, részben pedig borzasztóan vonzónak találja. Gabriellával nem az lett a dolog lefolyása, mint a többi kalanddal; tulajdonképpen el se jutott odáig fizikailag, érzelmileg és szellemileg viszont olyan szférákba emelkedett, amitől Géza megijedt. Az első pár hétben intenzíven, sokat találkozott vele Géza, majd hirtelen pár napra eltűnt, majd megint előkerült, és ez így folytatódott tovább. Gabriella a saját elmondása szerint - és ezt Géza tudomására is hozta, bár finomabb szavakkal, hogy ne hangzzon túlságosan progresszíven - ők nagyon illenek egymáshoz, és megtalálta Gézában azt, amire neki szüksége van egy férfiben, amire korábban még gyakorlatilag nem volt precedens. Gabriella egyébként 31 éves lesz nemsokára.
Szó ami szó, ők most elég rendesen egymásba gabalyodtak, és azt hiszem, Gabi azt remélte, hogy Géza képes lesz változtatni a jelenlegi életén. Amikor már ez a helyzet több hete húzódott, Gabiból kijött a feszültség, ami Gézát elrémítette, számára ez - elmondása szerint - akaratosságnak és követelőznésnek tűnt, amit borzasztóan ijesztőnek érzett. Gabi pedig úgy gondolta, hogy egy felnőtt embernek másfél hónap alatt el kell tudnia döntenie, hogy mit akar, legalább merre akar elindulni.

Nos, Géza nem tudja eldönteni. Gabriella szenved, mert ez a helyzet nyilvánvalóan érthetetlen számára, többek közt az is, hogy aki már többször kinyilvánította szerelmét, az miért habozik kilépni az amúgy már nem túl jónak tűnő kapcsolatából. Géza csak akkor ér rá, ha otthon "tiszta a levegő", és nem kell a szemébe hazudnia a barátnőjének, arról, hogy hova megy - nem mintha az elhallgatása nem lenne amúgy is hazugság.

Géza Arra hivatkozik, hogy ennyi év után nem lehet csak úgy kiugrani egy - szerinte - viszonylag jól műküdő kapcsolatból, és neki még több időre van szüksége, de nem tudja mennyire. Gabriella javasolta, hogy keressen fel egy szakembert, aki segítene neki átlendülni ezen a döntési helyzeten, mivel Géza amúgy is nagyon nehezen dönt, még abban is, hogy melyik fajta almát vegye meg a piacon.
Gabriella érzi, hogy kívülről úgy tűnik, hülyét csinálnak belőle, ugyanakkor nem akarja elszalasztani a lehetőséget élete talán egyetlen nagy szerelmével. Míg Géza valamennyire hajlandó részt venni az ő életében, találkozni Gabi barátaival, stb, addig ő nem integrálja Gabit a saját életébe, hogy is tehetné, hiszen valaki más van ott. Gabi nem résztvevője az ő életének. Ezt pedig Gabriella nagyon nehezen viseli.
Géza azt is kinyilatkoztatta, hogy akár fel is keresne szakembert, de ő jelenleg jól érzi magát az életben, és ha rajta múlna nem is változtatna - attól függetlenül sem, hogy minden mást, aki tudatosan, vagy véletlenül a helyzet részvevője borzasztóan rosszul érint(ene) ez a szituáció. Gabriellának az az érzése, hogy Géza rendszeresen kifogásokat keres, és felnagyít bizonyos problémákat kettejük között, hogy a bizonytalanságát alátámaszthassa.

Remélem a helyzet - legalább vázlatosan - érthető. A kérdésem az, hogy Gézának vajon segítene-e valamilyen pszichoterápia, még annak ellenére is, hogy ő - saját bevallása szerint - jól érzi magát. VAjon jól érzi magát? Vagy csak bizonygatja?

Hogy lehetne segíteni ezen a helyzeten? Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy mindegyik résztvevő minél kevésbé sérüljön - a szükségeshez képest - ha a helyzet eszkalálódik?
Amennyiben egy szakember tudna ebben hatékonyan segíteni, segíteni dönteni, bármelyik irányba is, úgy én, mint kívülálló, tudnám motiválni Gézát arra, hogy részt vegyen néhány ilyen alkalmon, különösen, ha tudom, kihez érdemes küldeni.

Előre is köszönöm a választ, elnézést a hosszáért, remélem érthető volt.

Üdvözlettel
Cs. Péter

Kedves Eszter!

Köszönöm valamennyi válaszát, sokat jelentett nekem, hogy leírta, amit gondol.

Még nem döntöttem el, hogy keressek-e pszichoterápiás segítséget, de fontolgatom.

Valóban jól érzi, kissé aggaszt ez az állapot...

Munkájához további sok sikert kívánok,
hálás köszönettel:

Anna

Kedves Eszter!

Köszönöm szépen újabb, gyors válaszát.

Számomra csak az nem igazán világos, hogy miért nem a nagymama foglalkoztat most elsősorban, hiszen a közelmúltban őt veszítettem el...de nyilván ezt itt nem fogjuk megfejteni.

Még egy dologban azonban szeretném a véleményét kérni, ha lehetséges:

Sajnos az utóbbi hetekben időnként szapora pulzus is jelentkezik nálam (illetve inkább erős szívdobogás-érzésnek nevezném). Eddig ezt azért nem írtam meg Önnek, mert azt hittem egyszeri-kétszeri alkalom, nem állandósul (az utóbbi másfél hétben nem is volt). Azonban ma (épp nem dolgozom), újra jelentkezett.

Ez gondolom, nem túl jó jel. Ön szerint ezzel sürgősen kellene szakorvoshoz fordulnom? Vagy a háziorvos is segíthet? (Egy alkalommal a barátnőmtől kapott Sedatif PC-t vettem be, ami jónak bizonyult).

Hálás köszönettel:

Anna

Kedves Eszter!

Nagyon köszönöm választát. (Halálesetet követően 4 évvel feltörő erős gyásszal kapcsolatban.)

Ön nagyon jól ráérzett arra, hogy egy új vezsteséget is átéltem nemrégiben. Miután elküldtem a tegnapi kérdést, már tudtam, hogy le kellett volna írnom azt is: anyai, szintén nagyon szeretett nagymamámat 3 hónapja veszítettem el. És akkor még ehhez jön a párkapcsolati krízis...

Érzem én is, hogy a munka nem elég és nem normális, hogy amikor nem kell helytállnom, rögtön "összeomlok".

Köszönöm az ajánlott irodalmat, utánanézek.

Anna

Tisztelt Doktornő!

4 éve elvesztettem az Édesanyámat, akivel nagyon szoros és szeretetteljes volt a kapcsolatom (egyedül nevelt fel egyszem lányaként és az utolsó 10 évben nem is volt párkapcsolata, így szorosabb volt a kapcsolatunk az átlagosnál). Halálakor 29 éves voltam, áttétes daganatos betegségben ment el, amit sajnos későn fedeztek fel. A halála utáni első éveket viszonylag jól átvészeltem, de utóbb úgy gondolom, elnyomhattam magamban a fájdalmat. Az utóbbi hónapokban ugyanis naponta rágódom azon, hogy vajon hogyan lehetett volna a betegségét elkerülni, illetve, hogy valójában miért is nem jöttem rá, hogy ő élete utolsó évtizedében boldogtalan volt (csak én voltam az egyetlen öröme). Már életében is terhes volt nekem, hogy minden szeretetét rám ruházta, hiszen úgy éreztem, én ezt nem tudom viszonozni. Gyakorlatilag úgy imádott engem felnőtt, dolgozó, saját egzisztenciával rendelkező diplomás nőként is, mint egy kisgyermeket. (Párkapcsolatom kisebb szünetekkel szinte végig volt 20 éves korom óta, halálakor is, ez a legutóbbi most van széthullóban. De ennek ellenére nagyon szorosan kötődtem Édesanyámhoz.)

Kérdésem: van-e esélyem arra, hogy feldolgozzam a történteket és meg tudjak nyugodni?

Sajnos az utóbbi időben naponta többször is rágódom az Édesanyámmal közös életünkön. Nem engedem meg magamnak, hogy boldog legyek, mert folyton arra gondolok, hogy ő boldogtalan volt és én akkor ezt nem tudtam megakadályozni, most pedig már késő. Gyakorlatilag erős bűntudatom van.
Persze próbálom megmagyarázni magamnak, hogy ő is felelős volt a saját életéért, de nem megy. Illetve azt is tudom jól, hogy fiatalabb korában nagy kanállal élvezte az életet...

Ha dolgozom, akkor minden rendben van (nem gyötrődöm, jól tudok koncentrálni és jót is tesz, mert leköti a figyelmemet), de ha szabadidőmet töltöm, vagy épp hétvége van, szinte folyamatosan Édesanyámon gondolkodom.

Jól látom, hogy ez 4 évvel a haláleset után kóros?

Megtisztelő válaszát előre is nagyon köszönöm.

Üdvözlettel, Anna

Tisztelt Doktor Nő!!


Érdeklődni szeretnék,hogy van-e olyan nyugtató tea, tabletta amit recept nélkül lehet kapni!???Ön melyiket ajánlaná???

Ezek a nyugtató teák, tabletták használnak akkor is ha valaki mondjuk csak 1-2 hétig szeretné őket alkalmazni??

Köszönöm szépen előre is a válaszát!!

Kriszti

Kedves Eszter!

A páromat állítólag zaklatták kiskorába, és ez kihat a párkapcsolatunkra, egyáltalán nem kívánja a szexet, és ha együtt is vagyunk akkor sem élvezi a dolgot! Nem tudom mit tehetnék, hogy neki is jó legyen! Ez miatt nem szeretném ha vége lenne a kapcsolatunknak, mert nagyon szeretem, de így nem tudom hogy lesz e jövője ennek a kapcsolatnak. Egyébként is elég furcsa a leányzó, én megbízom benne minden téren, de ő nem mond el nekem semmit, legalábbis fontos dolgokról nem beszélünk! Én szeretném vele tisztázni ezeket a dolgokat és próbálok kezdeményezni hogy beszéljünk, mind a szexről, mind róla hogy jobban megismerjem, de egyszerűen nem akar, úgy érzem hogy nem szeret és nagyon hideg a kapcsolatunk, de nem hiszem hogy lenne neki valaki más, mert elég antiszociális, nem jár sehova és az emberutálata néha rám is kihat!
Mit tudok tenni, hogy jobban megbízzon bennem? Hogy tudok neki segíteni?
Peti

Kedves Eszter!
Szerelmes vagyok a pszichiterembe láttam, hogy itt mások is, mégis megnyugtatobb lenne ha válaszolna számomra hiszen minden eset mas es mas es en nagyon szenvedek. Nincs kivel megbeszelnem ezt mert akik ismernek es tudjak kinevetnek engem. 3 eve vagyok szerelmes a pszichiterembe. es sajnos nem merem elmondani neki ez korhazi rendeles tehat nincs terápia igazabol nem lehet ott vele megbeszelni mint masoknak akiknek tanacsolta. Telefonon elmondani az gaz? Ha felhivnam a mobiljan nem tudom..mert a többi orvos rendelés közbe bemászkál. mit tegyek?annyira szenvedek.örülten vagyom erre a pasira.nincs neje egyebként tehat siman összejöhetne velem legalább 1x.de hat ezt már 3 eve nem tudom elmondani mert annyira felek.mit tegyek? és miert ilyen gyakori a szerelem a pszichiáterünkbe?akkor lehet az en dokimba is sokan szerelmesek?én ugy erzem mivel ez már 3 eve folyamatos szerelem reszemről hogy ez rendes szerelem nem áttétel.köszönöm ha válaszol.35 eves vagyok ezt meg nem irtam.van egy kapcsolatom de nem vagyok vele boldog.nem tudok ugy boldog lenni hogy közben másra vágyom üdvözlettel márta bpről

Kedves Eszter

sikerült a műtét, nem volt semmi gond, de nagyon féltem. Mindenki nagyon kedves volt hozzám. A hasam azért fájdogál, már itthon vagyok. Az altatásból közvetlen ébredve kiabáltam csak teli torokból, de erre nem emlékszem...
Csak gondoltam megírom, hogy temetés elhalasztva :-)

Köszönök mindent
feladataimat nem elfelejtve üdvözlöm:

Anna